Otthonülő lettem. Fúj, de utáltam a gondolatát is egy ilyen életnek (oké, a fotelban alkoholizálás kertévét nézve még elmaradt), de a hétvégén Kócossal csak autót mostunk, aztán spuri vissza a légkondiba. 27 fok, napsütés, hat után teraszon pihi a félárú fukszia bikinimben, amilyen kényelmesem sosem volt eddig.
Bekevertünk két mojitot friss mentával, annyi rummal, hogy meg sem éreztük, készítettünk Béká féle citromos-ribizlis édességet teljes kiőrlésű kekszből, amit megtoltunk egy mázsa cukorral, okosak.
Előkotortuk a 15 éve elpakolt videomagnót, régóta porosodik pár kazettám, végignézném, van-e rajtuk családi videó, azt digitalizáltatnám. Kócos megjegyezte, hogy a régi kábelek már nem mennek bele tévékbe. Oké, a probléma mélyebben kezdődik, egyáltalán nincsen tévém, valamit szerezni kell erre a pár hétre…
Keksz még tilos, így Kócos kiélvezi az alternatív megoldásaimat, khöm.
---
Kicsi a világ, két házzal arrébb a cuki idősebb pár kerítésén nézelődött ki egy korombéli pasi, felénk szokás köszönni, hát köszöntünk egymásnak, majd Kócosra nézve vidáman felkiáltott: közvetlen kollégák.
