Ahhoz képest, hogy hogyan indult a nap, megkaptam Kollegina szeretetét, unokatesóm levelét hogy bármikor felugorhatok babázni mert 25 éve nem beszélgettünk kettesben (+bébi), de tényleg mindig ott a famili, TáncosGé nagyhuga megírta hogy hiányzom mert nem mentem el pár bulira, 17éves csípőjét ismét nehezen toltam el magamtól amikor összefutottunk, Alina problémájának is utánajártunk a cégnél, Béká szerint meg jól nézek ki, ami tőle egész magas értékelés! :))
Világbéke!
Az "Érdekességek rólam" feladatot még Müzlitől kaptam 2009-ben, akkor elkezdtem írni, itt maradt piszkozatban. A legtöbbet többen tudjátok rólam, de nesztek! :)
Domestos szerelmes vagyok. A törlőkendőjük fontosabb találmány a nanotechnológiánál, utazásra is mindig viszek magammal, körbetörölgetem a szállás kényesebb pontjait, vécéülőke, távirányító, villanykapcsoló, kilincsek, amit a hotel személyzete tuti nem mos le mindenki után
A most divatos kézfertőtlenítő zselék must have!
Nem betegesen használom, de naponta 1-2x szerintem szükség van rá, metrón kapaszkodom, multi munkahelyemen sokszázan fogják meg a kilincseinket, pénzzel is többen érintkeztek előttem és én sem mindig tiszta kézzel fogom meg, táncházakba járok, sok ember kezét megfogom izzadva 1-1 tánc alatt. Nagyon sok emberrel találkozom nap mint nap.
És a cégnél a vécé mellett van egy fertőtlenítő spray, néha letépek egy kis papírt, ráspriccelek és áttörlöm a tartály nyomógombját, a villanykapcsolót, a kilincset, ez kb. 15 mp.
Ha a nők csak 1/6-a menstruál éppen, akkor sem kerülhető el, hogy koszos legyen a keze és amíg a kézmosó helyiségig elér, ezeket megfogja. Én inkább nem akarom
Utálok fogat mosni. Nagyon. Ez van. Naponta kétszer-háromszor becsülettel megteszem, jók is a fogaim. A (normális) fogorvosom szerint most a trend a 2 perc 45 mp-ig tartó fogmosás, ebből az első 2 perc krém nélkül.
De utálom. Reggel a gyomrom is émelyeg tőle, úgyhogy általában járkálok közben, netezek, psilek, erkélyen nézelődöm, elvonja a figyelmemet. :)
A kedvencem a blend-a-med erdei gyümölcsös ízű fogkréme, most is hoztam a síelésből kettőt
Nincs függönyöm, szőnyegem. Felesleges porfogónak, pollengyűjtőnek tartom. A tetőteraszon úgysem látnak be, a padlóm meg meleg télen is. Így porszívóm sincs, felsöprök, felmosok és kész. - Közben van porszívóm, nagytakarítás címszóval kaptam, eddig nem használtam
Mióta viszonylag lefogytam, vagy inkább már nem vagyok 90 kg körül, ismét imádok ruhát vásárolni. Ott fönt lebeg egy szép súlycél, de tök jól elvagyok a mostani alkatommal is, és láthatóan másoknak is tetszik.
Szoknyás fajta vagyok, jelenleg összesen 2 db nadrágom van, egy szövet szürke és egy boyfriend fazonú farmer, a többi szoknya vagy ruha.
Viszont aludni nehezen bírok ruhában, a síelésnél is kín volt Ba miatt, Romániában TCsV szobatárs miatt kissortban-trikóban aludnom
A fokhagymát harapva nassolom. Imádom az ízét, párat megpucolok és elharapdálom, a nyári tánctáborban húst vagdaltam a bográcsgulyáshoz, miközben TCsV meg adagolta a számba, maga is megevett párat
Az édességet nem szeretem. Csak a nutella izgat nagyon, cukrászdában kávézgatok, pogácsázom
Gyümölcsöt tonnaszám fogyasztok, bármit összefacsarok bármivel és ízlik és hónapok óta naponta iszom 3-4 dl facsart levelet minimum
Műkörmöm van. Magam építem. Kicsit és általában színtelent építek, pont olyan, mint az igazi, csak nekem az igazi nem lenne szép. Olyan pici, hogy kézimunkázni is tudok vele. Ez 2-3 hetente 1,5 órát vesz igénybe, belefér és bármikor javíthatom, ha letörne
A hajam is magam festem, sötét presszókávé színe van. A saját is hasonló, de őszülök
Nem tudok biciklizni. Gyerekkoromban ment, 20 évesen viszont ledőltem róla a nulladik méternél. Józanul. Azóta nem próbáltam. Korizni, görkorizni, síelni, szteppelni tudok, nem az egyensúllyal lehet a baj
Nem szeretem, ha 4 pontot tesznek a mondat végére
Mindig ügyelek a helyesírásra, központozásokra, kivéve ezen a blogon és a barátnős emailekben. Nagyon rossz helyesírású pasival pedig nem vagyok hajlandó randevúzni
Emailt csak úgy küldök el, hogy a kurzor az utolsó mondat végére tett enter után áll, hiába szúrtam be közben valamit középre
Nehezen bírom a hazugságot, a képmutatást és mostanában csak hazug férfiakat sodor felém a sors. Bármit el lehet mondani úgy, hogy nem csinálok belőle galibát, hanem a megoldáskereséssel állok hozzá. Tehát ha ezután valaki hazudik, vagy szebbé színezi a tényeket, akkor menjen a fenébe. Ez volt az ok, amiért Ba-val szétmentünk és most nem jövök vele újra össze
Vezetés. Imádom. Megnyugtat. Szórakoztat. Kikapcsol annyira, hogy mire célbaérek, minden gondomat elfújta, nem is emlékszem, merre jártam, milyen irányba mentem, sőt, még megyek egy kört, vagy éjjel hazaérve a kocsiban ülve még hallgatok egy kis zenét
(Amikor ezt piszkozatba írtam, még egy régi miautónk suzukim volt, a mostani toyota corollát gondolhatjátok, mekkora örömmel vezetem!)
Borzongok az ezoterikus áltudományos butaságoktól. Megértem, hogy az emberiség műveletlenebb, tudományhoz nem kanyító hányadának erre szükség van iránymutatásul, csak engem hagyjanak békén vele. Ők is így lehetnek velem, mindketten korlátoltnak tartjuk a másikat :)
Elméletem szerint minden felnőtt ember viselkedését és jellemét alapvetően befolyásolja a szexuális élete. És fordítva.
Nem a párkapcsolata, hanem a szex.
Látszik, ha nem megy rendben otthon (vagy nem otthon ;) )
Utálok telefonálni. Aki közelről ismer, tudja is ezt, nem is szokott sokat hívni. Emailre, smsre készségesen válaszolok bármikor, de telefonon egy perc után ösztönösen próbálom lerázni, aki hívott. Valamiért félek attól, hogy végeláthatatlan beszélgetés lesz belőle, amire viszont nem érek rá. Hülye para, mi?
Ezzel szereztem tekintélyt országunk különböző pontjain dolgozó hasonló munkakörű kollégáknál, akik tulképpen valahol fontosnak tartanak. De félnek is hívni, más kollégáktól hallom. Pedig nem vagyok elutasító, telefonálni nem szeretek
Nincs memóriám és nincs türelmem, nem osztottak a sorbanállásnál. Ez összefügghet, ha lenne türelmem várni, már elfelejteném, hogy mire is
Aki az elmúlt 4-5 évben ismert meg, meglepem: előtte csak rövid frizurám volt, talán még válligérő sem volt soha előtte 30 évig. Aki régen látott: most hullámosan is lapockámig ér
Még most is gond a frizurakészítés, kontyok, fonások, csatok, sportolásnál útban van, nyáron melegít, télen sapka nyomja, ősszel a párától drótosra hullámosodik, tavasszal begyűjti a polleneket, ezért sűrűn kell mosni.
De szép és szeretem
55 pár fülbevalóm van.
Plusz amiket magam kreáltam pár.
Hozzá soktucatnyi lánc, gyűrű, karkötő.
Van olyan fülbevalóm, amiből két párral vettem és az egyik darabot átalakítottam medállá, így lett szett belőle.
A napszemüvegeimnek még nem találom a helyét, ezek az alsó, lelógó láncokra vannak aggatva.
Ezen a saját készítésű tartón tartom őket:
Itt még feltöltetlenül
Más szavaival élve mostantól szabadságot veszek ki a saját életemben.
Másokkal ellentétben nem hinném, hogy túlhajtom magamat, de úgy tűnik, ha porszem kerül a remekül megszervezett gépezetembe, akkor nagyon megakad a rendszer.
Azt még türelmesen tűrtem, amikor az órák alatt jutyubról lopott konvertált muzsikáimat képtelenség volt a mobilomra tölteni. Így lényegét vesztette a konvertálás, a gépemen a jutyub is megy.
Azzal is megbirkóztam, hogy a 3/4 éves telefonom lefagy néha, a legrosszabbkor.
A csütörtöki próbán a terem két végében két különböző koreográfiát tanítottak a fiúk, én meg egyiket sem ismerem, ezért a terem két vége között rohangáltam fel-alá, amikor egyik csapat ivásszünetet tartott, átszaladtam a másik csoportba ugrálni.
(És aznap este pont 1,5 liter folyadékot ittam még meg.)
A két óra izzasztó próba végére éreztem a derekamat, amit a síelés (amit UGYE tilos művelnem!) is megviselt, úgyhogy otthon még lenyomtam a teljes gyógytornámat.
Tegnap végre nyugiban szteppre mentem, de a hiányzások miatt lemaradtam, már egy koreográfiát tanulnak. Áldom a rutinomat, ahogy be tudom hozni a lemaradásaimat táncilag, a végére mindent tudtam.
Táncház is jól telt, három óra mozgás pluszban. M., rákos exem is eljött, hát, baromira nincs jól, több mint egy éve kemózzák, a sugár+műtéttől sem tűnt el egy nem is kicsi daganat az agyából, a látása is rossz, de végig táncolt, becsülöm érte!
De a jobb első kerekem leeresztett dél-buda világvégén. Nagyon utolsó csepp volt fáradtan.
Éjfél körül ott álltam három férfival a sötét, sáros utcán átfagyva az izzadság miatt, mobillal világítottam, és tehetetlenül konstatáltuk, hogy a pótkereket nem tudjuk kiszerelni a csomagtartómból. TCsV megpróbálkozott saját opelja pótkerekével, de nem illett rá.
Éjfélkor nem volt képem az toyotás eladó pasit felhívni (egy gyerek, meg egy terhes és beteg feleség miatt – gyerekkori barátnőm), úgyhogy TCsV hazahozott, angol haverunk ironikusan kommentált mindent cider-iszogatás közben, TáncosTé meg dühös volt magára, merthogy milyen férfiak ők.
Ebben nem szeretnék állást foglalni, a délelőtt kihívott assistance-es srác 20 mp alatt vette ki a kereket és 3 perc alatt cserélte le.
Az elmúlt 24 órát persze említenem sem kéne, apám nehezítette nagyon, mert ő ott akar lenni, mert szerinte az nem úgy van, én meg úgy szabadulok legkönnyebben, ha azt csinálom, oda megyek amit/ahová mondja.
És egy kicsit vissza akartam szúrni, csak olyan ártatlan pillarebegtető módon. Apám utál változtatni a jól megszokott útvonalain, inkább megáll hatvan lámpánál, mint kipróbálja azt az útvonalat, ami dugótlan és lámpátlan és nem hosszabb.
Én mentem elől, ő jött utánam, és direkt Kőbánya legelhagyottabb útjain hoztam őt át Zuglóba. Azt hittem, kapni fogok érte, de megdicsért, hogy milyen jó kis útvonalat találtam. :DD
Gumishoz be, a fickót meggyőztem, hogy ha nem maradok itt mellette és nem árulom el a titkos csipes-gombos riasztó titkát (nem fogom), akkor visító sziréna mellett fog szerelni, mert emelés elleni védelem is van benne, úgyhogy inkább eltűrte, hogy nő legyen a műhelyében. Aztán rájöhetett, hogy tényleg érdeklődöm, elkezdte magyarázni, hogy mit miért csinál, elvégeztettem egy lengéscsillapító+futómű tesztet, ott álltam végig vele, néztük a műszereket, ő meg magyarázott. Aztán szépen mosolyogtam rá, hogy még sosem jártam egyetlen autóm alatt sem, úgyhogy bemehettem vele a szerelőaknába, mindent megmutatott, elmagyarázta, mit miért húz meg, miért jobb ez a kocsi, mint másik, kimondottam jól éreztem magamat nála és még a kávéja is finom!
Aztán akkor már családi ebéd, ami után most úgy ki vagyok purcanva a szombat hajnali kelés miatt , hogy nem megyek el este a bandázásra sem, holnap sem megyek ki az esti hangversenyig.
A fly-lady program (nem csinálom, mert anélkül is megy mert nem zavar a kupi a szervezésmániám miatt és sztem naponta a vécét kell kitisztítani, nem a mosogatót, főleg hogy mosogatógépem van, a mosogatóban csak a narancsot mosom meg) halogató szerdájának listáját faragnám le:
- be kell fejeznem a 80 %-ban kész, csillag alakú kötött díszpárnát
- egy 70 %-ban kész rózsaszín kötött díszpárnát szaténszalaggal
- minden kreatív ajándékot, amivel lógok
- születendő babának műbőr cica-kutya-elefánt-virág lógót az ágya mellé
- műbőrök szétvágása, nagy mennyiségű turkálós retikülről van szó, kapcsok, patentok, karikák, cippzárak megmentésével
- rózsás ajtódísz ragasztgatása (szintén urban-eve-ről, csak nem négyzet és nem rózsaszín és nem ekkora)
- orchideáim rendbetétele
- millió kreatív tervem rajzainak, leírásainak rendszerezése
- millió netről nyomtatott táska szabásminta, drótékszerterv, plüssök, csomózások, gyöngyök, kötések, stb. leírásának mappába szedése
- még mindig nem varrtam+hímeztem lenvászon címkéket a dobozaimra
- hajfestés, megint hullámosan hordom, így meg gyorsan látszik a lenövés
- 19évesnek ígértem, hogy mackót varrok vele
Elég lesz ez a hétvége???
Ez a könyv lenne ideális a múlt hetek kézimunkaprojektjeihez, csak közben már nem virágokat horgolok, ezer más ötletem van. És Bé tippje kulcsmedált is el KELL készítenem drótból-gyöngyből, nem hagy nyugodni!
És ezekre mind nincs időm, mert újra járok táncpróbákra és táncházba és szteppre és Őszhalánték és még egy síelés betervezve és túlórázgatok is, éjjel érek haza tánc után és még gyógytornázom hogy a derekam ne akadjon ki és az egész múlt heti alvás-mozgás kombináció pihentető hatása kezd elmúlni.
Többen kioktattak, hogy ne hagyjam, hogy újfőnök megszokja, mindig itt vagyok, lépjek le a munkaidő végén, bár ő reggel 7-től este 7-ig itt van.
Jó, de olyan nehéz! :(
A Béká Matai Hari monogramja. Csak így, egyszerűen.
Ez a blog még mindig gőzkieresztés és energiapótlás ínségesebb időkre, szóval leírom, hogy a mai túlórázás után beköszöntem újfőnöknek szép estét kívánva (nem ironizáltam!), viszontkívánta és megköszönte a mai sok segítséget.
"Szívesen, máskor is!"
De még nem érti a humoromat.
Az a baj, hogy a nagyon pozitív visszajelzők nagyon negatívak is szoktak lenni, erre fel kell készülnöm.
A másikat rutinnal kezelem, ma rossz passzban volt, egyik cégnek nem akar fizetni, másiktól írásos igazolásokat kér, csakmert szerinte nem nekik van igazuk, de mindig csak szóban reagálnak.
Általában ilyen pasikat vonzok be, őt könnyű megnyugtatni...
A mai túlórázás alatt átjött az új főnök csicseregni, kérdezgetett, bevallottam, hogy másik főnököm legnagyobb döbbenetére szeretem a rámzúduló sok szervezést, mire azt mondja a szemembe, hogy persze és jó partner vagyok hozzá, szóval jó velem együtt dolgozni.
Jipppí!
Asszem életemben nem mondták még ezt főnökeim a szemembe, bár a legtöbbön éreztem. (Kivéve a régi magyar mutyizósan működő kiskáefté magától elszállt főnökétől, de ő emberszámba sem vett, mert az első diplomám nem közgáz egyetemes.)
Most rohanok táncpróbára, hogy TCsV letörje a kedvemet, ő a bsztató-fejlesztő tanítás híve.
(De azért nagyon szeretem.)
Nehezen fogom fel a történéseket. A túlórázást, a hirtelen sok embertől jövő sok ingert, Kollegina lelkes csacsogását, amit szeretek de most nagyon fáraszt hogy koncentrálni kéne, az új főnök más mentalitását, az egy hétig fel nem dolgozott többszáz levelet, a millió megbeszélést, a gyerekkori barátnőim apukájának halálát, a kedves takarítónő férjének halálát, a céges takarítónőnk borzalmas műtétjét, az exfőnököm csicsergős telefonját amiben kíváncsiskodik, Ba lelkes körbeugrálását az egész síelés alatt, ami után rámzuhant szombatra a magány és elhanyagoltságérzés és bánt, hogy nem tudtam kiélvezni a szép helyet, ahol síeltünk, mert állandóan csak aludtam (igaz, előtte a fájdalomtól hetekig nem) és ez most így sok.
A síelés miatt két hangversenybérletem aktuális koncertjéről is lemaradtam, Lisztet kevésbé bánom (már várom TCsV beszámolóját, ő sem romantika-rajongó), Prokofjevet nagyon sajnálom.
Jé, Kinseyről készült film? Melegekkel remek viták témája volt tavaly, és bármennyire vitatható mintavétel alapján dolgozta ki az elméleteit, sokan igazolták azóta.
Olyan melegekkel érdemes vitatkozni Kinseyről, akik nem hisznek a biszexualitásban.
A sípályán felfedeztem a 3-8 éves korosztályt. Régebben megesett, hogy tinikkel (is) síeltünk, velük azóta tartom a kapcsolatot, de a kicsik nem fogtak meg.
Most megesett, hogy síró kislányoknak megkerestem az anyukáját, hogy segítettem egy meredekebb részen lemenni, hogy szűk szakaszon képtelenség volt kikerülni, de nagypapa még rá is kiáltott, hogy álljon meg, úgyhogy szinkron fékeztünk összenevetve, síró háromévest cukorkával nyugtattam meg (Vivil multivitaminos erdei gyümölcs ízű cukorka, mmmm), naszóval látszik, hogy nem mindig a meredek pályákon csúszkáltam, ugye?
Azt igazán zárójelben jegyzem meg, hogy koriztam is. Gyönyörű kilátású jégpálya, csak enyém volt a jég.
Na jó, most unalmasnak érzem magam, de ezt rögzíteni akartam, megyek is cipőt venni lassan.
Síeltünk. Öt napot. Stájerországban. Ba-val. Aha, az exszel. Akivel most nem jöttünk össze, de évek óta együtt síelünk és ez a rész működik kettőnk közt.
Most nagyobb kihívás lehetett engem elviselni, mert a fájdalom, a fájdalomcsillapítók és az antibiotikum legyengített, plusz a hasmenés, a ritkább és friss levegő. Tehát vagy aludtam, vagy ettem (innen hála Anyu 1 kg húsból készített sültjének, amit zsírostul becsomagolt nekünk és hála Ba-nak, aki minden nap legalább négy narancsot kifacsart nekem), vagy még többet aludtam, a faluban lévő étkezdékig sem bírtam kocsi nélkül lemászni, a maradék kis időben napi 4-5 órát síeltem, ami ebben az állapotomban egész sok.
(Bár ugye itthon sem gyúrsz napi 7-8 órát napokon át. Most is hallgattam a hüttében ásványvizezés mellett, amint azzal gizdulnak negyvenesek, hogy 9-kor beállnak a felvonósorba és zárásig max. egyszer állnak le. Eleinte én is csak ezt láttam a környezetemben, de nem kellett sok idő, hogy felfogjam, nem én vagyok lusta, ha ezt baromságnak tartom. Úgyhogy az elmúlt pár évben lelkiismeretfurdalás nélkül kiülök egy erdei pálya magas kiszögellésére havat turkálni fotózgatni, ha ahhoz van kedvem. Tetszik ez az új mozgalom, a Slow Zone, Slow Siing, végre nem érzem egyedül magamat, hogy egy csodás hegycsúcson álmélkodva-nézelődve, igazán lassan ereszkedem lefelé. Ahol lehet. Túl sok ilyen pálya nincsen. Itt volt egy pálya 1980 méteren, a hegygerincen, ahonnan Európa legmagasabban fekvő szélparkjára látni, csoda érdekes látvány és évente 40 GWh áramot termel, többet itt.)
Végig tűzött a nap, -5-6 fok volt, tehát ideális, bár hó nem esett bő hete, nagyon kemény volt a pálya és két olyan felvonó nem járt, ahol vonzó terepek vannak. A technikám rohamosan fejlődött, főleg ha Ba otthagyott valami félelmetesebb feketepálya miatt, akkor lettem bátrabb.
Elhatároztam, hogy angolul egy szót sem, szerencsére a főbb ételeket könnyedén kérem németül is.
Csudaszép pályaszállásunk ez: www.sissipark.at/hu, nézzétek meg, jó szívvel ajánlom, jó kis pályák mellett, felvonóközelben, nagyon csendes környéken, meleg, kényelmes, új apartmanok mindenféle luxussal, net, mosogatógép, mikró, pirító, kávéfőző, padlófűtés, welcome bor, kb. jobb mint itthon.
Az erkélyen kávézgatni, lesni a naplementét a hegytető fenyőfái közt, a sötétben követni a ratrakok fényét, amint a pályákon bolyonganak, leírhatatlanul békés.
Ba is jól viselkedett, talán háromszor, ha kiakasztott, de így tompán az sem zavart...
Viszont szétrobban a fejem, gondolom a sok szél a hegyen nem tett jót, hiába döntöttem így öregkoromra, hogy sisakban síelek. Egyszer sem estem, de vidám atomantinak nézek ki benne.
Fotók fészbukon, holnap felé...
Elszomorít, hogy nem túl sok mindenre emlékszem, mert végigaludtam, élvezni sem tudtam annyira.
:(
A héten Ba vagy Szomi szülinapját ünnepeljem? Mindkettő szeretné velem... :)
Vajon a gyógyszerfejlesztések és az évszakok szeretete összefügg?
Mindig télimádó voltam, tavasztól őszig szenvedtem, várva a telet.
Tavaly már remek gyógyszerkombót találtak a több mint harminc éves allergiámra, és egész élveztem a nyarat is, talán még hiányzik is.
Vagy csak csúszósak a cipőtalpaim.
Nem való nekem új autó!
Kipróbáltam TCsV új Insigniáját. Pontosabban nem akartam táncházba menni, és azzal vett rá, hogy értem jön kocsival, onnantól vezethetem az új autót. Aminek nem szoktam tudni ellenállni.
De. Miért nem kattognak a mai indexek? Így épp sávváltáskor kell lenéznem, villog-e a zöld nyíl. (Vagy lehetnék kevésbé memóriazavaros hogyakkormost indexeltem-e, de ez a készség nehezen javítható. Apám ma megnyugtatott, tőle örököltem az emlékezet hiányát.)
Aztán szeretek azzal játszani, hogy hintázik kicsit az autó, amikor pirosnál állok. Csak úgy, megnyugtatásképp. Emmeg meg sem mozdul. Menetstabilizátor. :(
Aztán ez az új típusú kézifék. Az Opelnál más, mint a Volvonál, de akkor is miért nem volt jó az a kis kar? A rutin is bennünk van, meg emelkedőn indulásnál is nagy segítség a kézifékes indulás. A farolásokról nem is beszélve.
Nem értem én, a Toyotámon még nincsenek ilyenek.
A kanyarkövető reflektorok viszont továbblépésnek számítanak korlátolt fantáziámban, ötletem sincs, mivel lehetne az autókat még jobbá tenni...
