Tobber életblogja

Azt meséltem már, hogy tegnap reggel egy éjjel egykor megírt email fogadott Ba-tól?

Két teljes oldalban ecseteli, hogy újra akarja kezdeni. (Aki kéri, átküldöm.)

Céges emailről, meddig ülhetett bent az irodában ezt fogalmazva?

Nem válaszolok, majd elunja, ha a szóból nem ért...

Ma kettesben ebédeltem a gazd. vezetőnkkel, megmutogatta erdélyi fotóit, sztem hamarost mi is megyünk megint.

Ééééés sikerült úgy feltűzni a hajamat, mint Edinek volt Bé esküvőjén. Ő egy perc alatt dobta össze alkoholos befolyásoltság alatt.

Hány éve volt az az esküvő? :DDD

90%.

Optimista napjaink vannak... :D

Ma vettem 30 dkg baconös fornetti sütit, reggeli-ebéd-vacsorára.

És a felénél eszembejutott ez a gyerekvers:

Siv Widerberger: Bélyeg

Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.

:(

Tánctáborban jártunk TCsV-vel. Ami nagyjából egy hét zenét-táncot jelent, 70-80 ismerőssel, hangulatos panzió, faházak, akár sátorozás a Börzsöny lábánál.

Minden nap a reggeli után 3 óra tanítás, ebéd után előadás a népcsoport hagyományaiból, 4 óra újabb tanítás, majd este 5 óra táncház a tanultakkal.
Tematikus napok, minden nap más (balkáni) népcsoporté.

Mi TCsV-vel csak három napra mentünk le, kulcsos házban szálltunk meg.

Imádták a román tanításait, a zenéket, a formákat. Gyönyörű, bonyolult lépések, összetett ritmusok, nagyon élveztem. Azt kevésbé, hogy én voltam a demonstrálós lánya, pedig még kezdő vagyok, ugye.
Estére pedig lehívták azt a zenekart, akik világszínvonalon játszanak itthon erdélyi magyar, román, cigány zenéket, más zenekarokból is ismert, őstehetség fiatalokkal.

Nem hittem volna, hogy eljönnek ide. Azt sem, hogy valaha az élő zenéjükre táncolok. Azt sem, hogy megtanulnak ismerős dallamokat a kedvünkért.
Rájuk kb. huszan tudtunk bármit is lépni a nehezebb részeken, TCsV meg végig velem táncolta a páros táncokat, többet közülük addig nem is láttam. Fergeteges este volt, végig vigyorral a fejünkön táncoltunk, annyit pörögtem, hogy reggel is szédültem. :)

Másnapra nem is maradt erőnk a horvát napra, nomeg az könnyebb is, így némi szocializálódás és szomszédolós pálinkázás után inkább megkerestük a málnalerakatot, ott vettünk több láda(!) málnát, fullra ettük magunkat vele, egy óriási fazékba összedobtam Béká-féle öröksláger málnássütit, kimentünk a helyi strandra és süttettük a hasunkat jópár táncos társaságában.

Este a fiúk főztek egy isteni bográcsgulyást (TCsV-vel veszélyesek vagyunk a fokhagymamennyiségre, mert pucolás közben több gerezddel elrágcsáltunk), a naplementében táncoltunk a fűben finom illatok, kedves emberek közt. Aztán átmentünk a nagybuliba is persze.

Szombatra utolért minket pár tánccsoportos, megebédeltettük őket, görög napon stílusosan görögdinnyével zártunk, hihi, strandoltunk, gyerekkel ugráltunk a vízben, este görög bulin táncoltunk még pár táncot, itt jelezném Bének, hogy az ő Görög Istenének isteni a humora! :))

Egyik reggel nem akartam felébreszteni sem TCsV-t, sem a szomszédban lakó srácot, gondoltam lezuhanyozok a tornác végében lévő zuhanyzóban. A terv jó, de a fiúk este bezárták az ajtót, a kulcs meg isten tudja, hol. Nem akartam zörögni, keresgélni a félhomályban. Nem sokat hezitáltam, találtam a konyhában egy tornácra nyíló kb. 40 cm széles ablakot, kezemben egy törölközővel egy minisortban meg trikóban kimásztam rajta.

De azt nem tudtam, hogy egyik táncospasi épp ott tartózkodik, szegény csak annyit látott, hogy két meztelen női láb kalimpál kifelé a pici ablakon, látnotok kellett volna az arcát! :DDD Én meg magyarázkodtam röhögve. :))))

Két szerelmem lett a táborban, egy négy éves kisfiú, aki ha meglátta TCsV-t, vagy engem, már rajtunk lógott, húzott minket játszani, vagy természetesen táncolni, a szüleivel alig látták. :) Strandon vízből ki, vízbe be, rohangálni kellett, errecsörögadiózni, orrotnyomvanyelvetnyújtani, megtanítottam fotózni, sőt fejben sakkoztunk.
Nonstop megkaptam mindenkitől, hogy most már nekem is kéne egy. Nekem mondják? Akarok, csak nincs kitől...
Meg is ígértük az apjának, hogy TCsV-vel bármikor bevállaljuk a felvigyázását, imádom! :)
A másik egy tinikorú pincérlány, én ilyen édes lányt nagyon rég nem láttam. Igazi kismacska...

1819éves volt még (hozzám)bújós kedvében, az anyja is jókat nevetett, hogy az öcsémnek nézik, meg újabb pletykák indultak, aminek alapja nincsen, de sztem nem tesz rosszat a renoménknak, annyira meg nem érdekel mások rosszindulata, hogy magamravegyem. Aki számít, úgyis tudja, mi a helyzet. :)
Ba smsezett, hivogatott párszor, hogy beszéljünk már, nem vettem fel, már TCsV-nek könyörögtem, hogy vegye fel és rázza le valami kétértelművel, rá mindig féltékeny volt, ok nélkül. Csipet-csapat Sárospatakon kirándul, gondolom oda akart hívni, volt jobb dolgom, remek társaságban.

A fenébe is, annyira boldog az életem! :)

(Felhívnám a figyelmet a cuki prímásra. Khömmmmm... ;) )

(Itt én is tapsolok. :) )

És megdicsért a pénztároslány, amiért előreengedtem egy srácot, aki egy szív alakú marcipánnal és egy szappannal a kosarában mögöttem toporgott, kezében a pénzt gyűrögetve. Én meg púposra tömött kosarat kártyával fizetek, menjen csak.
A lányka meséli, hogy a legtöbben bőgő gyerekeseket sem engednek előre, ha meg ő hívja a sor elejére, a vevők még el is háborodnak. Főleg idősek.

Hát igen, bezzeg a mai fiatalokból még nem veszett ki???
:)

Nem, nem a pasi tetszett, csak Anyu arra tanított, hogy minden nap tegyek valami jót, hasznosat. Néha nagyon nehéz ám.

Apuval is összefutottam, gyors kávéztunk, és feladtam, hogy naponta 2 500 Ft-ot otthagyjak az autómosóban, vettünk egy szivacsot, lemosót. Az utcán parkolva az elszaporodott levéltetűk összepiszkítják a szélvédőt, ami ragacsra ráhullik minden újra virágzó növény szirma, virágpora, naponta retekkoszos és átláthatatlan az üvegem.
Most én fogom sikálni, bár a tv. szerint utcán (és a saját udvarodon is!!!!) tilos autót mosni.

Véletlenek.

Ha nem megyünk szét exPasival öt éve, akkor ülnék egy szexmentes, boldogtalan kapcsolatban megpunnyadva, unalmas, rabszolga munkahelyen, csótányos lakásban, elfeledett hobbikkal, poros kézimunkákkal.
Szétmentünk, jött a szép lakás. A korcsolya. A kézimunkák. Meg a pasik szép számmal.
Jött az új és még újabb munkahely, hála hogy nehezen tűrték az akkori helyemen, hogy rossz passzban vagyok. Igaz, ott felajánlottak mást, de nem vállaltam.
Az új munkák sokkal értelmesebb kollégákat, önbizalmat és elismertséget adtak, végre megbecsülték valahol a munkámat. (A régi helyen két embert vettek fel a helyemre, nem véletlen.)
A mostani munkahelyemen én kezdtem el szervezni a közös korizásokat.
A jégen szólt az egyik kontrollingos, akit egyébként tuti nem ismertem volna meg, hogy elmehetnénk táncházba, tudja, hogy valaha néptáncoltam.
Lementünk, én ottragadtam.
Bepasiztam, M elvitt újabb táncházakba, új népzenéket megismerni, ottragadtam.
Aztán tavaly tánctáborban akartam csiszolni az alaptudást, összefutottam TCsV-vel.
Pár hónap múlva el is csábított ebbe a tánccsoportba.
Akikkel nem csak táncolni járunk el.
Millió szép véletlen.
Vagy a Jóisten, ugye.

Hát én nem szeretek nőgyógyászhoz járni.

Eddig ismerős sok nőnek. De én a dokinőmet imádom, ha már beléptem hozzá, minden klapol, elmeséli a gyereket, a nyámnyila férjet, mindig megnevettet. Most is kiszedte belőlem, miért is nincs még gyerekprojekt: mert hazug a fiú, akivel együtt éltem. (És aki ma már írt, hogy mennyire hiányzom neki, meg találkozzunk, meg mikor hívhat, bár legutóbbi levelem arról szólt, hogy előbb másszon ki az exe sggéből.)

De a görény asszisztense mindig bicskát nyit a zsebemben (akik szintén odajártok: a bubibarna, nem a duci), már hat hete telefonban is úgy kellett kisírnom egy időpontot bármikorra a nyár folyamán egy öt perces rutinvizsgálatra. És még flegma, lekezelő és nagy mázlija, hogy a főnöke egy tündér, igaz alapból egy tizesért.

Ennyit az itthoni szolgáltatóipar frontjáról.

És szoros összefüggésben a témával: utálom a hajamat. :)

Túl hosszú, de elől túl tépett, ezért az allergiától anélkül is túlérzékeny orromat folyamatosan piszkálja. És a vállig érő hajamat imádtam, most meg mindig copf-konty-csatok. Akkor meg minek a hosszú haj.

Lesz itt menet a fodrászhoz nemsokára. Kolléganőnek már úgyis megmutatta ágyékig érő tetkóját, le vagyok maradva. :D

Álomkór ma is, lassan visszavezetem az új allergiagyógyszeremre, de akkor inkább vagyok félkóma egész nap, mint gyulladt-fájó szemmel, agyig viszkető orral, kaparó torokkal-szájpadlással felfelé tartsam a fejemet, hogy észrevétlenül ne folyjon ki... Broáf!

A kóma viszont vicces szitukat eredményez, reggel a metrópéknél kiejtettem a kezemből és elgurult a kétszázasom, ami után fájó derékkal próbáltam hajolni és féltem, ha eldől, műkörömmel az életben nem veszem fel. Mindezt végignézte egy táncoslányka ismerős, akivel beszélgetni kezdtem, de nem tudtam kirángatni a fülemből a fülhallgatót, mivel a lógós fülbevalómat rángattam helyette. Az már csak hab a tortán, hogy reggel egy épkézláb mondatom nem jön össze. :D

Reggel sürgető szolizás, gyors rúzsbeszerzés, három felső, minimális áron három fülbevaló, aztán itthon TCsV marketingtervének átfutása, stilisztikai hibák javítása, majd simán rámjött a juhászbetegség, aztán táncolni is elmentünk. Szabadtér, OFF-fal már készültem előre.

Mozoghatnékom van, kicsit sincs kielégítve ilyetén vágyam.

Tegnap már a délután jól indult, cégcsoportunkba szétszéledt valahai kollégákkal péntekente összeülünk, most ötletemre a közeli fagyizás jön be. Harsogott a kávézó a nevetésünktől.
Aztán főnököm elhívott a decemberi besíelésükre. Most. Ha ilyen a június, a tél nagyon hideg lesz. :)
Aztán bealudtam, elrohantam táncra, ahol 5 óra ugrálás helyett szinte csak  csacsogtunk, TCsV-vel előadtuk összes salsatudásunkat, ismét hangos röhögés, már elítélően néztek ránk. Ja, klikkesedünk. Aki ezzel vádol, ő is.

Ma reggel levittem szülőket családi szülinapozásra, öt gyerek rohangált a kertben sok felnőttel a nyomukban, akik meg akarták győzni őket, hogy esőben nem kéne, de nem sikerült. Hazaérve apu ismét megdicsért, hogy mennyire jól vezetek. Bár végig belepofázott a vezetésembe, kérte, hogy 110 km/h fölött ne menjek. Ekkor épp 145-nél jártunk. :D

A család édes, a gyerekek vidámak, egyikőjüket levakarni nem tudtam magamról, nem is akartam. :)

Az eredeti terv szerint ma este szalonnáztunk volna a táncosokkal a telken, holnap meg strandoltunk volna, de így, hogy a tó június 26-án 17 fokos, a levegő 19 és esik az eső, elhalasztottuk. Aztán jött TCsV ötlete, hogy ugorjunk ki egy napra Nagyváradra, vezethetek. :)
De lebeszélte magát, pedig Anyutól egy csomó pogácsát sikerült kunyerálni az útra. :D

Szal még az is lehet, hogy kicsit pihenek, esetleg holnap kézimunkázom, vagy vásárolok, vagy olyat teszek, amire máskor sajnálom az időt. Fáradt vagyok.

Holnap este persze már ismét tánc.

Most hallgatom egy kicsit az erkélyemen Rod Stewartot. :)))

Sráccal csetelek.

Ebben a mondatban csak ez a két szó furcsa.

Aki lemaradt: Srác régi kolléga, vagy 8 évvel fiatalabb és másfél évig szeretők voltunk. Ő külföldre költözött, én tavaly meglátogattam, néha még összefutottunk, ennyi.

Csetelni meg utálok, de elmaradt a próba és nem volt időm mást szervezni.

Tegnap főnök elengedett minket korábban, átmentünk a kollégáink és a cégcsoport egy másik cégének kollégáinak focimeccsére, ahol rekedtségig szurkoltunk, sikoltoztunk és még barnultunk is. Babáztunk egy kolléga kislányával, vidéki kolleginákkal infókat cseréltünk, és még nyertünk is 6:4-re!

Aztán elrohantam a kocsiért (aminek vadiúj a rendszáma, mintha tegnap vett kocsi lenne), átfutottam Ferencvárosba zenészeknek átadni egy tánctábor díját, majd a belvárosban sikeresen leparkoltam.

Este TCsV-vel elmentünk egy (majdnem) kezdő salsatanfolyamra. :D

Te nem röhög! :)

Kipróbáltuk, két néptáncos mit kezd ezzel a mozgásfajtával, ismerős salsás srác szerint a végére már levetettem a berögződéseket és 80%-os vagyok. Én még nem érzem a mozgást, asszem jobban áll a keszkenő. :)

Utána TCsV-vel bazinagy mennyiségű olasz kaját nyomtunk be, így láthatólag örökre ezen a súlyon stagnálok majd, hacsak nem leszek még több. :D
Őt hazavittem, majd éjfélkor Őszhalánték hívott, hogy átsétálna. Aha.