Kedden váratlanul meghalt a nagybátyám. Jól megígérgettük, ha karácsonykor nem is, majd húsvétkor találkozunk, akkor ki lehet ülni a kertbe. Hát már nem ülünk ki a kertbe. :(
Nagynéni egyedül maradt, nem tudom, mihez kezd magával. Remélem, bevonul egy szép otthonba és elkölti a spórolt pénzeit meg az ingatlanok árát.
A kocsi épp egy hétig szervizben van (újabb 150 000 forint), mert check engine-t írt ki, majd lefojtotta a teljesítményt. Szóval nagyon segíteni sem tudok.
Egyelőre nem hagy nyugodni, hogy Anyu és két testvére lemond a görény negyedik részére Nagyika örökségéről, hogy legyen hol laknia (miközben Anyu alig tudja beteg aput besegíteni a kádba, akár új fürdőszobára is költhetnék a pénzt!), úgyhogy pusholom, menjenek el egy ügyvédhez, milyen opciók vannak még. Szerintem haszonélvezetet kellene adjanak neki, az biztosítja a lakhatást és nem veszítenek vagyont, ha meg eladósítja, akkor elárverezik, de abból jöhetnek ki rosszul. De már csak az elvek is, ugye. Passz.
Közben Anyuék kitalálták, hogy nem váltják meg újra Farkasréten nagypapa és második felesége sírját, inkább Nagyihoz hasonlóan a szórást választják nekik, az kettejüknek 200 000 forint körül van, mint a temetői hely is (a koporsós temetés 1,5 millió csak úgy fyi).
Szóval december óta elég dark minden családi beszélgetés. Körülleng minket az elmúlás, szomorú a kedvünk.
(Engem szórjatok hajóról a Dunába, az tök emlékezetes, meg hangulatos és meglepően nem is drága. Csak a macskát vállalja át valaki (rém cuki) meg az alapanyagaimnak keressetek vevőt, kaptok érte párszázezret!)
