...és akkor 1,5 hét ígérgetés után felvonulnak a burkolók, elbontják az építményeket, felbontják a burkolatot, hosszan ecsetelik a tervet, padlopont, bondázsokat, mapeit, stbstb., hogyan végeznek vasárnapig, ezt így a szemünkbe, boldogok vagyunk a szomszédlánnyal.
...majd két órával később este felhív a mester, hogy akkor ő most hazamegy nagyon vidékre, mert lázas a gyerek (faszom, ha megfertőzött minket...), meg úgysem vette meg még a főni a padlopont (1500 méter a legközelebbi obi, Budapest legbarkácsboltosabb környékén lakom!), úgyhogy majd jön. Nem tudja, mikor. A főnökével a közös képviselőnk kontaktált, szóval őt nyúzom szerencsétlent, intézkedjen, utálok mószerolni, de ez egy három fős brigád, senki nem folytatja???
Cica nem mehet ki háló nélkül, megfőlünk klíma nélkül, a növények sínylődnek bent, nem lehet kiülni, én utaznék holnap, szomszédlány anyukáját műtik, rohangál, Anyut (74) nem merem lázasgyerekes közelébe engedni, köszi.
Mindezt még mindig azért kell tűrni, mert a kettővel lejjebbi (másban bizonyítottan hazudozós) bácsi állítólag ázik tőlem. Amiről sosem láttunk bizonyítékot, meghát az összes szaki szerint nonszensz.
De azért én kötelezően fotózzak le minden lépést. Jó.
A burkolatot a szomszédlány rendelte, azt ma reggel váratlanul kihozták (napok óta telefonálgat utána), majd mivel nem találták itthon (ma én tartom a frontot), ezért egy telefon nélkül elvitték, majd jönnek holnap.
A lakás fullon növényekkel, teraszbútorokkal, a folyosó dráma, a parketta leragasztva, mindenen por, kosz, átjártak és bontottak, amíg oktatáson voltam a nappaliban, majd skype-oltam, közben lerendeztem egy villanyszerelő bácsit, aki egy lámpacseréért leszerelte a fürdőszekrényt, akkor már azt is rámoltam és szelektáltam és sikáltam, a lakás porban úszik, a bankom is a csőd szélén miattam.
Anyámnak elmeséltem a burkolókat, emelt hangon hosszan kioktatott, hogy mit csináltam rosszul (éééén???), meg hogy azonnal hívjam ezt, meg azt mondjam annak, meg olvassak be a bugyutabácsinak, és amikor kértem, hogy elég mélyponton vagyok, esetleg valami együttérzőt vagy támogatót mondjon, akkor felrakta az előző lemezt, mit csesztem el, stb., úgyhogy emelt hangon kikértem magamnak, és hogy soha nem képes belátni, ha csak nehezíti a szitut, és elnézést még életében nem kért, és letettem.
Jól vagyok.
A hétvége remek volt, csak kétszer jött ki teljesen a kontaktallergiám, és viszketek hetek óta.
Bével sétáltunk a pesti természetben romantikusan és hatalmas kolbászt ettünk, nyami, aztán Kócossal strandoltunk, meg cukiztunk, amennyire lehet a forró lakásban cukizni, hogy ne bujjunk egymáshoz. :D
Aztán előző nap lemondták a kreatív festésünket, átkértük magunkat mára, a 4. nap már asszertíve rájukpirítottam, hogy oké, hogy utolsó pillanatban úgy mondják le, hogy ők milyen jófejek, mert aznap is írhattak volna az ÁSzF-jük szerint, de készülnénk, ha ilyen rövid határidővel vannak egyébként rosszabb opciók.
Na és akkor írok Cicamegmentőnek, hogy mehetünk, válasz: jaaa, ő szeptember 26-ra gondolt, augusztusban nem ér rá. Visszakerestem, a linket küldtem át neki, rábólintott, na akkor elkezdett körülményeskedni és ehhez igazán nem volt kedvem, szóval még mindig asszertíve ráírtam, hogy én megyek, ha akar máskor, akkor intézze legyen kedves.
Jött még pár zsarolósdi, hogy odaér, hogyha elmegyek érte kocsival és elviszem, de mivel bármikor beállíthat a burkoló, akit a főnöke leb.szott és hirtelen vissza tud jönni a városba, ezért nem fér bele.
Apám telekszomszédjába betörtek, már amennyire szomszéd, hogy egy párszázméternyi erdő választja el, ő meg lent van a susnyában a világ végén totál egyedül, nem fél. Én féltem.
Reggel elmentem a hiánycikk injekciómért, a harmadik havi nem volt raktáron, de akkor már megvettem (egyébként szúrtam és megrökönyödtem, mennyire hajszálvékony a tű és profi a toll és adagoló ahhoz képest, amikor tíz éve szúrtam egy hónapig a vérhigítót a térdátfaragásom után szívószálnyi vastag tűvel), és munka előtt be akartam ugrani szoliba, mert csíkosan barnultam és az randa. De a szolim megszűnt. A kollagénem hálás érte.
Havi zárás van, de mindenki határidő után küldi, és küldi, nem feltölti és hibás adatokat irogatok át egyenként és asszertíve mosolygok és faxom kivan így is.
És akkor holnap találkozunk egyik havernővel, aki egy borosdugókból készült telefontartót akar nekem adni, és amellett, hogy őőőő, próbálom minimalizálni a kacatokat, nem tartom a mobilomat, utálom a borokat és totál elítélem az alkoholizmust (meg a kettőnél többet vállaló szülőket. Még dolgozom a nyitottságomon), bizony alkoholizmusnak tartom a napi kevés piálgatást is, apám falusi osztálytársai már mind meghaltak 15-20 éve az italtól, naszóval erre hogyan lehet szépen reagálni?
Éjjelre még jön a ma utoljára 26 éves Kócos, reggel felköszöntöm, reményeim szerint beállítanak a mesterek, de nevetséges az optimizmusom, összepakolok, utánam a vízözön és a napok óta döbbenten fejet kapkodó szegény macska, irány a vidék a csajokkal, ejj, de várom! Lehet, hogy a kevésbé ízléses ám nagyon röhögünk gegek készítése helyett a medence mellett találnak egy Forbes-szal négy napig, nincs kedvem máshoz.
Tudom. Pms-em van.
(Ha eltűnne a blog.hu, vagy én, a tob nlc-s jahús címemen elértek a folytatásért.)
