Tobber életblogja

A Toyota elkényeztet, emailt ír, ha lejár a forgalmim, most meg remek új ajánlatokat küld.

T. (nem Té!) elkényeztet bókokkal és ismét együtt töltené a vasárnapját velem. Jeleztem, hogy csak baráti szinten továbbra is, neki az is jó. Én meg elgyengülök az okos és humoros férfiaktól.

Ma nem az előre elképzelt kellemetlenségek okozták a legnagyobb sokkot, úgymint egész napos ülés és hátfájás, koránkelés, melltartó viselése 2 hónap után, harisnya és kontaktlencse viselése, mit vegyek fel lapos sarkúhoz, ha nyári ruhához még hideg van, ruhavasalás, bkv-n a tömeg, ahol vagy én ülök bunkók mellé, vagy ennyi van köztük, egész nap neonfény és levegőtlenség, zaj és sokszáz email, az észlények zaklatása, akik nemhogy a házonkívüli választ nem olvassák, hogy táppénzen vagyok, ezért naponta írnak, hogy mi van már, fel nem hívva, mert azt Kollegina felvenné, de amikor újra írnak, akkor a rendszerünkben zöld színű a nevem, ha házonkívüli van beállítva, ez sem tűnik fel, ők rendületlenül érdeklődnek mivanmá, a fele megoldódott, a fele 5-6 hét alatt sem volt ám olyan sürgős, mint beállították, aztán rajtam keresett hivatalos ügy, amiről előkapartam a bizonyítékot, hogy a nekem emailezők közül három megkapta (jaaaa, tényleg elkülded februárban!), a sminkem nem tartott egész nap, elszoktam tőle, a kontyom állandóan szétesett, már túl sok a hajam, a főnökeimmel nem is találkoztam, hogy akkor most mi is van velem.

A legnagyobb sokkot mégis az okozta, hogy belenéztem a lift tükrébe, és szó szerint(!) úgy néztem ki, mint

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Amy Farrah Fawler.

Szeretnék örökbefogadni egy könyvespolcot, első látásra érzem, hogy jól meglennénk együtt.

Remek csajos este, színészszpotting és finom ételek, szoba közepén lebegő slaughtering shark, még két társasos délután/éjjel, szocializálódós sütős evés, két nyaralás betárazva, uszodába nem jutok el, nem gyógyultam meg, ma lesz anyák napja, nincsen nadrágom, amit felvegyek, szoknyában hideg lesz, holnaptól munka.

A testem hagy csak cserben, fáj a hátam, a térdem, a hasam, a torkom és a gyomrom durván, számoltam, két nap alatt tizenkét marok hajat szedtem össze párna-padló-kád területen, úgy hullik. A nem fixen rögzült rutinok, úgymint parkolóból kitolatás totálisan elfeledve, mennyi autós hülye újra eszembe vésve, az utak minden irányban Albánia, de nem igaz, jártam Albániában, ott nem ilyen gáz a helyzet, nem hittem, hogy lehet fokozni a kátyúkat, felbontásokat, béna eltereléseket, eldugult csatornáktól teljes útszélességű pocsolyákat és idióta légi bemutatókat a városon keresztben.

Tegnap hazafelé vezettem, esett az eső, a rádióban Schubert szólt, előttem a troli áramszedő csillagszórót szikrázott, nem volt kedvem hazaérni.

(http://benkleppinger.wordpress.com/2011/04/05/a-dark-rainy-drive-on-nicholasville-road/)

A világ leghíresebb, legnívósabb dadaképzője a Norland College, Vilmos és Katalin is itt végzett dadát választott.

A lenti az egyenruhájuk, ez egy végzős csapat.

Szerintem ha ennyire igénytelen egy ruha összeállítása, és a viselője is, hogy nem fejti fel azonnal azt az oldalvarrást, varrja újra össze a szoknyarészt és vasalja le becsülettel kb. negyed óra alatt, hogy ne legyen ilyen slendrián a viselet, akkor önmagáról állít ki bizonyítványt. Ilyen igénytelen varrásvonalat még amatőr diy oldalakon sem nagyon látni.

Vagy csak túl sokat varrtam éjjel, hogy ez tűnik fel? Biztosan, a siker mindent elsöprő, remekül sült el és már megvan a következő terv.

Családi buli ismét kacagós-játékos-kajálós, három hónap után végre vezettem az autót és még mindig szerelem. Most alszom kicsit.

(dailymail.co.uk)

Az elmúlt napokban két bankszámlámat szüntettem meg.
Kollegina jött át három órát szórakoztatni.
Aztán vissza a nagylányával.
Őszhalánték jött át órákat szórakoztatni, végre volt időnk egymásra.
Járt itt unokatesó keresztgyerekkel, majd csak a másik gyerkőccel.
Ma volt nagy ikea bevásárlás, végre nem magamnak vettem növényeket.
Megjöttek a neten rendelt növényeim is.
Főztem minden nap újakat és kikísérleteztem pár 20 perces kaját rohanós hétköznapokra.
Jártam a dokinál, 2-3 nap múlva mehetek úszni végre, új úszószemüveg és -sapka már vár.
Szoliztam.
Sikerült vennem két maxiruhát, egy szoknyát, egy rohangálósnadrágot, sálakat, ékszereket, nyilván.
Szerváltam három színházjegyet Anyu ötyéjének és ígéretet jegyre saját érdeklődésemnek.
Már kétszer be tudtam ülni kávézni.
Leszerveztem egy limonádézást.
Ma még monstre varrás, ötletem sincsen, hogyan fejezzem be, amit holnapra készítek.
Holnap szűkcsaládi (10-12 fős) buli, persze az egész város lezárva, Bessenyei elmehetne például hegyet mászni, azt nem a várost keresztben lezárva csinálná.
Arra még sütnöm is kell (nem a repülésbemutatóra, a zsúrra).
Aztán lesz a négyesünnepben társasjáték buli.
Aztán TCsV megtanít egy specialitására, amit csak ő tud finoman megsütni.
Aztán lesz még egy éttermezés, nyaralástervezés, vasárnap Anyák napjázás és még minimum két uszodának bele kéne férni valahová. Meg hajfestésnek (mert bejelentkeztem fodrászhoz vágásra, szóval mégis illene), főzésnek, tonna levél megválaszolásának, hétfő estéről lerázott Té és Pé kiengesztelésének, vasárnapról lerázott Szomi kiengesztelésének, készíteni neki tetsző varrást egy csajszinak, aki nem akar pénzt elfogadni egy cuccért, és jó lenne újra megtalálni a kedvenc farmeromat a méretemben.

(Na itt valahol este hatkor beájultam, aztán órákkal később sokkolt, hogy még millió dolgom van holnapra, igazi királyság lesz. lásd majd fb!)

Hétfőn végetér a majd' két hónapos táppénz, erről írtam a bentieknek, amire vérmérséklettől függő örömködős válaszok jöttek vissza (illetve kedvenc kolléganőm meggyőződése szerint egész nap Rabszolgasorsot néztem és mindent el kell meséljem (nem) ).

Ide nekem a káoszt és a folyamatosan változó feladatokat, elvárásokat, soktucat kollégát és vééégre felöltözhetek szépen, sminkelhetek és bár a legnagyobb élmény a két hónapban az volt, hogy nem kellett melltartót hordanom, még azt is elviselem, csak legyen már egy kis élet!

...mantrázom, hogy jót akar. Én meg jó akarok lenni.

Egyébként minden oké, csak ne kéne hajnalban kelni, az nem megy, a legutóbbi fizikailag sem ment.

Volt egy időszak, amikor nem úgy éltem, mint aki a végre vár, egyelőre nem látom, mikor fogok eljárni mozogni. És ez nehezebb, mint gondoltam.

Anyu minden nap felcseszi az agyamat, elképesztő, mennyire belemászik mindenbe, most épp kurvadrága eü tesztet akar nekem(!) megrendelni, miután hatszázszor elmondtam, hogy milyen tesztet kell és akarok megcsináltatni ingyen és tb által elfogadott egyetlent, szálljon le a témáról, mert még képes megrendelni, én meg a táppénzemből fizethetem. És kisebb gondom is nagyobb ennél jelenleg.

Ma jaj, vettek nekem valamit, felhozhatják-e. Nem, szeretnék egyedül lenni. Azóta jött sms Anyutól, és rámszállt apám, hivogat.

Mert ugye az nem lehet, hogy a gyerek 38 évesen azt csinál, amit akar, ötpercenként kitartóan csörget. Ha hagyom, ha kinyomom. Ha felveszem, akkor a 38 éve megismert nóta jön mindig: csak öt percre, csak beadjuk, csak egy kávéra ugrunk fel, de még ma, dehisz neked vettük, meg fog romlani (nem fog), ideje lenne lecserélned.

VAN MAGÁNÉLETEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A büdös kurva életbe!

Ott rontom el, hogy elmagyarázom, miért nem akarok valamit. Abban a naív hitben vagyok, ha elmagyarázom, miért nem akarom, hogy minden nap itt legyenek, mit veszek meg, hová utazom el, vagy miért ezt dolgozom, akkor megértőbbek. Helyette ez olaj a tűzre: indokokat adok a kezükbe, amiket lehet cáfolni, felülbírálni! Meg is teszik. Elképesztő, amikor az a dolgozom-Budán alszom-van életem-nincs időm átfesteni azt a bútoromat, amit nem is akarok párbeszédek vége, hogy jó, de férjen bele valahogy! És a hátam mögött átjönnek, és átfestik, mire hazaérek.

Abszurd párbeszédek minden nap, mert ők akkor is el akarják érni, amit elhatároztak. Minden nap. Tegnap is bőgtem, ismételten megkértem Anyut, hogy ne szóljon bele a betegségembe, mert okosan döntök. (Bazmeg, egy lényegtelen tesztben döntök, nem a heroinutánpótlásomat akarom a nyóckerben megvenni! És ha arról döntenék is!)

Erre ma megint kezdik. A világ legjobb gyereke akartam lenni, csak némi személyes térrel. Így elveszítenek.

A távolságot akarom kicsit növelni, de ők gúzsbakötnek a jószándék álcájával. Mintha mondjuk legutóbb TEGNAP este semmit nem kértem volna.

Mit is írtam éjjel cseten? Hogy úgysem fogja megérteni.

Bingo.

Jelentkezzen, aki bírná idegekkel.

Részlet Csakazolvassa Ha szeretsz, békén hagysz posztjából:

"Én nem várok tökéletes anyát, csak nem mérgezőt. Azt várom, hogy aki szeret, néha hallja meg, amit mondok. Nem akarom megváltoztatni a világképét. Nekem nincs mindennel bajom, nekem azzal a gyomorgörccsel van bajom, amellyel minden családi ünnepen ültem, amikor még ültem, ahol azt kezdték ki a testvéreim, hogy én milyen vagyok, az anyám egyetértésével (később engem szidott meg érte), vagy ha nem, akkor hozzám se szóltak. Azt szeretném, hogy ne bántson, célzással sem, amiért színházba járok, biciklizem, és ne akarja megmondani, mikor feküdjek le. Ne fenyegessen azzal, hogy összetöröm a csecsemőm lépét a hordozással. Ő orvos. Ne esküdjön össze a nagynénémmel is ilyen butaságokban.

Tudom, hogy ő nem olvas Parti Nagyot, ezért nem veszek neki ilyen könyvet. Nem kötök a nevére a hitelhez hasonlóan sok évre gúzsba kötő, csak veszteséggel járó (ha megszüntetem, még nagyobb) életbiztosítást. Ezért szólnia sem kell. Ilyesmikre gondolok. Én szólok, az is hiába. Meg a manipulatív sms-ekre, a vád most nagyon súlyos volt.

Közben szaggatom a nokedlit, amit tőle tanultam, rázom a lábast, hogy a szilvás gombócot bevonja a prézli, ahogy ő rázta, rá gondolok, és sírnom kell. Elmondanám ezt neki, talán most egy levélben."

Kétségtelen, hogy két hónap fekvés-nem mozgás, és hogy van idő finomságokat főzni, nem tesz jót a karcsúságomnak. Kb. nem érdekel, látom, Miamiban a Billboard Latin Music Award 2014-en így is menő lennék, nagy mellek, nagy fenék, hosszú haj...

Ehhez pedig még így is vékonka vagyok:

:)

Nem bírtam végignézni az Így jártam anyátokkalt, az utolsó évad már egy cseppet sem érdekelt. Egyedül Bé javaslata alapján fogom valamikor.

Addig azoknak, akik szinkronnal nézték (én felváltva, mikor mit hozott be a net hamarabb), íme egy kis izgalom, milyenek a szinkronhangok valójában és ők mennyire szerették a sorozatot.

http://www.comedycentral.hu/shows/igy-jartam-anyatokkal/episodes/igy-jartam-anyatokkal-szinkronlatogatas/video/igy-jartam-anyatokkal-szinkronlatogatas-1037024/

És akkor is vicces, hogy Barneynak, a meleg színész játszotta hetero nőcsábásznak ugyanaz a hangja, mint Kennynek a South Parkban. Kennynek. Emlékszünk a szövegeire.

Nemzetközi porondon is trendi férfimodellünknek kisebb a mellbősége az enyémnél.

Mindkettőnket minősít.

(Azért jó hajnalig fennmaradni, mert olyan xar az ébredés, vagy fordítva vajon?)

Egyik fórumon elemezgetjük, milyen könyveket adjunk 13 évesek kezébe, egy másikon képes vagyok a "what's so amazing about really deep thoughts" helyett "what's so amazing about really deep throats"-t olvasni. Kétszer.

Közben a háttérben az Elmebajnokság retro tévés vetélkedő megy, hátha segít.

---

Reblog:

Anyu torokgyulladásra fagyit tanácsol, ezek szerint preventíve is fogyasztható, csak erre fogok hivatkozni legközelebb. Ez az időpont egyébként az alkalom, amikor nem sikerült Békát magas gi-s ch-val teletömni napként vonul be a történelembe.

---

Nehezen párosítok gondolatokat, egyik nap rinyálok, hogy túl sok alkohol van itthon és nem issza senki, a következőn meg elfelejtem megkínálni a speciális likőrömmel a likőrmániás vendégemet.

---

Nézem a Viasat playen az új ruhaátalakítós versenyt és nagyon ellenzem az ilyesfajta felelőtlen műsorkezdeményezéseket, ezek után szoktak megtalálni a légyszi varrd már át a ruhámat ilyen-olyanra, a tévében is átszabták egy óra alatt, láttam! kérésekkel. Szeretném nyomatékosítani, hogy sem tehetségem, sem kedvem, sem időm, jelenleg gerincem sincsen ruhákat átszabni. Rendetraktam a textiles szekrénye(i)mben, külön polcot foglalnak el az anyagok, amiket már szabásmintához vagy tervrajzokhoz párosítottam, azzal elleszek pár évig. Így, hogy épp kézzel varrogatok.

Basszus, találtam egy nagyon szép dísznövény webshopot. A francba, még van 3 beültetetlen dézsám...

Mérlegelnem kell, hány évig tudok elélni konzervborsón, ha így folytatom.

Kedves Háziasszonyok!

Ma egy izgalmas édesség titkát osztom meg veletek.

Étcsokis-vajkrémes alma

Kizárólag délelőtt készíthető el, baglyok előnyben.

A vajkrémhez szükséges alapanyagok:

20 dkg teavaj

10 dkg porcukor

vanília

Elkészítése:

Végy egy kosár almát a konyhapulton.

Kezdd el habverővel bekeverni a vajkrémet az olvasztott étcsokoládéval egy határozottan alulméretezett edényben.

És kész!

Íme a bizonyíték az okoskodóknak, akik szerint a bagoly típust át lehet szoktatni korábbi elalvásra.

Egész nap pakol(tat)ás, varrás, eddig hét óriászsák szemét termelése után 5:11 van és vígan olvasgatok.

Vagy csak az elmúlt 35 év (bölcsi, ovi, 20 év iskola, munkahelyek miatti) fél hetes kelés még nem volt elég az átszokásra.

Nem, ez alkat kérdése.

További bizonyítékot lásd a reggel elvégzett munkáimban.

Reblog:

http://ramequin.blog.hu/2014/04/18/cim-nelkul_927362#more6051160

Először is külön nlcafé fórum tárgya, hogy Békát folyamatosan adagolt szénhidráttal kell tömni, különben délutánra, fáradtan-éhesen megette volna a tepsi sütit, amit nem neki sütöttem. Kísérlet elvégezve, nem evett belőle.

Aztán csak jót akarok neki, a serpáknak előbb oxigéndús környezetben kell gyakorolni, és bár nem vagyok biztos benne, hogy a Himaláján hazacipeltetik vele gyalog(!) a fél bútoráruházat, az sztk kütyüjeit, meg a spar-ból a háromévnyi bevásárlást, de legalább könnyebb lesz, ha állást váltana hegyi hordárnak.

Nem sokat von le a hálámból, hogy mini borsókonzerveket nem hozott.

Jó kis nap volt, bár véleményem szerint a melyik színű salátástál emeli ki leginkább a saláta összetevőinek színét téma nem volt alaposan kidolgozva, de kellett az idő az örökbefogadásos beszélgetésnek, meg hogy hogyan kezeljünk nagykamasz fiúkat (úgy látszik, Békát is érdekli az ügy).

10 éves a kiskocsim, jövő keddtől ici-picit már vezethetem is.

10 éves az AIDS-szifilisz-hepa-tesztem, fogalmam sincs, miért csináltattam meg akkor, egy összeomlófélben lévő párkapcsolatban éltem, és én védekezve léptem félre, de az akkorim nem. Negatív. Egy táskám mélyéről került elő.

Arra emlékszem, mit mesélt a nővérke, hogyan játsszák ki a prostik a szűrést és nyilván az csal, akinek oka van, hajrá gumi nélkül csajozó férfiak.

Exnek ma megtaláltam a legutolsó levelét, 9 év után is felkavart, nem hittem volna.

Rájöttem a trükkre, ha Anyuval meg akarom tartani a kapcsolatot, a felesleges energiáit be kell fogjam. Ma bő nyolc órát pakoltattam ki vele szekrényeket, több zsák felesleges cuccot vitettem el vele. És a lakás még mindig fut, az aláhúzottakat el sem kezdtük!

A jobboldalon a vasárnapig elvégzendő feladataim vannak. Nem, ismerem a számok sorrendjét tízig, az a sürgősségük.

Aki nem listáz, hogy nem felejti el a dolgait? :O

(Tudok szépen is írni, csak nem látom értelmét.)

...hogy gyors a felfogásom, nekem most esett le, hogy a lenti Friends jelenetben az Odd couple zenéjét dúdolják.

(Az I dream of Jeannie megvolt a végéről.)