Tobber életblogja

Nem vagyok nagyon okos nő. Mindig január végére jövök rá, mit kérhettem volna karácsonyra.
Fűthető wc-ülőke bidével. Volt már, hogy használtam ilyet higiénikusabb civilizációban, irtó kellemes érzés.

Nem vagyok nagyon okos nő. Egész este bújtam a fórumokat, sítérképeket, jegyzeteltem, hogy megtervezzem a síelést. Este tízkor izgatottan rá is kattintottam a webkamerára, nem esik-e a hó a pályán.
Este tízkor.
Webkamera.

Nem vagyok nagyon okos nő. Nem értem, hogy az állkapocsspecialista, aki tegnap ingyen vizsgált meg a magánrendelőjében, hogyan lehet meleg, ha végig a melleimhez beszélt és magyarázás közben a kezét a térdemen tartotta.

Nem vagyok nagyon okos nő, de nem baj. A múlkori brainstormingot kiterjesztjük az egész cégre, és a szervezők hívtak. Jeleztem, hogy nem mennék, mert buta vagyok hozzá, de aszonták, nem baj, azért hasznomat veszik.

Nem vagyok okos nő, de jól szervezhetek, mert ma reggel felhívott az új főnököm, hogy nagyon-nagyon remekségesen megszerveztem a tegnapi vidéki látogatós napját percre lebontva, nagyon elégedett, így képzelte. :)

Nem vagyok okos nő, de úgy látszik, valaki irigyel azért, hogy ennyi férfi felajánlkozik nekem csak úgy egy numerára.

És lehet irigyelni, ránézésre is erős rágóizmaim vannak. No, ki figyelte ezt eddig meg rajtam? :D

Nem vagyok nagyon okos nő. Mindig január végére jövök rá, mit kérhettem volna karácsonyra.
Fűthető wc-ülőke bidével. Volt már, hogy használtam ilyet higiénikusabb civilizációban, irtó kellemes érzés.

Nem vagyok nagyon okos nő. Egész este bújtam a fórumokat, sítérképeket, jegyzeteltem, hogy megtervezzem a síelést. Este tízkor izgatottan rá is kattintottam a webkamerára, nem esik-e a hó a pályán.
Este tízkor.
Webkamera.

Nem vagyok nagyon okos nő. Nem értem, hogy az állkapocsspecialista, aki tegnap ingyen vizsgált meg a magánrendelőjében, hogyan lehet meleg, ha végig a melleimhez beszélt és magyarázás közben a kezét a térdemen tartotta.

Nem vagyok nagyon okos nő, de nem baj. A múlkori brainstormingot kiterjesztjük az egész cégre, és a szervezők hívtak. Jeleztem, hogy nem mennék, mert buta vagyok hozzá, de aszonták, nem baj, azért hasznomat veszik.

Nem vagyok okos nő, de jól szervezhetek, mert ma reggel felhívott az új főnököm, hogy nagyon-nagyon remekségesen megszerveztem a tegnapi vidéki látogatós napját percre lebontva, nagyon elégedett, így képzelte. :)

Nem vagyok okos nő, de úgy látszik, valaki irigyel azért, hogy ennyi férfi felajánlkozik nekem csak úgy egy numerára.

És lehet irigyelni, ránézésre is erős rágóizmaim vannak. No, ki figyelte ezt eddig meg rajtam? :D

Ömlesszetek rám infókat emailben, ki miért megy-marad magánnyugdíjpénztárügyben.

Az érzelmi rész kivételével, az megvan.

Köszi!

Az van, hogy 13. napja nem múlik egy kicsit sem a fájás az állkapocscsontomban, úgyhogy a hétfőn kiharcolt röntgennel mentem volna tegnap dokihoz, helyetteshez, az enyém beteg.

Megaszopás, hogy a fájdalomtól nem tudok aludni, tegnap hajnalig bőgtem, majd azzal vidítgattam magamat, hogy a röntgenképemet elemezgettem, üdítő szembesülni a saját koponyáddal. :)

Bét már másodjára lemondva vártunk pár beteggel a hangulatos budai dombocska utcájában. A járdán, fagyban, hóesésben. Másfél óra után már nagyon fáztunk, mert a rendelőbe nem tudtunk bejutni, zárva volt, az orvos meg sem jelent végül és sok jót kívánok neki innen is! Utálom, ha hülyének néznek (ki nem), a saját orvosomnak is jelezni fogom. Magánrendelés, 20 éve ismerő orvosom helyett lett volna ez.

Kis közösség alakult az utcán, mindenki elmesélte a baját, aztán vidám történetekre váltottunk, egyik közelben dolgozó csaj hozott nekünk forró teát műanyag poharakban, hála érte. Amikor említettem, hogy 20 éve a dokihoz járok, nem hitték el, gimi-egyetem körülikorúnak gondoltak. Ímé, a szenvedés fiatalít.
A hideg nem tett jót, aztán Anyu telefonált, hogy menjek el a röntgennel a háziorvoshoz, hátha kitalál valamit, úgyhogy a rendelési idő végén beesve még kaptam receptet. Gyógyszert szedek, még nem igazán hat.

Ez rányomja a bélyegét a munkámra, ami most irtó sok, egyik vezető szerint bátran szétoszthatnám a kvázi alattam dolgozó vidéki kollegináknak, de nem szívesen adok ki munkát a kezemből, na. Régi hibám munkában.

Leszerveztem a főnökeim bemutatkozó látogatásait percre lebontva, ezzel elégedett vagyok.

Kollegina meg tudván, hogy 13. napja hulla vagyok bejelentette, hogy neki nagyon rossz, mert reggel óta náthás, így elment táppénzre. Próbáltam megértő lenni, biztos neki is rossz, de most nehéz. :((((
Két kollégával lelkiztem pár percet, de nagyon bőgős kedvem van. Mindegy, jövő héten szabin leszek, alig várom, csak kézimunka, könyvek, mozgás, jó levegő.

Ezenkívül jártam társasjátékozni, megkörnyékezett régi ismerős képviselő úr, akit azóta nem bírok elhajtani (nős).

Peti, tini, katan,

Naszóval leültem az ügyvezetőkkel, egyik pörgősebb mint a másik, én meg perverz módon élvezem. (Na, így hányan találnak a blogomra?)
Kitalálták, hogy bírni fogom őket egyedül is.

Baromi sok a munka, bocsi, akinek nem válaszoltam mostanában! Új főnök elképzelte, hogy az ország sok zugában szétszórt ezer dolgozónkkal minddel személyesen szeretne találkozni. Vállvetve próbáljuk lebeszélni, de párszázzal már megszerveztem.

Az ötleteimet mindketten értékelik, ma is megdicsértek, ez ösztönöz. Az kevésbé, hogy a 3-4 évente begyulladó állkapcsom nagyon kínoz és a diklofenák nem hat. Még az ibuprofen is jobb.

Ma sokan hívtak, írtak, smseztek, mondjuk a két jelentősebből az egyik Nagyikám a maga 94. életévével, akivel kiabálni kell, a másikban be kellett számolnom a tapasztalataimról, mit kell mondani kocsilopás esetén a rendőrségen.

Lebeszéltem pár ebédet, korizást és a nagyonszép pasi is randizni akar. Hát, én nem húznám az időt, őőő...

Voltam még szülinapi meglepibulin, korizni, családi ünnepelni Anyu névnapját, a legtöbbön diszkréten kapkodott cataflammal (ezt a helyesírás-ellenőrző ki akarja javítani csatalovammal-ra), ami egyáltalán nem hatott.

Apám ma azzal a hírrel hívott fel, hogy egy ismerősünk atka-jógával fogyott le.

Az őszi kicsit hosszabb liezonom azzal hívott fel, hogy nem megyek-e el valakivel holnap Párizsba, mert az új nőjével menne, de az mégsem ér rá, ezért ki kell fizetni a szállást, de van még repjegy a neten, hívjak el valakit holnapra. Hát ez tényleg nem ebben a világban él. Aztán megbeszéltük, ki hogy van, azon nagyon megdöbbent, hogy holnap reggel Őszhalántékkal kezdem a napot, meg bevisz őőő utána, illetve az döbbentette meg, hogy ő évek óta megvan nekem. Miért hiszik azt férfiak, hogy egyedülálló nő otthon kötöget magában?

Tegnap randiztam a város legszebb, legokosabb, legműveltebb és leggazdagabb harmincas pasijával, aki hazahozott, meg hát többet is akart, amit én meg nem és magam is megdöbbentem. Nem vagyok ennyire válogatós, de tényleg van egy kategória, ami túl jó hozzám, pedig nem gondolok magamról nagyon keveset.

Ma udvarolt exfőnököm ezüstróka cimborája ésugye már nem is lenne gond egy továbblépés, de mint a fenti ábra mutatja, senki nem jó nekem. :D

//

A mai próbát azzal dobtuk fel, hogy pont a tükörképét táncoltuk a gyakorolt táncoknak. Próbáljátok ki, nem egyszerű.
Mikor a tükörben nézett minket TCsV, nem értette, hisz szépen csináltuk, pont ugyanazt a mozdulatot táncoltuk, de mégis másképp, mint a többiek. Ha szembefordult, azért nem értette. Aztán "szétültetett" minket TáncosGével, mert már nagyon vihogtunk.

Beköltözött az új főnök. Adott sok feladatot. Mivel így ismét két főnököm van, felmerült, hogy bírom-e.

Itt egy kis lobbizásba kezdtem. Kollegina sok-sok éve itt dolgozik, most kb. fele fizuért, merthogy nem diplomás és nem az ügyvezetőknek dolgozik. Felvetettem, mi lenne, ha ő kapná meg valamelyiküket, én a másikat és szétosztanánk az eddigi munkáját.

Akkor őt is megbecsülnék anyagilag, én meg szeretem a változatosságot. Kollegina nem egy bátor fajta, ő fél a változástól, meg az angoltól, akkor neki is használni kéne. De tud.

Na mindegy, mindenesetre egyelőre a másik főnök nem hajlik, holnapra behívtak hármasban pusmogni.

Nem sűrűn ülök le a főnökeimmel, nem tudom, mi várható...

Nem tudom, mi a hét történése, hogy beköltözik a Ba-ra végtelenül hasonlító új főnököm a szomszéd irodába, vagy hogy puszit adtam egy transzvesztita énekes(nő)nek.

Civilben volt.

Nem erről jut eszembe, de Atibával is összefutottam a jégen (szerinte kicsinosodtam), nagyon szépen szerepel a csapata a világversenyeken. Felnőtt, na. :)

Amíg diétázom még hetekig, gyűjtöm, hogy mi az, amit utána nagyon szeretnék enni, de persze nem fogok, mert akkor visszajönne.

Fehérkenyér sült baconnel, lilahagymával.

Túróscsusza.

Rántott borjúszelet.

Majonézes-szalámis szendvics.

Kolbászzsíros zsemle.

Csipsz.

Jesszus, a kedvenc ételeim nagyrésze só és zsír együtt. :)

Régi, csinos ám megkopott ikeás dobozaimat lecserélem nádszövetű-textilszélű dobozokra a polcomon, mert szebben mutat. De úgy férnek csak el, hogy a címketartójuk oldalra esik.

Vettem 10 cm lenvászon csíkot, felkockáztam és szépen rájukhímzem, hogy mik is találhatók a dobozban, pár öltéssel rögzítem majd.

Nem tudom eldönteni, hogy az a mai nap jó híre, hogy megvan az új főnökünk, vagy hogy nem hozza magával az asszisztensét.

Az én weakest linkem a horgolás. Meg a faragás.
Ezért hagytam azokat abba 25 éve.
De a virágok végre jól néznek ki. Kötni kötök sötétben is, fél Romániát végigkötöttem akár este hazafelé menet, horgolni vajon lehet úgy? Nem, mi?

Megkötöttem egy finom, meleg sálat, két sapkát, egyet Anyunak, de valahogy kívánkozik rá még egy kis díszítés.

Úgyhogy egy hete virágokat horgolok. Fonalból, de tervezem drótból is, (szolidan visszafogottan vad) brossnak. Mivel az angol horgolásleírásokból egy kanyi szót nem fogok fel, így maradt a jutyub. Éééés itt a lényeg: vannak balkezes horgolásleírások is! Igeeeeen!

Ma kori után be is ugrottam a fonalboltba, begyűjtöttem pár színt.
Bár épp elég fonalam van, mert a kanapépárnáimra is huzatot kötögetek szép lassan...

És éhes vagyok. :)