Az új év jól telik, kicsit visszavettem, kötögetek, meg fogyózom. Amióta tilos néptáncolnom, futnom, stb. azóta csak heti 1-2x teszem és hízok.
Úgyhogy most nem eszem, aztán meg még mozogni is elkezdek, ha a hátam engedi. A heti hét már nem biztos, de heti négy kötelezően.
Szóval voltunk öt napot Romániában, TCsV meg két másik táncoslány, nagyon hideg hely, nagyon szép, felújított műemlékek, sok néptánc, népzene. Brassó, Fogaras, Nagyszeben, Segesvár és a környék. Két nap felmentünk a hegyekbe, gyönyörű kastélyokat néztünk. Egyik este pedig elmentünk egy művház előtt, ahol néptáncosok látszódtak, bementünk és a falu helyi bulijába csöppentünk, ott is maradtunk órákig. Két este a románok vendégülláttak, a bábeli zűrzavarban mindig csak a japán emberhez szóltunk angolul, bár ő volt az egyetlen, aki folyékonyan beszélt magyarul rajtunk kívül. Egy este a brassói néptánccsoport próbájára voltunk hivatalosak, ott is elborozgattunk utána, TCsV-vel hajnalig tartó beszélgetések folytak, pihentető volt.
Egy 1977-es útikönyvből dolgoztunk, úgyhogy minden cca 40 évvel ezelőtti ipari létesítményről tudtunk, hol volt ércdúsító, hol a fajanszipar fellegvára...
Aztán utsó nap a román vendéglátókkal mindenféle nyelven csacsogva egyszercsak belémhasít, hogy a lányka legjobb barátnője, akiről épp sztorizik, nekem ismerős!
Mint összeraktuk, Dzsííí (akinél Norvégiában jártam 4 éve) első felesége a román lány barátnője, még az esküvőjükön is jártam! :D És hogy ez 800 km-re innen derüljön ki!
Január 2-án összeköltöztünk Ba-val. Májusra szétmentünk, azóta min. havi egyszer bejelentkezik, hogy még szeret.
De legalább minden bútor, ruha, tárgy a helyére került a lakásomban.
Azóta csak a politológussal randiztam párszor, meg elhajtottam jópár balféket. Nem érdekelnek a pasik.
Az állandósult derékfájdalmam/lábzsibbadás/lábgörcsök miatt elmentem idegsebészhez, a gerincemben nyom valamit valami, ezért fáj. Ha nem akarok műtétet, gyógytorna azóta is. Csökkenő lelkesedéssel, de eredménnyel. Azért még fáj, de legalább tudok cipőt felvenni.
Idén négy autóval jártam. Sajnos. Eladtam a suzukit, megvettem apu 3 éves Astráját. Amiről lelopták a rendszámot. Rohanás a rendőrségre.
Pár hét múlva ellopták az autót az új rendszámmal együtt. És a kedvenc korcsolyámmal. A szívem szakadt bele, amikor megláttam és felfogtam!
Rohadt érzés, kiszolgáltatott és belémköltözött egy félelemérzés, hogy nem biztonságos a sötét kis utcám. Hónapokig intéztem, TCsV kölcsönautójával jártam, aztán vettem egy használt toyotát. Beleszereltettem 70 e Ft-os biztonsági rendszert. A gatyám is ráment ezekre. :(
És a mobilomat is ellopták, táncházban, ismerős arcok közt.
Novemberben kirúgták az egyik főnökömet is.
Viszont:
- Talán életemben nem buliztam ennyit, mint idén.
- Nagyon sok jó és értelmes ember vesz körül.
- Sok néptánc fellépésünk volt a fővárosban, vidéken, egyre több sikerrel, vastapssal.
- Végre jártam a Busójáráson. És síelni Hochkaron.
- Nagyon sokat lógtunk a Velencei-tónál.
- Forró nyári estén a felújított pécsi belváros macskaköves utcáján TCsV-vel három órát táncot tanítunk a sok helyi érdeklődőnek. Első komoly bemutatás.
- Diósjenői tánctábor, ablakonkimászás a tornácra minisortban. Azóta ha találkozom azzal a táncmesterrel, aki először meglátta a kikalimpáló meztelen lábaimat, mindig somolyog rám. :)
- A diósjenői pincérlány. No. Meg az egész tábor.
- 17éves és 19éves kitalálták, hogy Ba lopta el bosszúból a kocsimat, ezért nyomozni kezdtek, olyan igazi csukásistván gyerekregényesen. :)
- Nagy Megasztár és X-faktornézések, sütögetések, kézimunkázások egymásnál.
- Magyarországi utazgatások Siófokon, háromszor Pécsen, Szegeden, Gyulán, Békéscsabán, Szarvason, Tökölön, Székesfehérváron, Tiszabecsnél, Ráckevén, Baján, telkünkön, két tánctáborban. És kézimunkatanfolyamon, koktélkészítő tanfolyamon is jártam.
- Madrid a fiúkkal, álomszép festmények, vacsoránál az étteremben Klasszik Magyar Turista műsor több felvonásban a "Laci, miért csak 100e Ft-t váltottál be", "ez NEM étterem!" (mögöttük kb. 20 méter melegkajás svédasztal roskadozik), "ne ide üljünk", öt perc múlva megint ott ültek. Mi próbáltunk nem megszólalni, nehogy lebukjunk, hogy értjük őket.
- Sokszáz fotó készült idén, lásd fészbuk.
- Kitaláltunk egy debilcsaládot, fb-n követhető az életük.
- December 6-án egész nap mikulássapkában dolgoztam az irodában, ennyien még sosem kedveskedtek.
- Van tévém. Még szokatlan, de a kedvenc műsor már megvan: Amazing Wedding Cakes. Sütidekoráció művészi fokon. Imádom a műsort.
- Román december vég, sok hideggel és meleg vendéglátással. Igazi kikapcsolódás végre.
- És nem utolsó sorban a nyolcker hőségtől izzó utcáin TCsV kocsiablakain kikönyökölve, pogózva végighajtva hangosan énekelni az alábbi zenét: megfizethetetlen. Feltétlenül nagy hangerővel hallgassad meg, átérzed majd a fílinget! :)
A karácsony a szokásos. Már logikai rejtvényfejtésbe menekültem, de így is repkedtek otthon a ki hülye és ki béna, és direkt befékezünk hogy a másikat provokáljuk és a másikkal bunkón bánunk. Ezt még némán is képtelenség kikerülni.
A kajákat sem bírom ilyenkor, sok szárnyas, édesség, káposzta, amiket utálok. Halat turkálva megettem.
A nagycsaládos érdekes lett szintén.
Utána jobb napok jöttek, majd mesélek az utazásról.
Mindenki rohangál a karácsonyi ajándékok miatt, én meg ünneprontó módon mindenkit megkérdeztem, mit is akar karácsonyra, így nekem sem gond, vissza sem kell cserélni és az ünnepelt is örül, mint Anyu a héten felpróbált és kiválasztott szemüvegkeretnek (amibe a fél havi fizum a lencse :O , de Anyunak bármit), apám láncfűrészélező gépét pedig ki nem találtam volna magamtól még ha két napig is körözök az obiban. :))
A megrendelt koncertjegyek már nálam, a többi is elintézve, csomagolópapír a kiárusító Schleckerből. Aki nem bírja a piros-lila kombinációmat, annak pech. Pipa.
Még van két hét szabim idénre. Őőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőő...
Két ünnep között kiveszem a felét, de Kollegina miatt most itt vagyok bent. Hogy ő mehessen a családjához, mert a férjét akkor a héten meg tudják rutinműteni és együtt lehetnek a két ünnep között. Befogom a számat, mert nincs gyerekem.
Egyedül ülök az irodában, már kipakoltam a volt főnök irodáját, eltettem minden ezévi papírt, szelektáltam több láda iratot. Kimehetnék ajándékot vadászni, de ugye az már megvan. Szteppcipőt kéne még venni, januárban már úgy kezdjük a következő tanfolyamot! Vasalt talpú cipőkkel álmodok. De hol a fenében fogok ezzel gyakorolni? Otthon, a harmadikon? :)
Mindeki rohangál a karácsonyi ajándékok miatt, én meg ünneprontó módon mindenkit megkérdeztem, mit is akar karácsonyra, így nekem sem gond, vissza sem kell cserélni és az ünnepelt is örül, mint Anyu a héten felpróbált és kiválasztott szemüvegkeretnek (amibe a fél havi fizum a lencse :O , de Anyunak bármit), apám láncfűrészélező gépét pedig ki nem találtam volna magamtól még ha két napig is körözök az obiban. :))
A megrendelt koncertjegyek már nálam, a többi is elintézve, csomagolópapír a kiárusító Schleckerből. Aki nem bírja a piros-lila kombinációmat, annak pech. Pipa.
Még van két hét szabim idénre.
Két ünnep között kiveszem a felét, de Kollegina miatt most itt vagyok bent. Hogy ő mehessen a családjához, mert a férjét akkor a héten meg tudják rutinműteni és együtt lehetnek a két ünnep között. Befogom a számat, mert nincs gyerekem.
Egyedül ülök az irodában, már kipakoltam a volt főnök irodáját, eltettem minden ezévi papírt, szelektáltam több láda papírt. Kimehetnék ajándékot vadászni, de ugye az már megvan. Szteppcipőt kéne még venni, januárban
Kiválasztottam a legjobb napot a madridi, zöld alapon pink-sárga-türkiz nőcis-nyalókásmintás miniruhám és a farmer mintázatú szteccsnacim viseléséhez? :)
Volt még a héten céges karácsony, Beugró, pókertanulás, karácsonyi fellépésünk (youtube-on fent van!), megkötöttem egy sapkát, fél sálat, készülünk legközelebbi külföldi utunkra, remélem, a síelés is belefér.
Ja, aki izgulna, 'Ba' azóta is jelentkezget ám, hogy kitettem, még mindig vissza akar szerezni, most azt ajánlja, menjünk kettesben síelni. Végülis azt jó vele, hasonló a tempónk, meg őőő fáradtan segít lécet cipelni. De ennyi.
Koktélkészítős buli kollégákkal, másnap brainstorming szintén velük. Élveztem mindkettőt, bár a kimerültségem még itt kísért, ezért ott is alhatnékom volt...
Járt nálam a tánccsoportom adventi forraltborozásra, mézeskalácsdekorálgatásra, jól sikerült, fotók a fb-on. (Próbálok odaszoktatni minden ismerősömet, mert itt mégsem teszek fel emberekről fotókat.) :)
Két táncosfiúval nekiindultunk, már a repülőn megalapoztuk a hangulatot, négy napig végig nevetgéltünk. Megnéztük a várost, egy napot Toledóban járkáltunk, 2 órát vásárlásra is szántunk. Fáztunk, volt, hogy havazott.
Esténként egy spanyol ételeket felsorakoztató étteremben vacsorázgattunk, egyszer egy igazi magyar kispolgári házaspár adott műsort a szomszéd asztalnál, alig bírtuk titkolni, hogy magyarok vagyunk. Anyus órákig osztotta, apus miért hülye, apus meg csak nézett. :) TáncosPé eltűnt a mosdóban tíz percre, majd vigyorogva jött, elmeséli, mi történt. A mosdó melletti személyzeti tévén épp pickszeged meccs ment, leragadt megnézni! Ott.
Énekeltünk halászjutkát is egy parkban, ott kielemeztük, hogy másképp látjuk a világot, mint a legtöbb ember, de ez normális is lehet...
Meg egy bő fél napot szántam múzeumokra. Egy életre szóló élmény. A fiúkat szórakoztattam apámtól csurranó-cseppenő festészeti infókkal, állítólag érdekes dolgokra világítottam rá. :) Elcsíptem egy ideiglenes kiállítást impresszionista kertekről, nomeg ezeket a gyönyörűségeket láttam:
Dürer: Ádám és Éva
Dürer: Önarckép
Rembrandt: Önarckép
Rubens: Vénusz a tükör előtt
Hieronymus Bosch: Gyönyörök kertje
(Ez egy 500 éves festmény, megdöbbentően modern!)
Picasso: Harlekin tükörrel
Lichtenstein: A fürdőző nő
(itt a legkisebb pötty is ecsettel festve, világ életemben meg voltam győződve róla, hogy azok nyomdatrükkök!)
Soktucat El Greco, Tiziano, Fra Angelico, Goya, Raffaelo (csodaszép arcokat festett!), Velazquez, töményen. Sok múzeumban jártam már, de ennyi csodát egy helyen még sosem láttam! :)
El tudjátok képzelni, amint 12 néptáncos élete első zumbaóráját ugrálja végig?
Egyik ismerősünk rajtunk teszteli friss oktató papírját, mi meg lelkesek vagyunk, hiányzott már a megfelelő bemelegítés. Bár elég kezdő szintet kapunk, így egy óra alatt nem igazán fáradtunk ki, de határozottan sajátos stílust fejlesztettünk ki.
A fredaszter óráimon pedig már zenére kopogunk, nagyon élvezem, nagyon nehéz és ez nagyon ösztönöz, hogy jobban próbáljam.
Volt a héten még exfőnökömnek átadott fotómontázs az elmúlt évek vicces pillanataiból, például amint mikulássapkában bohóckodnak az aulában, és mivel senki nem volt képes az általam összegyűjtött képekből montázst készíteni, amíg nem vagyok itthon, ezért Spanyolországból hazaérve éjjel dobtam össze, így alá is írtam. Ez nem közös ajándék. És úgyis én szerettem a legjobban itt. Asszem ő is, aszonta, ha unatkoznék, csak csörögjek rá. :) Jártam még táncházban, TáncosPééknél, fotónézegetésen, hógolyózni, éjjel havas környéken autókázni, ma hajnalban jöttem haza egy táncos buliból, sütögetek, karácsonyi dekorációkat kreálok, holnap megint kreatív nap nálam, 4 féle sütivel, étellel, forralt borral, bonbonkészítéssel, meg legalább 4 féle kézimunkatechnikát is tanítok majd, a sajátokra nem is tudom, mikor lesz időm...
Madridról majd mesélek, csak nincs lelkierőm kigyűjteni magamnak ide azokat a festményeket, amiket élőben láttam. Te jó ég, micsoda csodákat láttam, el sem hiszem!!!
