Tobber életblogja

Unokatesómmal nosztalgiáztunk.

Én biztosan emlékszem, hogy ő volt gyerekkorunkban a bezzeg gyerek. Ő meg határozottan állítja, hogy én. (Az tuti, hogy nem az öccse. :D)

Ő négy évvel idősebb, bezzeg ő már bonyolultat is tudott kötni, hímezni. Bezzeg ő jó angolból (amiből 15 évesen nyelvvizsgáztam le, nem kellett órára sem járnom tovább, na mindegy), bezzeg ő fuvolázott (én az ország legprofibb népiegyüttesének utánpótlásában zenéltem évekig), bezzeg ő jogra járt (két közgazdászdiplomám van, az tényleg nem ér annyit :) ).

Ő arra emlékszik, hogy én zseni voltam matekból, meg hogy mennyi könyvet elolvastam, mindig velem piszkálták, hogy én vagyok a bezzeg.

És nekem a szüleim mindig hoztak a nagymamáékhoz túró rudit, amit persze ők is kaptak tőlük, de otthon sosem.

Hát igen, a gyerekkori bezzegek mély nyomot hagynak az emberben…

És akkor Őszhalánték tőle szokatlan módon hülye volt (azóta elnézést kért), én meg türelmetlen a térdfájás miatt, úgyhogy tegnap nem randiztunk. A tökéletes dramaturgiai érzékkel megáldott Ba ekkor jelentkezett, hogy hazavigyen-e.

Megkértem rá. Nem jött föl, nem láttam jópár hete és nem is akarok semmit, de ez most jólesett. Végülis szép lassan így meghálálja a sok neki főzött ételt. :)

Ja, egy ideje van új pasi az életemben: a keresztfiam. Lassan egy éves lesz, és egy kuncogó golyó az egész kölyök. Tegnap megpróbáltunk az anyjával nyugiban beszélgetni, dehát ezt így öten, szűkkörben sem sikerült. Mindegy, szombaton nagycsaládi evészet, jövő hétvégén Mikulás-buli lesz, jönnek.

Jé, mennyi időt vett el eddig a tánc!

Este összefutottam Ba ezer éves cimborájával. Hosszasan kifejtette, hogy mennyire igazam van, Ba töketlen. És nem bír dönteni, de akkor is rossz döntéseket hoz. És hogy csődbe viszi saját magát pár hónap alatt.

Én megmondtam negyed éve!* :)

Ba egyébként hivogat, hogy segít bevásárolni, meg hazavinni, meg kérhetek bármit.

Na igen.

Na nem.

Jelenleg tisztára pucolt palettával várom, hogy Őszhalánték meggyógyuljon.

*Igen, beszéltem vele. Nem, nem lehet vele beszélni.

Hát akkor belefogok. Amikor nincs szellemi energiám kreatívkodni, vagy épp beszélgetek másokkal, akkor is járjon a kezem.

És tonna alapanyag kell hozzá. És félszemmel is megcsinálom, nem kell a mintára figyelni. Csak 3-4 év kell hozzá. Szorítsatok.

A megígért tárgyakat készítem közben, meg a harmincas elképzeléslistám is fogy-szaporodik napról napra.

Igen-igen. Kicsit lassan gyógyulok. :D

De téééényleg van olyan vezető beosztású, diplomás, jócsaládból származó bő harmincas, értelmiségi férfi, aki SOHA nem használ óvszert, miközben bevallottan rendszeresen csalta az egyik volt barátnőjét?

Szegény exnői, szép kis tenyészetek lehetnek bennük. :(

Békával mai filozófálásunk ott tartott, hogy a kis 15 évesek még folyamatosan azon agyalnak, mi lehet jó a nőnek, mit tegyenek meg érte és mit érezhet iránta.

Aztán harminckörülre ez régesrég eltűnik a legtöbbjükből. (Megj.: akiben nem, az sajnos minden nő érzéseit meg akarja tudni. Innen üdvözlöm jópár feleségcsaló ismerősömet. :D)

És ez a nap tanulsága Békától:

"A 15 évesek még lelkesek, meg szerelmesek, és van anyjuk, aki körülugrálja őket.

Egyébként meg telnek a napok szépen, egészen vidáman (lekopogtam). Sok a külső bizonytalanság, de sztem egészen jól kezelem.

A lábamban már "csak" a csont fáj, már lépcsőzöm is kapaszkodás nélkül. A buszról leszállás még nem megy, nyilván futás, táncolás, erőnléti edzés sem. Úgyhogy beújítok a régi gyógytornászommal (aki nem tehet róla, hogy két hónap mocsokdrága félrediagnosztizálás miatt a tornája csak nagyobb károkat tett, mint használt volna, de így legalább gyorsan megműtött egy másik kórház dokija), ő házhozjön, elviszi a fél vagyonomat, aztán újrakezdem az állóképességi edzéseket is, meg az úszást.

Sokat babázom mostanában, nagy csacsogások mindenfelé, kollégáknak már félhivatalosan én vagyok a feszültséglevezető beszélgetés, ami furamód erőt ad. Meg örömet, hogy ennyien (nem kevesen!) bíznak rám személyes dolgokat, kérik ki a tanácsomat.

Már merek programokat visszautasítani, a maira csak odatelefonáltam, meghallgattam a zenét pár percben, spóroltam a benzinnel.

A kézimunkára szánt idő is megszaporodott, elég nyugis lett most errefelé. Egy-két hímnemű támadásait eltekintve. De ők azért elég "fekete madarak az angry birdből". :)
Kezelem, kezelem.

Szuperfodrászomhoz jár már a környezetemben jópár kolléganő, évek óta tökéletes hajakat vág. De legutóbb úgy vágta le nekem, hogy nem tudtam vele mit kezdeni. Hullámosan nem állt szépen, begöndörítve pláne szétesett, beszárítva mutatott csak jól.

És aztán ennyi párás drótosodás idő után úgy gondoltam, hogy túl szép a hajam, tegyük kicsit tönkre megpróbálom a hajvasalót. És akkor már a hirdetett csodamasinát vettem meg a prémiumomból.

És nem bírom letenni! Elképesztő dögös hajat csináltam vele tegnap estére TáncosTéék bulijára, ma próbálgattam, a hullámok is rendezettebb így mint genetikailag, egyenesen meg pont úgy áll, mint mindig is megálmodtam. És dobom ide, dobom oda és még mindig tart.

Úgyhogy most épp megint növesztem. :D

(Váll alatt ér.)

Kérlek, képzeljétek ide a pikírt pofámat, de ez kikívánkozott.

"Isten betegséggel és elfáradással állítja meg az embert, hogy látni tanuljon és belenézzen a saját szívébe."

Eltűnt posztomban filóztam azon, hogy a férfiak mindig olyan indokkal kötnek az emberbe (már ha teszik), amik az ő hibáik és már a fejükhöz vágták.

Pl. Ba (aki múlt héten kétszer keresett hogy mizu olyan időpontban, hogy tuti tesztelni akarja, egyedül vagyok-e) anno azt vágta hozzám, hogy keveset vagyok otthon, pedig akkoriban minden programról lemondtam a heti két próbán túl és otthon főztem rá minden este, miközben neki heti hat nap volt különprogija munka után.

Most azt kaptam meg Szm-től, hogy befeszülök témákon, amikor azokon tökre nem feszültem be, csak azon hogy leugat a (nem létező) befeszülésemért. :)

És gondolkoztam, hogy én mit csinálok ilyen szituban.

Lefekszem valaki mással.

Elég hülye szokás, le kéne tennem róla. De ha egyszer olyan jólesik.

Beimportáltam a freeblog-hiba miatt elveszett bejegyzéseket, de két hét teljesen eltűnt. :(

A lényege kb. hogy pár napot a Balkánon voltunk, táncot gyűjtöttünk, én kamerával, semmit nem táncoltam, mégis megroppant a térdem lefelé lépcsőzve, így most irtóra fáj és irtó dühös vagyok, hogy nem bírok mozogni, edzésre járni, de még troliról leszállni is fájdalmas művészet. :(

Most már több mint fél éve fáj és elééééééééééééééééééééég!!!!!!!!! :((((

Egyébként még van életjelem, csak kevéske, a lábam irtóra fáj, de már csak napi egyszer-kétszer instabil, ma például hátba sem vágtak táskával, amikor bicepsszel leereszkedem a troli lépcsőjén, de az úton csoportice elkaptunk egy olyan köhögést, amiből csak kismamánk maradt ki. Hál' istennek!

A patika készlete már bennem, változás nem sok.

Volt a héten csajos céges vacsora, volt tréningünk, ahol sajnos fotó készült és egyre kövérebb nők mellé kell beálljak, hogy vékonyabbnak tűnjek elbúcsúztattuk valahai debreceni váltótársamat a közben kirúgott ügyvezető mellett, mert korengedményes nyugdíjat szeretett volna, hát ha van kincs ember, akinek nem kéne elfecsérelni a szervezőkészségét, nyelvtudásait, intelligenciáját, az ő. :(

Egyébként még van életjelem, csak kevéske, a lábam irtóra fáj, de már csak napi egyszer-kétszer instabil, ma például hátba sem vágtak táskával, amikor bicepsszel leereszkedem a troli lépcsőjén, de az úton csoportice elkaptunk egy olyan köhögést, amiből csak kismamánk maradt ki. Hál' istennek!

A patika készlete már bennem, változás nem sok.

Volt a héten csajos céges vacsora, volt tréningünk, ahol sajnos fotó készült és egyre kövérebb nők mellé kell beálljak, hogy vékonyabbnak tűnjek elbúcsúztattuk valahai debreceni váltótársamat a közben kirúgott ügyvezető mellett, mert korengedményes nyugdíjat szeretett volna, hát ha van kincs ember, akinek nem kéne elfecsérelni a szervezőkészségét, nyelvtudásait, intelligenciáját, az ő. :(