Előző hétvégén nálam társasoztunk, ünnepeltünk cimbikkel, meg a legkisebbel, irtó cuki baba. Hetek óta szelektálok a lakásban, takarítok (nem miattuk, pszichésen jót tesz, ha már a terápiára nincs kedvem visszajelentkezni, egyszerűen nem vagyok én olyan fontos, akivel törődni kéne), már csak a tortakészítés maradt a finishben, amikor kijött az aurás migrénem. Hát, azzal sok mindent nem lehet tenni, félvakon instruáltam Kócost, miket tegyen bele, én meg vártam a fejbecsapást. Nekem ez komoly lauffal érkezik, szóval viszonylag egyben, csak nyomottan, még a tompa fájással levezényeltem, de nem igazán élveztem a vendégfogadást. Kócos egyébként remek házigazda, közben a lomtalanításra is ledobott pár cuccot (poénból hawaii ingben és minibajusszal „Magnumként” jött át, hát készítettem pár fotót, ahogyan a kidobandó vasalódeszkát a hóna alá csapva szörfdeszkázni induló fiatalnak látszik =elvagyunk), segített a babakocsival, tehermentesített.
Azóta ma megint kijött a migrénem. Unom az egészségemet.
Ha erőszakolom magamat a szociális eseményekre, heti egy rövidebbet kibírok, de xarrá szorongom magamat. Már a vezetéstől is parázom, pedig 1. azt mindig imádtam, 2. jól vezetek még a leghülyébb pesti szitukban is. Halasztgattam a fogorvost, nőgyógyászt pár hétig, oké, majd visszamegyek terápiára is, de olyan átkozott sokat beszél a nő, hogy másfél órát kértem tőle, 50 perc alatt el sem jutunk a panaszig.
És ez IS szorongással tölt el.
Gé exe el akarja kérni a telkünket. Hát, ott egy hét suvickolás után sem lenne tisztaság és kupi is van. Anyu egy évtizede nem jár le, apu csak 1-2 órákra, rozsdás nyugágyak és penészes 40 éves, foszló párnák, kerti szerszámok behányva a konyhába, vastag fekete pókháló mindenen. Megint nyúz, hogy vigyem le egy hétvégén, de nekem a hétvége az Kócos és kreatívkodás, meg allergiaszezon közepe van, dupla gyógyszerekkel is KO vagyok, ott meg az erdőben pláne xar. De hát ő miért is változna meg, az egész gyerekkorom szabadidejét is ott kellett végigszenvedni taknyosan, dzsuva szemekkel és szétvakarva magamat. Szóval a nemet nem fogadja el (így tanítsd meg a gyerekedet, hogy egy önérdekérvényesítésre totálisan alkalmatlan, önmagát szar alaknak tartó ember legyen belőle), inkább lerázom, ha a témára vált. És még én érzem rosszul magamat emiatt is.
