Egyébként még van életjelem, csak kevéske, a lábam irtóra fáj, de már csak napi egyszer-kétszer instabil, ma például hátba sem vágtak táskával, amikor bicepsszel leereszkedem a troli lépcsőjén, de az úton csoportice elkaptunk egy olyan köhögést, amiből csak kismamánk maradt ki. Hál' istennek!
A patika készlete már bennem, változás nem sok.
Volt a héten csajos céges vacsora, volt tréningünk, ahol sajnos fotó készült és egyre kövérebb nők mellé kell beálljak, hogy vékonyabbnak tűnjek elbúcsúztattuk valahai debreceni váltótársamat a közben kirúgott ügyvezető mellett, mert korengedményes nyugdíjat szeretett volna, hát ha van kincs ember, akinek nem kéne elfecsérelni a szervezőkészségét, nyelvtudásait, intelligenciáját, az ő. :(
