Csak nem jó sehogy, pedig örüljek, hogy megvagyunk.
(Persze 24 naponta 9-10 nap mensi az oltás óta extrán is megzavar, oké, hogy van magyarázat, de megoldás nincsen.)
Kócossal megint virágokat ültettünk, azoknak nagyon örülök. Vicces sorozatot nézünk, ránkfér pár spanyol dráma után. Aludni nem tudok mellette, nem is értem.
Ma, így négy évvel később nem várom tovább, hogy unszolásra se jöjjön Judós3 a cuccaiért, egy polcot elfoglal a salgómon, úgyhogy átküldöm az anyjáékhoz este taxival. Ráírtam, hogy legyen otthon valaki. Lesz.
Meguntam, hogy Té nem válaszol, hogy van anyukája, hiába kérdem. Meguntam, hogy hetekig akkor jött kvízezni, ha épp húsz perccel korábban kedve tartotta. Ma játszana, most nekem nincs kedvem, a többiek lassan lekoptak. Várjuk az élő rendezvényeket.
Meguntam, hogy kiskoromtól mindenki lelki szemetesládája vagyok, miközben a nekem ventilálók annyit nem tudnak rólam, én hogyan vagyok.
Úgyhogy elkezdtem kerülni az ilyen helyzeteket, én sem kérdezem meg, mert nagymonológot kapok vissza.
(És örülök, mint majom a farkának, aki megkérdezi, mert nyilván páran megkérdik, és ez jó. Meg a régi személyi edzőm talán visszajön a közelbe a gettóteremből, járhatok cuki kolleginával hozzá, az is jó. Meg aki rákos volt kollegina, ő rendszeresen csak azért felhív, hogy hogy vagyok, mert anno én is megtettem vele a betegsége alatt, miközben az összes ú.n. barátja lekopott.)
Visszajelzésekből töltekezem, az új projektfőnököm ma ötször használta a zseniális vagy kifejezést, kiadott egy kihívásos feladatot péntek délután, én megoldottam ma délre, ő azt hitte, még szerdán is csak félmegoldás fog születni. Éljen.
Egyre jobban idegesít, hogy nem látok. -5,5, lehetne rosszabb, de rettenetesen elegem van, keksz közben nem látom Kócost, szemüveg nélkül be kell hajolnom a polcba a következő arckrémemért, mert miért ne lenne trendi a minimalista csomagolás, ahol minden egyszínű (f.szom), a sampont legalább a színéről, formájáról felismerem, juhé. Maszkban/metróban párásodik, esőben élmény várost nézni, garantált pofáraesés, melegben lecsúszik, csíkosra barnulok, napszemüveget sem hordhatok, lencsét az allergiás szemem kidobja pár óra alatt. Elkezdtem utánaolvasni a lézeres szemműtéteknek, szülni már nem fogok, erőemelő sem leszek, de nyilván félek tőle. Egyelőre allergiaszezon, gyulladt, majd ősszel kitalálom, megcsináltassam-e.
