Tuti pms-em van, ma elbőgtem magamat azon, hogy kollegina áradozik, hogy micsoda férje van, majd másik kollegina azon nyifog, hogy a párja gyereket akar tőle, pedig ő nem, tegnap az a lányka, aki múlt szerdán azon sírt, hogy szerelmes az előző szeretőjébe, most büszkén híreszteli, hogy összeköltözött a mostani pasijával, sokadik kollegina tegnap táncra ráncigálta el érdektelen arcot vágó pasiját és én mostanra kicsit összerogytam.
Ezer éve akarok gyereket, már bármelyik címeres őrültnek, akivel együttéltem, együttjártam az elmúlt tizenévben, másnak meg adott a lehetőség, ő meg nem akar és nekem ez most sok.
Tudom, hogy a fenti kapcsolatok bármelyikének szinvonalát tudnám hozni a mostanában körülöttem legyeskedőkkel, de nekem ez kevés, minőségi kapcsolatot akarok. De ha végigolvasod az elmúlt pár évemet, csak selejt...
//
Tudom, hogy a táncsoport tagjainak sokéves rutinja van a tánctanulásban is, meg a népség lépéseit is ismeri, mégis dühít, hogy nem megy úgy a koreográfia, ahogy én akarom! Nem én vagyok a legbénább, de a legjobb akarok lenni. Ma az összeesés határán, olyan fáradt vagyok, de ha lemaradok három órát, akkor sosem fogom tudni bepótolni. Legszivesebben már órákkal előbb odamennék, hogy gyakoroljak.
//
És egyik felszines ismerős (a konkurens tánccsoportból) is odajött, hogy engem még sosem látott táncházban csak úgy ülni már a harmadik szám alatt, mi a baj.
Brókernetbrókertől megkaptam, hogy még szomorúan is szép vagyok.
A zenészek édesen invitálnak.
Ess a kedvencünknél mindenkit félresöpört, hogy velem táncolhassa.
Kiderült, hogy főguru az egyik legjobb kategóriába sorol a tánctudásom alapján.
Biztos pms-em lehet.
