Tobber életblogja

És egyébként is fasza napok, az SAP modulok is behalnak, de a benne végzett munkát elvárják, Újkollégát kirúgták, az elődömet az új pozijából kirúgták és az én főnökömhöz jön állásért én meg félhetek, aztán Csinikollégát kellett a gyászában vigasztalnom, tegnap beváltottam Kolleginának egy ötezrest a maradék aprómmal, ezért azt vittem este táncra, ahol alig tudott visszaadni a srác, a visszajárót nadrágbatettem, ma  meg persze kis feketében jöttem, ergo 50 Ft-tal a tárcámban, amivel a péknél szembesültem, ahol a lány odaadta hitelbe a biopogit és holnap megadom (nem én kértem, ő tukmálta), aztán a zöldségesnél az 50 Ft-ot szőlőre váltottam és a néni felajánlotta, hogy ad többet hitelbe és mindenki szeret, csak a barátaim hülyék, hurrá, aztán újjáélesztettek valakit a metrónál, majd lerobbantunk, majd cukibácsit nyugtattuk, láthatólag ritkán bkv-zik, aztán elütöttem a PIN-emet, a fél éve tartó építkezésen átbattyogva csupa kosz a csizmám, és ekkor még csak reggel kilenc óra volt. Aztán mindenki ma sírja el a bánatait, meg keres megoldást kéretlenül más gondjaira, és nem ebédeltem és kéne, mert éjjel érek haza és TCsV hülye, mert azért, mert ő otthonülős, nem válaszol egy hétig kérdésre, majd persze most SOS-ben kellene neki, amikor már nincs időm keresni, kimosni, vasalni és átvinni időben és legalább a tánc jó volt, ezért holnap, szombaton és vasárnap újrapróbálkozom. Lépcsőn nem tudok felmenni, diklofenák tartja a lelket, de nem érdekel...
És a jahú egy rakás xar.

A jahú annyira szar lett, hogy jelenleg használhatatlan a céges gépemen lévő böngészőkkel. (Közben az okostelefonappja is bedöglött, csak akkor frissít, ha törlöm belőle a címemet és újra betöltöm. Ez irtó gáz!)

Kicsit duruzsoltam az IT-s fiú fülébe (ez nem az, akitől a luxusbonbont kaptam múlt héten nemtommér), de nem jutottam előrébb.

Szóval ha a cégesemről kaptok levelet, válaszoljatok csak a jahúra, mert előzőt otthon-telefonon nem látom.

Vagy kontaktáljunk facebookon, de küldjünk sms-t róla a küldés gomb után.

Vagy visszafejlődünk és telexezzünk és kész.

...szar.

De óriási szar.

Megdöbbent, hogy két ilyen nagy cég hogyan képes ennyi hibával kiadni valamit, a yahoo egy felcsillámosított, ám lebutított felülettel, logikátlan és bonyolító kattintásokkal bosszantja a felhasználóját és lehetetleníti el a levelezést, illetve a régi verzióra visszaállva már nem lehet testreszabni rendesen, illetve felkínál böngészőfrissítéseket, remélem, hogy az a hiba forrása, de ezek a céges gépemen le vannak tiltva, ezért munkaidőben szinte képtelenség levelekre válaszolni.

Munka után meg ha lenne időm sincs épp wifim, tehát a gép falhozállítva zsinóron.

Levelekre ne számítsatok mostanában.

A yahoo meg várhat néhány ötletládát a folyosóira.

A másik a facebook, ami egyre pocsékabb appokat ad ki, minden frissítéssel rosszabb, bénább, hibásabb, eltökít levélértesítéseket, ami aztán már gépen nem látszik, néha rábukkanok 1-1 többnapos üzenetre, nem is hiszem el, hogy két ennyire alap funkciójú program ennyire béna.

Pedig naponta dolgozom több SAP modulban, saját multifejlesztésű programban, még azok sem ennyire bosszantóak. (De.)

...és utálom, amikor lánylelkű, álmodozó tininek megmaradt harmincas-negyvenes nők istenítik Radnóti és Fifi (bocs, Béká, ez most másik!) szerelmét.

Ja, az asszony egy évig kellett tűrje, hogy az ura félrekfél a barátnőjével, és nem is titkolta. Milyen romantikus, tényleg! Vajon fordított helyzetben a férj is így viselkedik?

Ezért tart itt ez az ország. Ja nem.

(Megj.: Radnóti költészetét kedvelem.)

Utálok hibázni, munkában, hobbiban. Szoktam, mert alkalmatlan vagyok precizitásra, de a cégnél ez az illúzió rólam, és baj, ha ez kopik.

És ma kétszer is. Nem értem, mi van velem, dühös vagyok magamra, de nagyon! :S

Ezekre reagálnék:

http://tobber-elete.blog.hu/2013/04/27/valtas_597

http://tobber-elete.blog.hu/2013/04/28/foldonkivuli_novenykem#more5250191

Bizony, AZ a növényke volt, még most is elképesztő színekben virít, lásd még fbook bővebben.

A hét sűrű volt, az új tanfolyam nagyon sok energia és figyelés és éjjel hazabékávézás és egyelőre sok bosszúság, jé, elsőre nem 100%-osan teljesítek, csak 95. Azért szórakoztat, jó csapat jött össze, sokat tudok segíteni a kezdőbbeknek, nekem sokat a velem szinten lévők. Az oktatónk meg egy tündér. Ilyen emberek nem is léteznek!

Aztán csütörtök volt az év egyik legrosszabb napja, káosz és még multihoz képest is óriási fejetlenség és én ragadtam volna benne. Segítettek, akiknek már ezerszer segítettem és most döbbentem rá, hogy máskor mennyire nem segít nekem senki, akinek én rendszeresen szoktam!

A tanfolyamon elbaxtam az anyagot, annyi a boltban sincs már mint kellene, úgyhogy alternatív megoldásokon agyaltam, talán megvan, mindenesetre egy kincsesbánya Bé közelében, ahol az öreg szaki egy őskövület a múltból és bármit megcsinál és fillérekért, talán csak a nyakába nem ugrottam, miket tud és mennyi lehetőség nyílik vele. Szóval megoldódni látszik, de nem élvezem...

Péntek már jobb, ugyanabba a bugba belefutó kolléganőmnek öt perc alatt megmondtam a hetek alatt kiizzadt megoldást és hogy kinél kap hathatós segítséget, ő már nekem volt hálás, de remek programokra mondtam nemet, ha nem alszom, nem bírom.

A szombat kárpótolt mindenért. Reggel a másik tanfolyam, ismerősökkel és nevetéssel és nehezen megszerzett sikerrel, délután visszarohantam a kertvárosba, gyors sütisütés és jött is. És elmentünk az őszi napsütésben sétálni és kézenfogva nevetgéltünk és komolykodtunk és a nappalimban ránksötétedett és szeretem az ölelését és ritka egészséges lelkű ember.

Ma pedig semmit, semmit nem akarok csinálni, amihez nincs 100%-os kedvem! A lakás tiszta és rend van, kaja a hűtőben, fűtés felvéve, már második tejeskávé és sokadik Agymenők rész, pár kiszabott dolognak lehet, hogy nekihasalok, két sálat akarok kötni a napokban, és nagyon antiszociális leszek. Este sem megyek a nagy évnyitóra, nem izgat. Nem akarok több ingert.

Ja, a hétvégenként megritkult posztokért és válaszolatlanul maradt levelekért bocsi (már ahol én tartozom, ugye ;) ), a laptopot a tévéhez és a hangfalhoz kötöttem sorozatletöltés miatt, így nem tudok odaülni gépelni. A vifirúterem is elromlott a jelek szerint, akárhogy buherálom, így ha arrébbvinném a laptopot, net sem lenne rajta, mit ahogy az okostelómon is csak a mobilszolgáltatós, azt meg nem pazarlom...

Hát értitek.

(http://www.fanpop.com/clubs/daydreaming/images/18932448/title/romantic-autumn-wallpaper)

Mosolyogj és a világ visszamosolyog.

És ha rossz kedvű vagy, akkor emlékezni fognak a mosolyodra.

Oszt azzal nyúz a zöldséges, Csinikolléga, Újkolléga és Cégescélbaért, Kollegina, kolléganők, hogy mi a baj, miért vagyok nyúzott és kedvesek, figyelmesek és aggódnak.

És akiknek ezer szívességet tettem, azok ma összefogtak és segítettek megoldani, amivel hetek óta küzdök és nem ment, mert nekik volt csak megfelelő a szoftverük hozzá és együttes erővel kibogozták a bugot és megoldhattam.

És semmi bajom, fáradt vagyok és kialvatlan, millió dolgot bevállaltam és nemet kell mondjak hetente 8-10 remek programra, ha túl akarok élni, azokat tartom meg, amik fontosak ÉS halaszthatatlanok.

Jól vagyok. Csak a fejem fáj jópár napja.

Mindig így akartam kinézni. Ilyen haj, ilyen homlok, szemöldök, szemek, ezzel a sminkkel, orr, arc, száj, fogak, áll. (Vagy méginkább Sharon Stone-osan.)

Aki ismer, tudja. Nagyon nem így nézek ki! :DD

(Becki Newton, 35)

Két éve halt meg M.

A világ legjobb embere volt.

20 perces tetoválás pónilovon

(20 perces sétalovaglás pónilovon)

Ne kérdezzétek. Gyorsan olvasok. Csak felületesen.

Hétfő hajnalban Jim Parsons (Sheldon) Emmyt kapott az Agymenőkért, ez a harmadik. Estére a sorozat fbook oldalán félmillió like és 20 000 komment érkezett a hírre.

Ez a fiú annyira ügyesen játszik! Felismerem néhány ismerősömet benne.

És már 350 000 dollárt keresnek vele epizódonként, nem rossz.

---

Megható történet:

Cégescélbaért, 6 évvel ezelőtti liezonom, kollégám sokat lóg nálam, haverok maradtunk. Péntek reggel bejövet összefutok vele, megállít, miért vagyok szomorú. Mondtam, hogy fáradt vagyok és éjjel járok haza és nagyon fáj a lábam, de irtóra, és amikor este hazaértem, még felhúztam magam a szüleimen és aztán bőgtem sokat. De már nem.

A cégnél van masszázs, ajánlotta, hogy jelentkezzek be aznapra. Á, nincs pénzem rá hóvégén. Erre felhív később, hogy beszélt a fickóval, menjek fel, majd jövő héten kifizetem.

Hát nem édes?

Nem megyek, nem az ünnepi melltartóm van rajtam, de akkoris. :)

Ma reggel elhívott kávézni, mert nem tetszik neki, ahogy lát. Pedig csak fáradt vagyok és nagyon tele a hócipőm a munkával és szívességet ezreit teszem és belekötnek ezerrel, pedig nem hibáztam, nem dolgom és vannak saját főnökeim. Bármit hárítok, visszahullik rám.

---

Kisfőnököm és a mellette lévő irodában dolgozó kollegina szülei évekig egy irodában dolgoztak.

Az előző kisfőnököm gyerekkorában az én nagynénémék ebédlőasztala alatt bujkált, a szüleivel cimborák voltak.

Kicsit eltűntem, elkezdődött a tanfolyam heti két este 3-3,5 óra munka után, a táncok és ma tizenhatan voltunk a minilakásomban, öt nemzet fiai-lányai és mindenki egy tepsi sütivel érkezett, tehát egy ugyanekkora morzsapartit is tudnék rendezni a maradékokból, és köszi Békának a diétás sajtossüti (ehhehhehehe) receptet. Abból nyilván nem maradt. Holnap sütök magamnak egy nagy adagot belőle.

(És üzenem neki, hogy megérte a műtét, ha ilyen pasik ugrálnak neki önfeláldozóan kapható a Tescoban rizsliszt, bár szerintem tudja.)

Hulla vagyok, hosszú hét jön, nem mellesleg irtó nagy szanálás-rendrakást csináltam tegnap, üres a kecó szinte és takarítottam, és este a hiper közepén jöttem rá, hogy tíztől tilos az alkoholárusítás a falumban és az kéne, és a hiper közepén jöttem rá, hogy nem igazán látok, mert rámtört a látótérvesztéssel járó migrénem és villódzik az egyébként tuti színes neonfolt a szemem előtt, és alig bírtam fizetni és nem is kaptam Kolleginának dominót és szerencse, hogy senki nem jár éjjel utakon és perifériás látással az életem 37 éve alatt hetente többször bejárt 3 kilométert csukott szemmel is, és majdnem tényleg.

És akkor be a koffein, ch, saridon, ami segít a migrén kezdetén és ekkor konstatáltam: hogy megjött. De nem volt mese, pakolni, sütni, szépülni kellett ma...

Jól vagyok!

Majd írok.