Sokszor gyűlölöm a munkahelyemet.
Káosz lesz a város holnap, kíméletből mindenki maradjon otthon. Kivéve minket, ránk nem vonatkozik. Miért? Nekünk nem ugyanúgy kell bejönnünk? Nekünk nem akadály, nehézség, vagy várakozás?
Hőbörgök, az idegtől fél három felé azért eszembejut megenni az ebédre szánt krémsajtos zsemlémet. Mire kérdés nélkül ideáll egy kollegina, és elkezdi Kolleginának ecsetelni, hogy milyen esetben kell bélkivezetést(!) végezni.
Visszabsztam a zsemlémet a zacskóba.
Legalább dolgozom tovább.
Kollegina legalább jófej volt és kisétált vele, de már késő, hányingerem van. Elképeszt az emberek érzéketlensége.
