Odáig le tudok battyogni, szeretnék választani. A netes teszt szerint 82%-ban a DK és a Liberálisok nézeteivel értek egyet. Legkevésbé a Fidesszel és a KDNP-vel. Apám szégyellne.
Azért inkább végigolvasok mindenkit szép sorban, úgy döntök.
Nem lehetne kérni, hogy akik 1. nem itt adóznak, 2. akiknek fingjuk nincs, hogy mi megy az országban vagy kikre adják a voksukat, azok ne menjenek el szavazni?
Értékelnénk.
Annyira fájt a hátam, hogy nem vettem észre, hogy megjött. Én.
Houset folytattam. Utánanéztem egy kislánynak, olyan tehetségesen játszott, kiderült, Emmy-t is kapott érte, azóta sztárocska. Ismerős volt egy pasi, régi másik kedvenc filmemben szerepelt, épp pár hónapja néztem újra (igen, ez nálam sűrű filmnézés), oszt kiderült, hogy a Sex és NY-ban is volt, aminek a light változatát végigpörgettem anno, de nem ugrik be. Mondjuk a sorozatot sem bírtam, erőltetett volt és az én pár évvel ezelőtti magánéletem nagyságrendekkel érdekesebb, mint azé a négy nőé együtt. :)
Sorozattippeket még mindig várok, lehet abszurd, vagy szitkom, nyomozós vagy családi, csak ne legyen fantasy, ezoterikus vagy meghamisított történelmi, ezeket elunom két perc alatt.
Kertvárosban (alias Eperjesi a Csapd le csacsiban) csend, mi? A házbanlakó gyerek kilenctől zongorázott. Egyelőre még mindig nem élvezhető a játéka. Tíztől az utcában flexelni kezdett a kényszeres. Azóta a távolban tűzoltók (vagy mentők konvojban?), közelben egy házriasztó, nyikorog egy deszka az erkélynél, búg egy fűnyíró (ilyenkor mit?), repülők, de egyébként nyugodt környék, nyíló virágok, csicsergő madarak, meg minden.
Nahát úgy telik el egy nap otthon pihegve, hogy reggel van időm minden blogot és portált elolvasni, közösségi oldalt böngészni. Aztán leadni a rendelést szülőknek, akik beszerzik, sértődötten tudomásul veszik, hogy nem oda szeretném, ahová ők kitalálták, egy ideig még próbálok észérveket hozni, aztán rövidrezárni annyival, hogy az én lakásom. Ahonnan apám állandóan el akar kunyerálni dolgokat, illetve nem vesz olyat, amit szeretnék, mert neki van otthon egy nem olyan, de neki tetsző. Mondom, az én lakásom és egy hőmérőről van szó. Lábtörlőt már nem is merek kérni, azt sem kapnék, vagy nem olyat, az tuti!
Aztán lecsesz, hogy nem locsolom a virágokat, majd amikor óvatosan jelzem, hogyugye mozgáskorlátozottan nem TUDOM, akkor leszid, hogy így tönkremennek. De nem locsolja meg.
Oké, apám megsértődve el (a legszebb hangnememben beszélek hozzá, úgyhogy sztem Anyu húzta fel és rajtam éli ki), aztán Anyu kezd bele a mindennapi ténykedésébe, amit senki nem kér, sőt, 6-8-szor kérem, hogy NE csinálja, mert magam is meg tudom, mert nem sürgős és zavar. Nem hagyja annyiban, itt úgy kell lennie, ahogy szerinte nekem jó, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy én mást kérek.
Ígér sütést, de tulképp fáj a keze, ezért csak elmondja, mit hogyan csináljak, ennyit a mai fekvésről, dagasztok és formázok. Állati finom lesz mindkét féle! Kikísérleteztünk egy új diétás édességet, az sem kutya.
Végülis csak ülnöm tilos.
Kint elrendeztem mindent, végre van lehetőség pihenni, le is dőlök egy kicsit.
Szerkesztettem mintákat körzővel, vonalzóval, kivágtam többtucat sablont, olvastam, telefonálgattam, cseteltem, sikerült pult alól (webáruházban van pult alatt?) szereznem többet a kedvenc anyagomból és holnap hozza is a futár, átírtam a recepteket Anyu zseniális ötleteivel, és lassan jön Greg House.
Kicsit fáradt vagyok így itthon pihengetve.
Na megyek egy új receptet kipróbálni.
Most, hogy van időm sorozatokat bámulni, felfedeztem az örök kedvenc 20 percnyi sosem látott részét, egyik Houseban egy később befutottabb sorozatszínésznőt, egyet, aki két sorozatban is ugyanazt a karaktert játszotta, de nem promóciós célból, vagy cameo, ilyesmi, megöregedve egy régi kedvenc filmem szereplőjét, 22 év után rájöttem egy amerikai Music TV-n látott reklám szóviccére, közben készülnek a kreatívkodások, szigorúan azok, amikre sajnáltam az időt, mert valszeg a szekrénynek gyártom azokat, de imádom a technikáját, a készítését magát. Kábé olyan, mint a főzés mint hobbi, jó készíteni az ételt, de nem marad hosszú távú nyoma.
Egyébként minden cuccomat a fióknak gyártom, amit nem ajándékozok el hogy más fiókjában álljon mert más kérte pont azt pont úgy.
És nagyon vicces a Doktor House, kár, hogy azok a hülye eü-s történetek is benne vannak, kicsit zavar.
Nem azért tűntem el, mert agonizálok, hanem azért, mert annyian érdeklődnek, hogyan agonizálok, hogy rájuk kell fordítani az energiáimat.
---
Meg trükkös tornakihívásokat kell Békának adnom, mármint hogy találja ki a módszert, majd én kivitelezem.
---
És abszolút nem ide tartozik, de rég éreztem ilyen túláradó szeretetet: valaki megmutatta, hogy amivel pöcsölni szeretnék a következő hetekben, azt nem kell végigfércelnem alaposan, hanem használhatok textilragasztót, mert a végén felgőzölöm*. Nyertem két hetet.
*Aki ért hozzá, csodálkozhat, de 1. itt úgysem ért hozzá tudtommal senki, 2. vagy írjon mailt, elmagyarázom.
Végérvényesen bebizonyosodott, hogy Monty Pythonon nem lehet angolt gyakorolni, mert túl hangosan röhögök, hogy halljam.
SOS megműtöttek hétvégén, hazaengedtek. Van másfél hónapom itthon, amikor nem ülhetek(!), tehát nem varrhatok.
Sétálhatok, netezhetek, olvashatok, kézzel varrhatok, hímzés stb.
Napirendet kellene felállítani, amiben benne kell legyen:
- napi 2-3 (4-5) tornázás, egy hónap múlva úszás (csak épp tilos utaznom, szóval azt még végiggondolom)
- napi egy hosszabb sétálás (ebből 2x20 perc a lépcső), ez lehet közeli plázákba, kajáldába, csak állva kell egyek
- pár felgyűlt könyv elolvasása
- pár sorozat befejezése
- nyelvtanulás?
- régi kézimunkák befejezése? (bár ha eddig nem hiányzott...)
- húsvétra beígért pár varrás, süti
- lakás átrendezése (fejben)
- további szanálások, textilek, ékszerek, fürdőszoba, konyha, ami nem jár hajolással, emeléssel
- az erkélyt kellene növényekkel teli, de szüleim nem hajlandóak megvenni azokat a kaspókat, amiket kinéztem, mert nekik(!) nem tetszenek, de majd vesznek nekem műanyagot, hozzá mekkmester apukám eszkábál tartókat. Ami nekem nem tetszik. Ezért nem lehet megbízni őket ilyesmivel, onnantól nekem nincs szavam. Szóval inkább nem lesz idén növényes erkélyem.
- ééééééés még mit csináljak?
Amíg tudom, mit kell tennem, kullancsként rászállok a témára, de ha már nem rajtam múlik, megbénít a félelem. Csak kucorgok az ágyon egész nap és nem tudok semmit csinálni, amit elterveztem. Csak émelygek és sírok.
Idegölő!!
Rémálom kupi volt itthon, kb. a tizedét eltakarítottuk Anyuval ma.
Néhány környékbeli kukázó pár hétig ellesz a piákkal, pár évig a cipőkkel...
Apu a kb. 20 virágládával, csodaszép sosemhordott félcipőket, bokacsizmákat passzolom le kollegináknak.
Holnap folytköv, amíg bírom, aztán jön Müzli takarítani, a maradékot Békára bízom, ha ő nekihasal, akkor ott sosemlátott rend lesz.
Már csak néhány apró akadály vár rám...
...miért barátkozik velem bárki is.
http://ramequin.blog.hu/2014/03/17/cset_532
---
Hosszas táppénzre mentem, ma betelefonálok Kolleginának, épp csörög a vonalasom. Kollegina felveszi, a szomszéd szobában dolgozó pasi hívott, hogy nem maradt-e az irodában a tárcája. Tényleg nem tűnt fel, hogy üres a székem egy hete?
---
Körbeírtam, mi van: akinek házonkívüli van beállítva, engem adott meg kontaktnak. Hajrá.
Megvagyok, fáj, baj van, megoldjuk, fekszem itthon egyelőre, féltem a munkám.
Peroneus paresis: a peroneus izomcsoport (a lábfej oldalemelő izmai) bénulása.
Innen kell nyernem.
