Talán akkor dermedtem le, amikor a doktor ópiát-tartalmú fájdalomcsillapítót akart felírni.
Nem a fájdalom a bajom, azzal élek évek óta. Attól félek, hogy valami bajom van.
Aztán este eresztettem a fejemre a forró zuhanyt és bőgtem.
Mivel érdemeltem ezt ki??
Ment a hasam, fájt a fejem, hányingerem volt, menstruálok és elég erősen épp, de beállt a hátam és vagy az sugárzik a forgómba, vagy független ettől, de bexarok, úgy fáj a csontnál, körülötte, lesugárzik a lábamba, néha remeg a combizmom, lüktet és nem múlik erős fájdalomcsillapítótól sem.
Igazán nem terhelem most, csak gyógytornázom térdre, néha derékra, meg naponta megyek egy órát metróig/tól, de az elosztva reggel-este.
Mi a franc ez? :((( Milyen orvoshoz menjek vele?
Elkezdtem nézni, amikor épp nem a vécékagylót melengetem. Elég lapos film ahhoz, hogy néha csak hallgatom. Főleg a mai színház után* kb. nulla a történet, a színészek, kidolgozatlan jellemrajzok és irreálisnak tűnő történetábrázolás, az egyetlen pozitívum, hogy valóságos személyről szól, de pl. a munkásságáról, annak jelentőségéről kb. két mondatot hallunk.
Hallgassunk diszkréten ennek a jóval összetettebb betegségnek az undorító bomlasztó hatásáról, hallgassunk a házasságon kívüli gyerekről, a férfiakkal való hm kapcsolatairól, antiszemita megnyilvánulásokról, el is vált az első feleségétől (utánaolvasás, kb. 5 perc), nekem vájflájfsztájl valóságtól elrugaszkodott felszínes máza rémlik fel. Ja, és a hegedű-zongora is kötelező elem. Az az érzés mocorog bennem, hogy ennek a férfinak a valóságban érdekes élete lehet.
Dehát nem értek hozzá, utálom a filmeket. :D
1. Russell Crowe rajongóit sosem értettem, csak képeket láttam róla a Sparta Gladiátorból. Talán valamiben láttam. Ebben szimpatikus, és jobb színész mint gondoltam. Külső továbbra sem. Ezzel szemben Paul Bettany... Őt sem láttam még sosem filmben, nagyon nyami.
2. Ugyanígy érezhet az én matematika előadóm, amikor kombinatorikát, analízist (differenciálszámítás, integrálás, jesszus!), operációkutatást (szereti valaki a lineáris programozást? mátrixszámítást? vektoranalízist?) és hasonló szépségeket tanított, akkor élveztem, de vajon tudta, hogy soha az életben nem veszem hasznát, 15 évvel később semmire, de semmire nem emlékszem belőle, tök fölöslegesen dolgozik?
3. Udvarláskor kifejti a nőnek, hogy folytatja a rituálé megkövetelte plátói aktust, pedig szexelni akar minél hamarabb. Hogy én hányszor érzem pont ugyanezt! Az a sok felesleges kör, amiről azt hisszük, a másik elvárja, pedig dehogy.
4. Van egy paranoid skizofrén a környezetemben. Ijesztő, ahogy napról napra romlott az állapota. Már nem engedik ki. Ez a film a sajnálatra erősít rá, pedig ezeket a betegeket sokszor utálják. Ugyanis nehéz nem.
* Egy héten belül sikerült két olyan darabot elcsípni, ami az elmúlt fél év kicsit gyengébb felhozatalában kiemelkedő.
Hét-nyolc éve készültem rá, hogy visszaadjam Békának, ma sikerült végre, édes a bosszú, igeeeeeen!
Akkor ő borzasztóan megijesztett, olyan rosszul volt, haza kellett támogatnom.
Ma a színházban végre visszavághattam, visszakapta, visszakapta, bebeeee!!!
:D
Na megyek vissza a mosdóba.
Őszhalánték illata beleivódott a párnámba, azon fekszem. Rég láttam, kicsit hiányzott.
---
Csak kicsit volt kínos Illető (exem) friss gyermekének anyjával együtt bulizni, pedig aranyos nő és valamiért bírta a humoromat, ahogy húztam Illetőt.
---
A mai koncertet lemondtam. Mármint néző lettem volna és egy házbeli nő is odatartott, de szétmegy a fejem, görcsöl a gyomrom, és a lelkem darabokban. Kocsival nem merek ott állni, bkv-hoz besétálni ömlő esőben kösz nem, kimentettem magamat.
---
A cégnél ma szeretetteljes volt a légkör (vagy csak szexeltem előtte), a fiúk hoztak virágokat, minőségi édességeket, a tegnapi buli maradékait nagy mennyiségben, lent tulipánt osztottak, sminkes és kényeztetés várt ránk, és hátul lógtam színházjegyeket intézni és beesett egy program, aminek nagyon örülök és a Kisfőnök nőnapi ajándéka az volt, hogy eljöhetek háromkor. És bevallottam, hogy elfelejtettem valamit, de gyorsan megcsinálom, mire felnevetett, hogy ha öt ilyennel mennék be hozzá kéthetente, az lehetne a legnagyobb gondunk, de így ne izgassam magamat. :)
---
A hétköznapi kényszerességekről:
http://tollampapirom.wordpress.com/2014/02/26/a-listagyaros-kenyszeres-vagy-e/
Listát ezret írok, annyira zavar, hogy van párhuzamosan 20-30 feladatom, van jópár haver, kinek mit ígértem és nem válaszoltam, bevásárlás, plusz ha a szimultán koncentrálásokba beugranak a fejemben a zavaró figyelmeztetések a további elintéznivalókra, sosem jutok a végére. Leírom papírra, telefon noteszba, elengedem, feladatbefejezéssel jöhet a lista. Igen, a napi teendőket is. És rendszerben jobban szervezhető.
Bár szerintem mindenki listázik. Tuti.
Az ilyen herpesztől félőknek mint én pedig igazi sokk, amikor a hat éve szeretője Őszhalánték jelzi, hogy kijött a herpesze, pedig ezer éve nem. Neki van? Akkor hat év testiség alatt már nyilván nekem is, vagy hogy? De azért rettegtem, pár hónapig karantén volt, ma járt le, mert rámfért.
Ami még izgalmas: szelektív kényszeresség. A cégnél a kávéfőző körül mindig feltakarítok, amíg lefő a fekete, de a billentyűzetemet hónapok óta tervezem kipucolni, csak nagyon mégsem izgat.
A többi kényszeremről már írtam, egyik sem izgalmas, vagy egyedi. :)
...de a Happy endings egy sok kiadást megélt varráskönyv, ami a varrásmunkák szegélyezéséről szól.
http://blog.shopmartingale.com/quilting-sewing/finishing-binding-on-quilts/
http://www.amazon.com/Happy-Endings-Mimi-Dietrich/dp/1564775003
Nem tudom eldönteni, hogy a lenti cikkben a gondolat szó vajon odaszúrós irónia-e.
Félek, hogy nem.
http://beautyjunkie.hu/2014/03/mac-preview-night-beszamolo-es-smink-2014-tavasz.html
És hogy lehet egy széles arcú modellnek ilyen mély alsó árnyékot festeni, inkább hosszítani kéne a pofiját, szörnyen néz ki, pedig szép lány. A sminkes sminkje viszont szép.
(És a MAC Pro Longwear alapozó nagyon szép árnyalatokban kapható, hogy jót is mondjak.)
Megvan az a pillanat, amikor mindenki annyira kifáradt a munkában (nekem épp nem agyterhelős, hanem kb. 50-60 párhuzamosan mára és persze a legtöbb nem egy mozdulat, hanem később befejezhető, vagy válaszra várok, vagy nem vesz fel, de addig is képben kell maradni, túlterhelt a szoftver, stb), hogy amikor gépelés közben csak egy feladatra kell véletlenül figyelni, odaszólok kollégának, hogy most kérdezzen, végre tudok rá is figyelni és viccből felad egy matekpéldát, azt csípőből megoldom?
Ha túlerhelem az agyam kevéske dolgozó részét, akkor vésztartalékból bekapcsol vajon egy okosabb, általában nem működő részleg is?
Jé.
Nem értem. Mindenkinek ajánlgatom a tegnapi előadást, de valahogy nem győzöm meg őket, hogy egy izgalmas darab egy leszbikus tömeggyilkos nőről az ötvenes évek Alföldjén.
Lehet, hogy sokkolni fogok irl, készüljetek: bár nem vagyok egy Barbie by nature, ma vajszín blúz, hozzáillő fülbevalóval, arany lánc, púderrózsaszín kicsisál, mályvás hússzín bőrkabát, rajta halványszürke-rózsaszín sál. Nem a szokott színvilágom.
Fülbemászó ez a Csongrádi Kata szám, ma is ezt éneklem.
Este láttunk igazán elgondolkoztató darabot, még napokig rághatjuk és mészárosbéla for national sexszimbol!
Legalább nem telt haszontalanul a vasárnap, az elejét félálomban-visszaájulva töltöttem, pedig hosszú lista tekereg ki az okosomból. És a könyvpakoláskor előkerültek kötetek, amiket anno félretettem valamiért, az a listám is csak hosszabb lesz. Lehetne kérni a kortárs írókat, hogy kicsit válságoljanak, amíg utolérem őket?
És hogy a pszichoszomatikus betegségben hívők is örüljenek: ismét akkor szakad le a hátam, amikor már második hete helyettesítem Kolleginát. Igen, idén már volt ilyen, az elmúlt negyed évben negyedik alkalommal van ő kórházban, a gyerek kétszer volt, múlt tavasszal a férjénél volt bent hetekig sok-sok délutánt. És mi lenne, ha megpróbálnának vigyázni az egészségükre?
Update: igazán semmitmondóan általános találó a szembejött horoszkópom. Jé.
Ha már nagyon rendetlen a lakása és minden széthullani látszik, ideje, hogy nekilásson a rendcsinálásnak. Ez vonatkozhat belső világára is.
Vegye tudomásul, hogy az idő nem vár Önre. Egy ideje már tovább kellett volna lépnie és megoldást találnia a kialakult helyzetre, de Ön mintha félne vállalni bármelyik döntést is. Nincs vesztenivalója csak akkor, ha nem kötelezi el magát egyik lehetőség mellett sem és kivár.
Egyébként hasznos nap volt a mai, megpróbáltam dél előtt felkelni és eltávolodni a képernyőtől, így most 12(!) megválaszolatlan levelem-csetem van és egy telefont sem vettem fel.
De cserébe felkeltem nyolckor, letakarítottam az erkélyt, a padot, a székeket, visszavágtam a pampafüvet és a levendulát még a rügyezés előtt, megforgattam a porcsinrózsa földjét, hátha idén is kihajt meglepetésszerűen az elhintett mag, fenyőágakat levettem az érzékeny pozsgásokról, kidobtam a tönkrement eszközöket, új gyertyákat tettem a lámpásokba, bent lehúztam a kanapé huzatát, kitettem tavaszibb párnákat, elpakoltam a megunt dekorációkat, kidobtam pár magazint, átpakoltam a szerszámos dobozokat, megragasztottam egy lámpát, szelektáltam a konyhában, leadtam a rendelést apámnak némi barkácsolásra, főztem, takarítottam, folttisztítottam, a könyvespolcokat megpróbáltam átrendezni, de még nem az igazi, úgy érzem, semmit nem haladtam és fut a lakás.
TCsV és párja felugrottak pár percre kávézni, két órát maradtak, beszéltünk népi hagyományokról és tervekről, este hívott mácsó táncoscimbora, hogy akkor melyik buli melyik városban és melyik együttessel van, mert hiába pihentetem itthon a lábamat (most fáj épp), nyilván nekem kell mindent tudnom, és persze tudom és ahová menni akart, ott előtte pár órával gyerekkoncert volt, vicces lett volna, ha oda állít be.
Jövő héten már elbattyogok egyre, inkább a műsor és a társaság miatt, még nem táncolok, aztán következő bandázás is szerveződik, tavaszi tábor is, egy hosszabb hétvége talán, egy választás, egy húsvét, egy másik családozás, kollégákkal két buli, színházak, fel kell tölteni a naptárt, mert szar hónapok jönnek.
A tavasz beköszönténél csak egy dolgot gyűlölök jobban: hogy az arcunkbatolja minden hírportál és facebook üzenőfal, hogy UGYE milyen szuper és osztozzunk ebben a hatalmas vidámságban.
Nem tudok, utálom, mint sok ismerősöm is. A kurva életbe, a tél még meg sem érkezett! :(
Tavaly március óta várok hideget, havat, hólapátolást, jégvirágokat, éjjeli megvilágított utcákat, napfényt a jégen.
A fullasztó allergiát, álomkóros és alig használó allergiagyógyszereket-sprayt-szemcseppet, a véres szememből kivetett kontaktlencsét, a tíz perc alatt kifulladó sportolást, a szemkifolyó napsütést, a reggel kabát, délután cipelhetek két réteget a metrón érzést, a hetekre talpfeltörő félcipőket, az elzavarhatatlan galambokat --> napi galambszart és néhány fészket az erkélyen, az izzadni kezdő utastársakat, a tavaszi depressziót rohadtul nem vártam.
Szerintem a mai 12-14 fok a maximum, ami fehér embernek normális, szép, napsütős, pollenmentes, ha már tél nem lehet, de ugye a magyar tavaszok sosem állnak meg ezen a kellemes szinten, tényleg nem értem, miért van a kultúránkban ez a hurráheppizés. Majd valaki mesélje már el, mi a szép a tavaszban a növényeken kívül, ami non-stop van a nappalimban is, vagy az Oázisban, ha érdekel.
...mint egy csetelés olyannal, aki megijedt, hogy net hiányában el van vágva a külvilágtól.
Most olvassuk el még egyszer.
