Sosem jártam ki a tetőteraszomra. Max. kiültem elnyammogni egy almát és bejöttem. Mióta átalakítottuk, minden este (nappal elviselhetetlen meleg) egy órát a kanapén olvasok vagy sorozatozom (Shameless. Izé. Beleillik a Californication, House MD, Fawlty towers - bunkók, de felröhögős vonalba).
A szomszéd lánytól néha torna hallatszik, néha a konkurencia vezérének hangja, akivel én is szoktam tárgyalni.
Valami mindig van jeligére egy hete beállt az állkapcsom, a fél arcom leszakad. Meg még vérzek. Utóbbiért nem szednék gyógyszert, de előbbi miatt 3 óránként kapkodom, eszméletlenül fáj. Most jött ki a stressz. Na köszi, szervezet. Home officeban tolom, kb. 3x hatékonyabb vagyok csendben, nyugiban, kitámasztott derékkal, tiszta körülmények közt.
Pépes kajákat eszem, mint az öregek, szerencsére lecsószezon van és a csoki is olvadt.
Kezd elfogyni a megtakarításom lendületem (értsd, a cég hülyének néz), életközepi krízis ezerrel.
A szövettanim nem rák, szóval jupi, de már elindult a rosszindulatú folyamat, időben lett kivéve egy kockacukor méretnyi szövet.
Tudom, hogy kezelhetetlen vagyok, amikor nincs keksz (és még két hétig nem lehet), akinek ilyen pauza van, hogyan bírja ki??
Műegyetemistának adogatok kapcsolati tanácsokat, mert aztán ahhoz értek, de ha xar a nővel a testiség, nem is lesz fenomenális soha :(
A pénteki csajosbulit áttettük, a vasárnapi cimbiset a covid tolta el, ha Kócos meggyógyul, vele nyugiban nem csinálunk semmit, de azt pihentetően.
Csináltatnom kell új szemüveget, mert nem látok, viszem a laptopot meg az apró kreálmányaimat és kitartóan tesztelgetni fogom! Ezzel a 160 ezres progresszívvel sem a képernyőt, sem a cérnát, sem az útjelző táblákat nem igazán látom, kb. erre a háromra kéne. Egy optometrista a kontaktlencsémet szupermenlátásúra belőtte, csak közben a világ végére költözött, de megyek utána.
