Értékek
Rogán Cecília elmegy síelni a családdal, síelés helyett a konditermi futópadon fut 5 km-t. Istenem.
Szeretem a telet, de a szezonban még egyszer sem kotortam havat (egyszer söpörtem kevéskét). Rettentően hiányzik.
Meg nyígős kedvem van, pedig igazán nincsen okom rá.
Heti egy irodai nap a covid miatt, most már a csapat negyede kidőlt. Otthon, napsütésen, szép lakásban, menő új kanapén dolgozom. Épp a projektnek is vége, a 4-5 hónap helyettesítésnek is, betanítás is a finishben, megyek is kilincselni plusz feladatokért, utálok keveset dolgozni. Épp éves értékelésem lesz, jaj.
Láttam egy isteni álláshirdetést Gödöllőn, ami tömegközlekedéssel pont egy óra tőlem (kb. mint a mostani iroda), szellemileg sem leterhelő, a csapat is olyan, amilyen közegben jónak tűnik dolgozni, de nem keresek munkát.
Az ikea online rendszere katasztrófa, a raktáron lévőket sem engedi kiszállítani és mivel a teraszról rálátok egy ikeára, hát lesétáltam és házhozrendeltem az új kanapémat. Az nem volt világos, hogy nem egy méretű Ektorp fotel van, így ahhoz rossz huzatot rendeltem, de másnap besétáltam és szó nélkül visszavették, utaltak.
A régi, imádott, de irtó pici kanapét elvitték a fb üzenőfalamra tétel után pár órával. Elvált pasi, asszony minden közös bútorukért pénzt kért, így a gyerekeknek egy szem babzsák jutott. Szép.
Az új csodás színű, kényelmes, Kócossal hip-hop összeraktuk, már most bekuckóztam és After Life-on pityergek és hangosan nevetek egyszerre (köszi, Béká!). A növényeim nem férnek el, ideje a plafonra makramé virágtartókat csomózni, mint Anyu 1980 körül. <3 A hosszú folyosónkat végig madzagokkal takarta, imádtam asszisztálni, csomókat variálni.
A kocsim karosszériája még várat magára (negyed éve), mert a baleset többi résztvevője egymásra mutogat és magánnyomozónál tart az ügy, addig én, a vétlen sem kapom meg a biztosítási pénzt, de elvitettem Emberemmel a kocsit egy izzócserére. Amiből kettő lett. Meg motorháztetőzárjavítás, kézifék állítás, ózonos szűrőtisztítás, ha már covid, külső-belső takarítás, olaj/szűrőcsere, zörgésmegszüntetés, hip-hop repülnek a százasok. De szuper kiskocsi, szeretem. Tegnap apám eljött értem, átvitt a 1,5 km-re lévő sráchoz, ő leadta a saját kocsiját, enyémet felkaptuk, hazadobtam. Hát, genya kimondani: 77 éves ember már ne vezessen! 1 500 méteren (=12 perc, ennyit lekocogok még én is) kb. az összes hibát vétette, félelmetes mellette ülni még itt a kertvárosban is. Be kéne látni, hogy a drága kocsija árából pár évig simán kifizethetné a taxit akár a telekre is és biztonságban, kényelemben utazhatna. Nem így.
És akkor itt van ez a fránya szorongás. Megbénít. Felriadok rá éjjel. Nyomaszt nappal. Nem akarok rá gyógyszert szedni, az okát keresem. CH-t visszafogtam, ami segít, néha tornára is ráveszem magamat, az is, de egyre inkább csak céltalanul dőlök, kerülgetem a kreatív cuccaimat és elveszek az internetben.
Hiányoznak a programok. A séták a városban. A kultúra. A tanulás. A tánc. Az éttermek. Az utazás, meg a tervezése. Hat hét múlva hat nap a csajokkal vidéken, azt nagyon várom. Ha elolvasom az évösszefoglalót, kielégítően tartalmas volt a 2021, mégis csak idegesítem magamat. Na mindegy, csak jobb lesz!
