Nahát úgy telik el egy nap otthon pihegve, hogy reggel van időm minden blogot és portált elolvasni, közösségi oldalt böngészni. Aztán leadni a rendelést szülőknek, akik beszerzik, sértődötten tudomásul veszik, hogy nem oda szeretném, ahová ők kitalálták, egy ideig még próbálok észérveket hozni, aztán rövidrezárni annyival, hogy az én lakásom. Ahonnan apám állandóan el akar kunyerálni dolgokat, illetve nem vesz olyat, amit szeretnék, mert neki van otthon egy nem olyan, de neki tetsző. Mondom, az én lakásom és egy hőmérőről van szó. Lábtörlőt már nem is merek kérni, azt sem kapnék, vagy nem olyat, az tuti!
Aztán lecsesz, hogy nem locsolom a virágokat, majd amikor óvatosan jelzem, hogyugye mozgáskorlátozottan nem TUDOM, akkor leszid, hogy így tönkremennek. De nem locsolja meg.
Oké, apám megsértődve el (a legszebb hangnememben beszélek hozzá, úgyhogy sztem Anyu húzta fel és rajtam éli ki), aztán Anyu kezd bele a mindennapi ténykedésébe, amit senki nem kér, sőt, 6-8-szor kérem, hogy NE csinálja, mert magam is meg tudom, mert nem sürgős és zavar. Nem hagyja annyiban, itt úgy kell lennie, ahogy szerinte nekem jó, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy én mást kérek.
Ígér sütést, de tulképp fáj a keze, ezért csak elmondja, mit hogyan csináljak, ennyit a mai fekvésről, dagasztok és formázok. Állati finom lesz mindkét féle! Kikísérleteztünk egy új diétás édességet, az sem kutya.
Végülis csak ülnöm tilos.
Kint elrendeztem mindent, végre van lehetőség pihenni, le is dőlök egy kicsit.
Szerkesztettem mintákat körzővel, vonalzóval, kivágtam többtucat sablont, olvastam, telefonálgattam, cseteltem, sikerült pult alól (webáruházban van pult alatt?) szereznem többet a kedvenc anyagomból és holnap hozza is a futár, átírtam a recepteket Anyu zseniális ötleteivel, és lassan jön Greg House.
Kicsit fáradt vagyok így itthon pihengetve.
Na megyek egy új receptet kipróbálni.
