Tobber életblogja

Nagy Zsolt (színész, színházban szeretjük) nehezen dolgozza fel(!), hogy elhagyta a három gyerekét és feleségét, ezért pszichológushoz fordult.

life.hu

Tényleg kezdem sajnálni.

Egyébként Oltai Kata már gyereket vár tőle.

Nincs összefüggés. (És ugyanitt: Na ne máááár, vele?)

---

Volt a magyar topmodell kerestetikben egy kakukktojás lány, aki sem alkatilag, sem arcilag nem volt kifutómodell, mégis megnyerte tíz éve. Gyönyörű volt, formás, szexis, az a típus, amilyen én sosem lehetnék, de bárcsak. Nagy Réka.

Évek óta nem tud kikavarodni a szakmája rákényszerítette bulimiájából, megrendítően vékony és csúnya lett. Nem is hiszem el, hogy ő az.

Itt lehet követni és szurkolni neki:

http://www.glamouronline.hu/nagy-reka-blogja

Abból csak úgy jön ki, ha egy profi pszichiáterrel elfelejti ezt a szakmát és rájön, hogy önmagát kell szeresse akármilyen alkattal, akár 200 kg-osan.

Nagyon szorítok neki.

---

Magánbulvár: Bé sugallatára megnéztem jobban magamnak azt a friss kollégát, aki magabiztosan hiszi, hogy megkaphat és erre nem kevés utalást tesz, miközben semmi kedvem nincs flörtön kívül semmihez vele. Állt előttem, mórikálta magát, tényleg szép. Kicsit rontott a képen, hogy Csinikolléga is idesétált, fel sem tűnt neki, hogy zavarhat. Nekem akkor is fülbevalóvisszatartós ex tetszik, minden nap hízeleg és nyúz, hogy találkozzunk. De hozzá sincs kedvem*. Senkihez Őszhalántékon kívül, akivel együtt könnyebb feldolgozni az öregedést, azt vitattuk a kocsiban nagy röhögve, hogy sem ő, sem én nem tudtunk volna húsz évesen olyan szép, trendi, menő huszonéveseket megszerezni, mint most öreg fejjel simán! J

Arra nem tértem ki neki, mennyire görcsölt a csípőm vele szeretkezés közben.

(Ja, és blogba kezdett, szerinte nekem is írnom kéne. Jó.)

*Hogy én ezt mennyire vissza fogom sírni 60 évesen! :D

Nem értem.

Tényleg totál meg vagyok hízva és lepusztulva, erre az otthagytam-a-fülbevalóm-nála exszerető a fotóimat nézi a közösségin, hogy találkozgassunk ismét. Felhívtam a figyelmét a mozgáshiány-hülye étrend miatti hízásra (valójában nincs energiám senkire), de nem izgatja, már ma találkozni akar.

Elmentem a M.A.C.-ba alapozóért. Az olyan sminkes bolt, ahol egy órát is szöszmötölnek a tanácsadók az arcon, hogy a megfelelő alapozót megtaláljuk az öregecske bőrszinemhez, a régihez túl sokat szoliztam. A lány kinyomott egy babszemnyi alapozót a tálkába, majd kb. a negyedét kente rá az egész arcomra, hogy annyira nagyon szép a bőröm, nem is kell rá ilyen mennyiségben. A bőröm. Ja. Mondjuk ezt az újfajta diétát három hete tanácsolta a gasztrósom, azóta sokkal kevesebbet görcsölök, rohangálok és fáj a hasam. És a bőröm is sokkal szebb, de azért még mindig messze áll a széptől!

Mindenki hülye.

És még Putyint sem láttuk, pedig lestük fél nap a szomszéd iroda ablakát.

Három fura ízlésű pasi.

Pé, aki szerint ultranő vagyok, Péfia, aki szerint csini vagyok michelinbabának beöltözve a hétvégi fotókon, meg Ba, aki szerint „Budapest egyik legjobb nője vagy, neked van a legszebb lakásod a kerületben, ez mind azért van hogy előbb vagy utóbb családod legyen.”

Hát mert így megy ez, nyilván.

Bizarr pasik.

Hétvége kész rohanás, nyolcvan ember hülyét csinál magából (nyilván én is) még kétszerannyi ember előtt és élvezi, vasárnap országotjártunk és csodagyönyörű napunk volt hozzá és meglepő módon egyik extrovertált cimborám sem volt morgós hangulatban.

Beájultam a zuhany után az ágyba, de éjjel már egy autóriasztóra ébredtem (legutóbb januárban volt a riasztószerelőnél, remélem, ez nem az én kocsim volt!!), hajnalban arra, hogy leájul egy kép a falról a fürdőben és egyedülálló nő nulla vérnyomással eléggé kiszolgáltatott és nagyon ijedős, naszóval én már húznék mára az irodából, de mindenki robotol, hogy holnap ne kelljen. Ja de, nekünk.

De kaptam ma karira szépséges palettát, ez mindenért kárpótol! :)

Sokszor gyűlölöm a munkahelyemet.

Káosz lesz a város holnap, kíméletből mindenki maradjon otthon. Kivéve minket, ránk nem vonatkozik. Miért? Nekünk nem ugyanúgy kell bejönnünk? Nekünk nem akadály, nehézség, vagy várakozás?

Hőbörgök, az idegtől fél három felé azért eszembejut megenni az ebédre szánt krémsajtos zsemlémet. Mire kérdés nélkül ideáll egy kollegina, és elkezdi Kolleginának ecsetelni, hogy milyen esetben kell bélkivezetést(!) végezni.

Visszabsztam a zsemlémet a zacskóba.

Legalább dolgozom tovább.

Kollegina legalább jófej volt és kisétált vele, de már késő, hányingerem van. Elképeszt az emberek érzéketlensége.

Mondom én!

Valaki véletlenül belevett a címzésbe egy válaszlevélnél: egy köremailezés, amiben Ba, exem mostani nője elküldi Ba haverját a fenébe és Ba hisztisen válaszol és haver vicces, mert gyönyörűen bebugyolálva javasolja Ba-nak, hogy dobja a nőt. Vagy én vagyok kárörvendő.

Az internetet nekem találták ki. Imádom a sok infót, mindennek utána tudok járni.

De főleg remekül szórakozom szép csöndben.

Régen élveztem a közéleti töketlenkedést Torgyán, Csurka, Hegedűs, stbstb., aztán belefásultam a sárdobálásba. De Simicska az egész péntekemet feldobta, sőt, a szombati bulinkon is ez volt a téma.

Aztán a táncosok ugranak egymásnak mindenféle fórumon, levelezőlistán.

Nomeg idősebb hölgyek a kézimunkás oldalakon.

IRL pedig kollégák szúrnak el feladatokat, megnyugtat, ha nem egyedül vagyok hülye.

Minden napra akad egy kis szórakozás kicsinyes lelkemnek.

Egyébként élek, a hétvége pörgés, varrás, takarítás, mosás, mosogatás, hajfestés, sütések, buli, másnap egy köbméter ruha vasalása, szelektálás, rendrakás, tánc és apám.

Jövő hétvége még rosszabb lesz. Még jó, hogy már nem sok programot szervezek magamnak. Akkor csinálok hirtelenjében.

Varrtam, sminkeltem, megnéztem róla mindent, megnyertem a versenyt.

Állítólag pont úgy néztem ki. Kivéve Anyut. Szerinte egy 30 évvel ezelőtti tévészereplőnek öltöztem.

Egyik este úgy berágtam arra, hogy a mobilomon 42(!!!!) cset-üzenet jött mindenféle ismerősöktől, hogy első dühömben töröltem az app-ot a mobilomról.

Aztán másnap visszaraktam persze.

De addigra TCsV párja, aki köszönés, érdeklődés nélkül küldözgeti a bizniszeit, mit vegyek, ezért néha nem reagálok, kiosztott, hogy néha szíveskedhetnénk Tével válaszolni. A kéretlen fszságaira.

Bent stressz, utána orvosok, kezelések, bkv, mozgás, mindennapi főzés a speciális étrendem miatt, maradék időben mondjuk egy sorozat előtt vasalok este 11-kor, vagy betuszkolok egy fél óra gyógytornát valahová, aki fontos, próbálok azonnal válaszolni, de az alvás maradna ki, ha mindenkivel, aki otthon tesped a kanapén és nincs élete, egész este leveleznék. Igen, nyilván az itt olvasók a fontosak közé tartoznak, nekik mindig próbálok is azonnal írni.

Nem fogom bunkónak érezni magamat, ha 1-2 nappal később válaszolok, metrón, mosdóban, amikor akad időm. A saját életemet akarom élni, a saját időbeosztásommal, ami így is elég feszes. Grrrrrrr.

És így, hogy minden reggel utálattal a szívemben indulok az egyébként jól fizető, 95%-ban kedves kollégákkal teli munkahelyemre, ma a 4,5 éves kurblis pc-m helyett kaptam egy notebookot, hát el sem hiszem.

Ezért megérte a reggeli sokszerepős, semmitmondó meetingen nézni ki a fejemből. Feladtam a harcos énem, eddig minden igazságtalanságnak, újabb ránksózott feladatnak próbáltam ellenmenni, de meguntam, szélmalomharc. Úgy látom, másokban még ég a tűz és kaparnak, én kedvenc kolleginámmal néha összenéztem, ő, a nálam is nagyobb hangú harcos is csak hallgatott, csak összeröhögtünk.

És diszkréten olvasgattam tovább a mobilomon a cink.hu kommentjeit, tudok két helyre figyelni egyszerre. Még így is éldolgozó vagyok.

Hetek óta nagyon rossz a kedvem, és tudom, hogy a sok alvás-kevés szénhidrát-mozgás-szex kombó segítene, de a sok fájdalom miatt aludni nem tudtam, mozogni sem sokat, fájt a gyomrom és idegesített a fájás, így ettem megdöbbentő mennyiségeket, legutóbbi meg csak kéthetente jött össze, hát nem lett jobb.

Úgyhogy szigorúan diétázni kezdtem az egyetlen módszerrel, ami nálam hatásos. Kombinálva a gasztrósom legújabb kísérleti étrendjével, ami eltilt egy csomó egészséges kajától.

Napi 1 200 kcal, nem főtt ételek, inkább sajt, abonett, Norbi sóskeksz. És mozgás.

A fájdalomcsillapítókból egyre kevesebb kell, ma már végigaludtam az éjszakát. De holnap újra fogorvos.

Vajon mi a pszichológiai magyarázata annak, hogy idén _is_ férfikarakternek öltözöm farsangon?

Vajon mi a magyarázata annak, hogy még beöltözöm farsangon?

Ha Demi Moore tényleg Orlando Bloommal kavar így Ashton Kutcher után, és Sofía Vergara Joe Manganielloval, akkor negyven felé közeledve hiba volt levágatni a hajamból húsz centit. Még így is, hullámosan is a lapockámig ér, de már annyit feküdtünk rá, hogy meguntam. Talán így is vonzó lehetek a helyes, fiatalabb pasiknál.

Bár Kim Kardashian választását elnézve...

Ja, ki emlékszik még a szépséges szeretőmre, akinél otthagytam a kedvenc fülbevalómat? Nem emlékeztek, miért lett vége? Szerencséje, hogy nincs memóriám, most újra randizgatni akar. (Nem. Azaz most nem vagyok rászorulva, majd meglátjuk.)

Őszhalánték köszöni, jól van, legutóbb angolul nem jutott eszünkbe egy szakkifejezés a kollégákkal, egy óra után csaptam a homlokomra, Őszhalánték az egyik legjobb szakember a területen. Tudta is azonnal a választ. Bent inkább nem terjesztem, honnan az infó.

Élek, ott dolgozom, ahol a szarkeverés világbajnokai is dolgoznak, nekem már idegbaj ez az egész. És nem vagyok szuperul, három óra mozgástól öt napra áll be a vádlim, ízületek, gyomor, banyek, Nagyikám jobban van, komolyan!

Megyek is táncolni, az majd segít.

Mivel senki nem olvas, ezért nem írtam hetek óta.

Mivel elhatároztam, hogy minimális szabadidőmben főzök, barátokkal játszom-sütök-mozgok, olvasok és logikai játékokkal gizdulok buzulok (offline vagyis inkább offcomputer), így a gépemet a tévémre kötöttem, hogy szórakoztató és nagyon könnyű sorozatok fussanak a háttérben. Nem is írtam senkinek azóta, bocs. Cégnél meg év végi őrület volt, minden héten plusz egy feladatkör ránkruházása, ez idén már folytatódott is, ezért bentről úgyszintén nem írok.

Ha csetet kapsz, vagy fb like-ot, esélyes, hogy a mosdóból, vagy miközben leugrom csokiért. Bocs.

Úgyegyébként majd írok évértékelőt, kiteszem a tavalyit is kontrasztnak, kívánom, hogy ennél csak jobb éveim jöjjenek. Majd írok a karácsonyról, ahol kimaxoltuk a cukiságot és jófej rokonokat, meg a másik végletet néha.

A közösségi oldali profil szerint minden szuper velem, ami nem, azt nyilván nem teszem ki oda.

Azt mesélem el itt. A kettővel együtt teljes a kép.

Következő két hétben ráhasalok a dokikra, vizsgálatokra, két panaszom van (a nyilvánvaló tavaly műtött két ponton túl persze), még januárban tudni akarom, mik azok és mit tehetek. Addig tolom a mandarint és a salátákat kb. minden ételhez. Magam is csodálkozom. A mozgásgátló tényezőket lassan kiiktatom, heti 3*1-2,5 órára fel akarom tornázni (hehe) magamat megint.

Csak az a kurva, 2-3 éve mindennapi fájdalom ne lenne már sehol!!

De most sincs kedvem írni, csak Béká kényszerített rá, hogy levegyem a laptopot a kábelekről egy időre. :D

Nálunk a mocsok sok leépítést, külföldre kiszervezést, a maradék lúzerek (pl. én) nyakába zúdított plusz feladatköröket szervezeti kiigazításnak hívják.

Ja, egyébként állítólag minden kollégám szeret (Csinikolléga ezzel az állítással sokkolt, hogy tudom-e vajon, hát, nem izgat), és barátoknak sem kommunikáltam a fűtésgondot, utálok kérni, vagy pláne másokra akaszkodni és kellemetlenséget okozni akár egy percre.

És hetedikben is jó kis közösség volt, egy szociológushallgató lány jött felmérni az osztálybéli kapcsolatrendszert (évtizedekkel vagyunk a wiw megjelenése előtt!) és felrajzolta hatalmas ábrákon, hogy a mi négyes sejtünk kívüláll. Jól megkeverte a xart. Addig nem tudtuk, hogy izolált csapat vagyunk, irtó rosszul esett, lám, azóta is emlegetem.

És ha elemezgetem a környezetemet, még mindig szorosabb kapcsolatban állok a baráti-haveri körömmel, kollégáimmal, mint szükséges és bárki teszi a környezetemben.

Nagyon, nagyon fáradt vagyok.

Az év végi elhatárolások elvégzése az utolsó kemény menet, ezzel, ha minden igaz, lassan készen vagyok, utána már csak a szokott nyolc órás meló, és lassan ki kell vennem az idén bentragadt két hét szabimat is.

A tucatnyi vád, igazságtalanság, szarkeverés után már nem maradtam csendben és mindenhol megvédtem magamat, visszahangzott a cég, de jogom van megvédeni magamat, nem halkan szemethunyni az idióta lusták hárításai miatt.

Elkezdem írni az évösszefoglalót, ilyen szar évem nem nagyon volt még, főleg 2013-hoz viszonyítva. Ami értékelője piszkozatban maradt, most egymás mellé teszem majd, izgalmas kontraszt a tavalyi félőrült pörgés és ifjúsági szekció és az idei, kórházakban, mentőkben, bénulásokkal, műtétekkel és főleg fájdalmakkal teli év.

Na majd írom.

Egyébként a munka őrület mellett két napra szabira kellett mennem, Anyut műtötték és apu enyhén szólva nem állt bele a helyzetbe (vidd csak te anyádat, tudod, hogy én nem szeretem a kórházakat. Őőőőő...), én vittem-hoztam vidéki kórházba, voltam mellette, hálapénzeltem a fél személyzetet és próbáltam kedvességre bírni egy tonna sütivel a közeli cukrászdából, tárgyaltam dokival, nővérrel, segítettem a többi betegnek, miközben másfél órát aludtam előtte éjjel és még tropa voltam. Abbahagytam a diétát óvatosan és egy év náthátlanság után hetekre lerobbantam.

Apám persze idiótán reagálja, hogy nem minden róla szól, hisztizik, velem tahó, leveszi a fűtést 17 fokra fekvőbeteg lakásában és éjfélkor ordítva hívja ki az ágyból kiugrasztva, hogy mi legyen majd reggelire, direkt nem lógatja ki a blúzokat, amikor Anyu kipakoltatja vele, nyilván nem ő vasalja, áh, boldog vagyok, hogy nem vagyok férjnél, egy kanyi normális házasságot, boldog feleséget nem látok sehol.

Volt még a munka mellett A38 és tombolós buli, meglepetés házibuli és azon hajnalig válogatott táncokból verseny és magamhoz mérten odatettem magamat, volt nálam csendesebb (már amennyire mi...) sütögetős buli, náluk Keresztfiam szülinapi távolirokonos parti, gyerekekkel puccos Mikulásbuli, unokatesómmal nagybevásárlós-kávés csajos délelőtt, fogorvos, ahol nagyjából semmi bajom (egyetlen koronám nikkel, én meg allergiás, az majd csere), sokat sütök-főzök, sőt, enyém az egész karácsonyi menüsor elkészítése (jesszus!), Anyu most nem tud sem főzni, sem sütni egy jódarabig, a héten még holnap meló, aztán céges karácsonyi buli, két tánc, múzeum, sütidekorálás, Péfiával ruhavásárlás, mégse az apjával kelljen, vásári forraltborozás, aztán ünnepek három nap betáblázva és senkinek nem varrok semmit, mert iszonyat sok meló és leszakad a hátam a végén, inkább sütök mindenkinek, és akkor talán megérdemelek egy hét Nagyon Ingerszegény Napot kevés emberrel, zajjal és sok könyvvel, mert aztán ez kezdődik előről jövőre.