Tobber életblogja

Fáj a fejem negyedik napja, nincsen vérnyomásom, hazaérve csak bambulva kucorgok a kanapén, a macska meg örömmel elalszik a lábfejemen.

Ott elég távol van, hogy ne simogathassam. Okos.

Vagy óriásszaltókat dobál a nappaliban, mert KÉT légy is berepült. Órákig a Nagycirkuszban éreztem magamat, irtó látványosan ugrál és rohangál! :D

---

Fel kéne tenni a fényfüggönyöket a lakásban, be kéne fejezni az elkezdett ékszereket, mert aztán szombattól festőtanfolyam, meg még van pár alapanyagom babrálni ezeken kívül.

Aztán jönnek a sűrű november vége-decemberi programok, durva lesz, imádom. Holnap reggel a tanfolyam a cicám megmentőjével karöltve, aztán Tééknél nagyszabású ebéd a cimbikkel, majd beesik valamikor Kócos is. A legtöbben még nem ismerik, izgi. Aztán hazavisz (végre ihatok!!!), majd másnap alig teszi ki a lábát, már rohanok Bével parfümöket szagolni, majd délutáni színházba.

---

Belobbantak a hormonok, Biológushallgató és Testnevelésiegyetemista is sündörög pluszban. Én meg csak aludni szeretnék.

---

Leültem a projektvezetővel, annyira egy hullámhosszon rezgünk, hogy kb. öt perc alatt megegyeztünk minden feladatban (nem, pénzt nem kapok érte). Tetszik nagyon.

Jé, van, amit/akivel szeretek dolgozni? :D

Hátaztán olyan fasza fejgörcsöm van második napja, hogy beleremeg a szemhéjam.

Ma smink nélkül szédelegtem be, úgyis dörgölgetem az arcomat.

Vettünk Anyunak csini szemüveget, imádom, hogy 73 év után kb. először hallom Anyu szájából a mennyibe kerül kérdésemre, hogy „nem érdekel, megérdemlem”. Ezaz!!!

Mondjuk nem volt drága. És kap egy kupont húszezer forinttal (én is kaptam, csak nem jutott eszembe lejárat előtt), amiből szeretnék egy „üres” keretet nullás üveggel. Olyan ékszernek való, színes, ritkánhordósat, kontaktlencsével. :)

Még beszédültem a Tchiboba ünnepi fényekért, meg kávéért nyilván, Lipóti, majd nem bírtam aludni. Hurrá.

---

Nagyfőnököm idejött, hogy beszélt-e velem Az Összcéges Monstreprojektünk vezetője.

Nem még.

Merthogy kikért engem, szeretnének együtt dolgozni velem a projektben.

Jippíííí!!!

Rotációban volt már főnököm, vicces pasas.

Nagyfőnököm megnyugtatta, hogy biztosan szívesen megyek. Ismer.

Egyelőre várok, milyen feltételekkel (az eddigi munkámat is el kell végeznem, ehh, szóval csak heti 2-3 nap, tippem szerint).

Izgalmas.

Odajött az egyik irtó tehetséges művész, hogy nézegesse, miket készítettem.

-Ez első osztályú minőségű munka, csodálatos. Pedig tudod, nagyon ritkán mondok ilyet.

Vááá, de jólesett.

---

Megint mocorognak a hormonok, rámírt Rosszfiú (nem is válaszolok), meg nem tudom, hogyan hívtam, de láthatóan belém volt pistulva fiú (nem is válaszolok). Nincs értelme csetelgetni, csak mert néha eszükbe jutok. Közben Gé öccse becsajozott, Műegyetemistával meg nagyon vicces együtt lenni, egyik legokosabb pasika, akit ismerek, csak pont amiért jönne, háááát... nem volt elég, ezért jegeljük.

Mindig akad pár jelentkező, ha kedvem szottyanna.

---

Ma is bőgtem a cégnél. Tudtam, hogy kötözködő az a negyvenes férfi, aki megkért valamire 10:30-kor, mire 11:30-ra, vigyázva, hogy minden tökéletes legyen, befejeztem, gúnyolódva-röhögve belémkötött mindenki előtt, hogy miért nem csináltam másképp, de gáz. Dehát te kérted így és így, ugye? Igen, de közben változott.

És erről honnan a fenéből kellett volna tudjak? Dobhatott volna egy emailt.

Ott álltam leforrázva, bocshogyélek megvédtem magamat, aztán lementem egy cigi mellett kibőgni magamat, nagyon megfájdult a fejem.

---

Aztán a Nagyfőnök elmagyarázta, hogy miért nem kapok fizuemelést (mert bérsáv fölött vagyok. Így vettek fel tizenpár éve, hogy sáv fölött vagyok. A teljesítményem, ingyen túlórák nem számítanak, a menzánk 25%-ot drágult 3 év alatt), én már nem is mondok semmit.

Nem jó itt.

Megszámolom, hogy egy hónapban hány munkanapot dolgozom, elosztom a nettó fizetésemet, és fantáziálok, aznapi pénzemből miért dolgoztam meg, mit vehetek belőle.

---

Aztán összeraktam egy anyagot, erre kiderül, hogy jobb lenne másképp csoportosítva. Hogyan? Azt találjam ki. (Lövésem sincsen, de agyalok ezerrel, ez legalább szeretemfeladat, bár tényleg örültem volna, ha egyszer kell megcsinálnom.)

---

Megyek Anyuval szemüveget venni. Ötletem sincsen, mi áll jól neki, halvány bőrű, festett szőke, nem harsány típus. Aztán haza ledőlni, keveset aludtunk az elvonuláson.

...és aztán az éjszaka közepén próbálnak keresni, mert tudom a bántalmazó bunkóval kavaró lány számát, hívjam fel, mert olyanokat posztol a facebook-ra, hogy aggódnak.

:(

Olyan nehéz kiszemezgetni az életünkből, akik csak lehúznak, de meg kell tennie. Máig hiányoznak emberek, akikhez millió emlék köt, de minden találkozás után feszültnek és kevesebbnek éreztem magamat. Ők biztosan feltöltődnek ettől, de öregkoromra igénylem, hogy korrekten kezeljenek.

Beléptem egy csoportba, ahol egy önjelöltnek tűnő okoska ötvenes férfi ad "titkos" tanácsokat nőknek párkapcsolatról, pasikról. Hát, mondom, odamegyek trollkodni kicsit, rém utánom a mansplaininget (lásd még apám, főnököm, stb.). Aztán kiderült, hogy a pasas teljesen jól lát dolgokat, nem kelt illúziókat, sőt. Eltekintve az elkerülhetetlen általánosításoktól nagyon találó. Bárcsak tizenéve találtam volna rá, sok agyalástól és fölös reménykedéstől megkímélt volna.

Mindez azért jutott eszembe, mert négy nap, összezárva ennyi nővel... Hát, rémisztőnek hangzik, nem? Ehhez képest négy nap nevetés, csacsogás, előzékenység, figyelmesség, elfogadás.

Biztonságos burok. Nagyon kellett.

Nehezen dolgozom fel, hogy néha úgy beszélnek velem a cégnél, mintha hülye lennék. Nem tehetek róla, hogy nem vagyok okos, ezért még nem kéne lekezelni. Légyszi, ti okosak, meg a szépek, meg a vékonyak, meg a jobb felfogó képességűek, meg szórakoztatóak, meg akiknek nincsen bajuszkájuk vagy sűrű szemöldökük, NE kezeljétek le azt, aki más és szerintetek kevesebb.

Nem tehetünk a nagyrészéről és rém bántó.

(Igen, végig kellett hallgatnom, ahogy kolléganőim vihorásznak egy ott nem lévő lány bajuszkáján. Szerintem csak pihe, de az ő teste, azt csinál vele, amit akar. Ugyanők olyan vehemens kirohanást intéztek minden(!) meleg ellen, hogy lelki beteg idióták, mint valami negyvenes évekbeli homofób gyűlöletbeszéd, nyíltan, mindenki előtt, süllyedtem el szégyenemben. Hányingerem van ezektől a lenéző p.náktól, komolyan.)

Csak hogy ne tűnjek teljesen besavanyodott libának, ezt írta az egyik kis kolléganőm, akivel nagyon szeretek együttdolgozni:

"Imádom, ahogyan élsz! :) Ha valaki kicsit veled van, meghozod az életkedvét! "