Szeretem ezeket a hétvégéket, hetek óta nem volt egy nyugodt délutánom olvasni, lecsíptem az időmből. Pénteken munka után két helyen felszedtem a házhozrendeléseimet, majd elugrottam Anyuért, Géért és elmentünk táncolni, ki-ki a saját kis bandájával. Régi kedves arcok, nevetések, small talkok, hiányzott.
Reggelre rájöttem, hogy nem bírok ráállni a térdemre nincs egy rongyom és ezer éve nem láttam az f&f-et, elugrom. Ráírtam Anyura: jön. Okés, akkor már befigyelt néhány ruhabolt is, évek óta nem voltunk a csavargyárban, ahogy gyerekkoromban nevezte…
Hazamentem takarítani, hajat festeni, úszott a lakás meg a külsőm, ja meg macskát szépíteni. Olvastam, takarítás közben podcastokat hallgattam. Napközben rámírt Kócos, hogy nem tudja, este mikor érkezik az edzőtáborból: felvilágosítottam, hogy vasárnap reggelt beszéltünk meg, hagyjon csak pihenni, miattam ne kapkodjon.
Jött is, légkondi, játék, ő bealudt a fáradtságtól én meg behoztam a forbes lemaradásom egy részét. Sétáltunk, összefutottunk kedves kollegináékkal, merthát kicsi a világ.
Aztán kipakoltunk egy ágytakarót, két párnát a teraszra, a függönyt felcsatoltuk árnyékolni, majd ránkesteledett és (mű)gyertyát gyújtottunk, tücskök, őrültként rovarok után rohangáló macska, hangulat, romantika, imádom.
Reggel ő el, én be. Volt nekem egy reklámmodell pasika, akivel járni próbáltam 7-8 éve, aztán nem tetszett neki, hogy lassítottam a kapcsolatunkon és vége lett. Na most ő ment el mellettem az utcán, szigorúan a másik irányba nézve, felgyorsítva. Hát tényleg olyan nehéz egy hellót kinyögni? Kicsi a világ.
Ma még rohanás, aztán beosztottam Kócost meg Anyut, hogy mikor ki járkál fel a macskát szórakoztatni, etetni, klímázni kicsit, mi meg elhúzunk délre, nagyon várom.
