Múlt héten (hat napos munkahét) 57,5 órát dolgoztam. A 48 helyett.
Ebből három nap betegen toltam az ingyen túlórákat.
Ma meglát egyik kolléganő, főnököm mellettem: jé, hát ma bejöttél dolgozni? Rég nem volt ilyen!
A bds krva anyátokat. Legalább ne a főnököm előtt.
Igen, mert otthon háromszoros a hatékonyságom, meg betegen dolgoztam.
Ebédnél kimentem a többiekkel, de fél szemmel a leveleimet válaszoltam, odajön az a vezetőnő, akinek millió szívességet tettem, pedig nem főnököm: jé, régen nem voltál ilyen lelkes, hogy ebéd közben is dolgozz, mi történt?
Hát az bazdmeg, hogy általában ebéd helyett dolgoztam! Rohadjak meg azért is, mert meg merem enni a reggelimet délben, gépelgetve?
Közben a menzeszgondokról meg a férjek fogorvosi bajairól kell sztorikat hallgassak, az alapmunkámtól is meggebednék, az újban elmaradásaim vannak 10-12 órás munkanapokkal is.
Hányok a kollégáktól, akik mindig rinyálnak a főnökeiknek, hogy meggebednek, én nem akarok ilyen lenni.
Már elgondolkoztam, hogy én hájpolom magamat túl és nem is drámaian sok a munkám? De a gépemen ott a szoftver, ami kimutatja…
Röviden: én ebből nem tudok jól kijönni.
