Tobber életblogja

Reblog Békának:

Én még nem találtam meg az indokot, de a hétvégén már lecsúszott egy üveg Nutella.

Jártam ma a kórházban, hogy mi legyen a következő műtétemmel, de inkább megpróbálom jövő héten is.

Köszönet Ba jósofőri szolgálataiért.

Na, tegye fel a kezét, aki örült már rajtam kívül annak, hogy Ausztráliában valamelyik nagy emailszolgáltató szerverei felmondták a szolgálatot!

Egy párdolláros horgolásmintát nem tud elküldeni a csaj onnan, cserébe majd kapok még egy mintáját ingyen, alig bírtam választani. :))

Május, azaz a (remélhetőleg ideiglenesen) mozgássérült életem kezdete óta nyilván nem ugrálok heti tizenórát, le is lassult az anyagcserém annyira, hogy tehénné híztam hogy nem bírok húst enni, mert rosszul leszek tőle. Én, aki régen csak húson elélt volna bármeddig. Kolbászon, fokhagymás husin, sült csülkön.

De a só-bors-fokhagyma ízkombó nagyon hiányzik. Fokhagymás a pirítósom, a tejfölös tésztám, a paradicsomos tésztám, a fokhagymás tésztám, de az igazi megváltás a só-bors-fokhagyma-függő kényszervegáknak:

a padlizsánkrém.

Tonnaszámra.

Friss sajtoskiflivel. Amit Ba-val vásároltam ma este. Megint hazahozott, felajánlotta, hogy beugrunk boltba, egy órát csavarogtunk végül.

A francba, ez a cukiverziója nagyon hiányzik. Kár hogy tudom, milyen valójában! :(

...és amikor végigfutok régi ismerős párjának a (hótunalmas IT) blogján, akkor felfedezem szm-et ott.

...és ha Illető lelép a keddi céges bulinkról arra hivatkozva, hogy friss felesége várja otthon, akkor pont Bébe fut bele a közeli kávézóban.

Annyi sok inger ér mindenhol, hogy elhatároztam, hogy azonnal feljegyzem egy kis füzetbe, de nincsen rá időm, mert annyi sok inger ér mindenhol.

Elkészültem egy ékszerszett megrendelésemmel, átadtam a kollégának, aki a párjának szánta. Még a netes kézimunkáim között szúrták ki (lásd facebook, ha még nem lennél ismerősöm, szólj), nagyon tetszett a nőcinek, a pasi titokban megszervezte, hogy karácsonyra elkészüljön neki egy ilyen.

Úgy örült a kolléga, hogy nem csak az árát hozta, hanem elrohant, és egy óriási doboz raffaellot is.

Remélem, sikerül meglepni a párját! :)))

Ma elfogott a röhögés, amikor megláttam egy kolléga sapkáját.

Pont ilyen van Őszhalántéknak is, ami ma reggel őő rajtam volt. Amíg láttam a kollégát, csak arra tudtam gondolni.

Idén már volt egy haveri fogadás egy baba születési dátumára, súlyára, most egy kolléganőjére lehet, komoly intrás felületen, hivatalos felmérésben.

Jaj, de jól szórakozunk mi itt bent! :)

Pörög az élet rendesen, egész jól is, csak a lábam fáj kuvvára, nehéz így bkv-zni.

Nem akarok dróttal dolgozni!!!

Elvállaltam egy ékszerszett készítését megrendelésre, de hetek óta pihe-puha fonalakkal, filcekkel dolgozom, a dróttól fájnak az ujjaim.

És még a fele sincs kész.

Úgy érzem, elárultam Anyut. És ez nem hagy nyugodni.

Anyu segíteni akar a hitelemben. Évek óta rágja apu fülét a témával, hogy a félretett pénzük nagyrészét adják oda, hogy kifizessem a banki tartozásomat.

És tudom, hogy sokat veszekednek emiatt.

És a legidegölőbb, hogy ilyenkor nekemtámadnak, hogy én mondjam meg, mi legyen.

Nem tudom. Ha megerőltetem magamat, akkor tudom fizetni egyelőre (azon kevesek közé tartozom, akiknek volt annyi józan eszük, hogy forintban vettem fel és hogy csak akkora lakást vettem, amekkorát megengedhetek magamnak), hónapok óta turkálóból öltözöm, nem járok el az éjszakába, meggondolom, hogy a méregdrága menzánkon eszem vagy egy vajaskiflit ebédelek inkább. Két luxusom maradt: ha már nagyon sajog a csontom, akkor taxival megyek haza, illetve kéthavonta a takarítónő, mert asszem az átlagnál jobban szeretem a tisztaságot és ebben sokat segít, főleg mióta rokkant vagyok.

Cigi a mértékegységem: más dohányzik, egy hazataxizás 3 doboz cigi, a takarítónő kb. egy karton cigi, sztem egy dohányos nagyobb luxusköltést enged magának.

De nem vagyok megszorulva. Akkor a prémiumomból nem varrógépet, hajvasalót vettem volna, plusz még a gyógytornász-buli sem olcsó, de megengedem magamnak...

És nem akarom én megmondani, hogy bizonytalan gazdaságú országban két nyugdíjas nekemadja a pénzét. Nem tudjuk, mit hoz a közeljövő, de semmi fényes nem látszik. (Felhívna valaki, aki a fideszre szavazott? Elárulná, hogy még mindig komolyan gondolja-e?)

És ma a szépséges bunkózása után egy órával apám megint nekemszegezte a kérdést, hogy mit tegyenek. És azt mondtam, hogy nem akarom elvenni az ő megtakarításukat.

És ezzel elárultam Anyut, meg a harcot, amit otthon folytatott. És apu most felhasználja ellene, pedig annyit küzdött nekem.

Lelkiismeretfurdalásom van. De nem jöhettem ki jól, vagy nekik bizonytalanabb az anyagi helyzetük, vagy Anyut árulom el.

Hálátlan vagyok. Tudom.

Ma apám tökéletesen felcseszte az idegeimet egy perc alatt, mindig megtudom, hogy én csak hülye lehetek, két percen belül már remegtem és sírtam. Pedig tudtam, hogy igazam van. De nem adtam meg neki az örömöt, hogy lássa a kiborulásomat.

Téligumit kicseréltettük, jártunk nagycsaládi partin, ahol a keresztfiam vitte a prímet, Nagyikához felugrottunk kicsit, megint abszurd poénjai voltak, nem lehet nem röhögni rajta, majd tecsó pár téli alapholmihoz, Szomi kicsit szerelmes belém, de ezen hangosan röhögtem, estére még pár varrnivalót kitaláltam, ha már hiperszupercsoda varrógépet vettem a prémiumomból.

És kényszerű döntést hoztam (majd még visszavonom magamat ismerve):

Elmegyek az orvosomhoz megbeszélni az újabb térdműtétet.

Kifizetek 6-8 hét taxizást a céghez és haza*, kb. annyira jövök ki, mint táppénzzel veszítenék, viszont féltem a munkámat.

Mankózni a téli fagyban, kertvárosi el nem takarított járdákon izgi lesz, majd meglátom.

*Aki tudna jó magántaxist ajánlani, akit lefoglalhatok ennyi időre minden hétköznap reggel nyolckor és öt felé, az szóljon légyszi!

Tudom, hogy a munkám része lett a lelki tanácsadás, akárhogyis.

Ma egy tökös-csinos bő negyvenes kollegina szomorkodott nekem, hogy nem tetszik magának a tükörben, amikor belenéz reggelente. Ha dicsérem, nyalizásnak tűnik, pedig dögös csaj.

Egy pasikolléga  csak nekem elárulta, hogy csalja a feleségét, nem tudja mi legyen. Az első mondatom, hogy ne mondja el otthon. De már elmondta. És most nem érti, hogy miért van otthon dráma. És nem tudja, mit tegyen. Tudom, mit fog dönteni, de nem dolgom beleszólni. Szorítok nekik.