Tobber életblogja

Aztán tegnap még beültem egy kávézóba rég nem látott kolléganővel.

Aztán átmentünk és felköszöntöttük Nagyikát anyák napján.

Az ország egyik legidősebb embere, de annyira jó humora van! "Ne szólj szám, nem fáj fejem, DE olyan részegen..." :'DD

Arra emlékszik, hogy 35 éve uszodába hordott. Én nem emlékeztem rá!

Aztán hazaérve rádöbbentem, hogy nem tudom, fizikai valójában hol a dombornyomott bankkártyám. Hetente rendelek vele neten, de tudom a számait. Hát felforgattam az iratos szekrényt, az összes helyet, ahová eltehettem! Sehol. Mikor is használtam? Azt csak külföldön, tavaly meg nem jártam kint... Hopp, Judós3-mal, Béékkel Horvátország! Milyen tárcát használtam ott? Na megvolt a tárca, és a bélése mögé becsúszva a júniusig épp jó kártyám! Fuh, nem szoktam elhagyni, jól van.

Aztán elrohantunk táncolni. (Belépve Gé és I beszélgettek. Igen, most ott tartunk, hogy soha többé...)

Aztán fergeteges este kerekedett, sok kedves ismerős, flow, meg minden, táncoltunk három órát és Gével végigökörködtük. Nem tudok rá szebb kifejezést. :D

Aztán többen odajöttek, hogy milyen profik vagyunk, pedig néha azzal szórakoztunk, hogy ismerősök mozgását utánoztuk nagyon berozsdásodott a mozgásom már. :/

Aztán éjfélkor nem bírtam magamat rávenni a hajfestésre, inkább felkeltem korán, és amíg hatott a festék, kitakarítottam a fürdőt, meg rendet raktam.

Ha már utálom a májust (születésem hónapját), akkor töltsük meg sok programmal.

A táska méretben tökéletes. Előre dolgoztam. Kinyomtattam a repjegyet, biztosítást. Az előre megvett fast track belépőjegyeket. Menetrendet. Ha tönkremenne a telóm. Lenejlonoztam mindet. Power bank feltöltve. Átolvastam blogokat, utazómajmot, bédekkereket. Screenshotoltam mindezt és az útvonalakat, ha nem lenne netem. Lemértem a távolságokat a látnivalók közt, ahol nem megy gyalog, feltérképeztem a tömegközlekedést. Megterveztem a napot, pontos sorrendet, tennivalókat, tól-ig időpontokat, beterveztem fennakadást.

...egy napra elutazom.

...és ma még reggel találkoztam Szomival, odaadtam az ügyvéd díját.

Aztán hívott, hogy átadta. Oké.

Aztán Anyu felügyelte a kéményseprőket, akik imádták a macskát.

Aztán hívta a balesetit, mert apám a szombati hangverseny után felpattant, hogy rohan cigizni és elvágódott a lépcsőkön. Azóta szédül.

Aztán apám behisztizett, hogy nincs kedve menni. Hát nem mentek.

Aztán cseteltem a keresztfiammal, menő 8 éves. Lefotózta, megmutatta az új szobáját.

Aztán egy vezetőnk egy hónapja tartozik búcsúajándékok árával, néha rászólok, "de nincs nála pénz". Úgyhogy ma átküldtem a számlaszámomat, hogy utalhat is.

Utalt.

Aztán a metrón lezuttyantam exem, Dris anyukája mellé. 20 éve imádtuk egymást!

-Szia, kedvenc exanyósjelöltem!

-Szia, kedvenc exmenyjelöltem! :D Még mindig nagyon szép vagy!

-Mesélte a fiad, hogy egy hokimeccsen tal...

-A fiam hülye.

(Szerk.: az.) Na és innentől megtudtam minden bunkóságát. Kérdezte, hogy régen sem tudta kezelni az indulatait, ugye. Hát, nagyon nem. :'(

És azóta sem ment szakemberhez.

Azóta is pumpolja sokmillióval, de mindent elkölt.

Aztán este körömlakkozom, váratlanul csöngetnek, lenti szomszéd egy kképviselőjelölt anyagával. Behívtam, majd' egy órát beszélt.

Most már szeretnék enni, szépülni, olvasni, durva tempójú lesz a május.

Jesszusom. Kiugrottam a közjegyzőhöz, mert nem ért rá házhoz jönni. Egyetlen titkárnős fénymásolást és a helyettesével hitelesítést 35(!) perc alatt végeztek el, ebből a fénymásolás (kettő igazolvány!) volt az első harminc.

Időpontra mentem.

Nem szoktam ilyen helyekre járni, ez normális?

Ha nekem ilyen tempóval dolgozna a titkárnőm, első próbanapján repülne.

Addig összehaverkodtam egy kétéves kislánnyal, aki kiszökött az egyik megbeszélésről és anyuka utánalesett, hogy nálam jó helyen lesz.

Naszóval amíg játszottunk, többen megdicsértek, hogy milyen szép a kislányom. Tejfölszőke fürtökkel, kék szemekkel. Csak mosolyogtam. Esélytelen �.

---

A kollégákkal jelentkeztünk újabb önkénteskedésre. Nem unjuk. :)

---

Ma többször váltottunk pár szót a jelenlegi igazgatómmal. Meg röhögtünk nagyokat.

Végigrágtam a kis bizalmasaimmal: jobb nekem a mostani főnökömmel. Sokkal.
Nem aggódunk, a réginek mikor milyen kedve van valami igazságtalansághoz.
Elmúltak a komoly bélgörcseim, már csak stresszes időszakban bukkan elő 1-2 napra.
Az újjal nagyokat nevetünk. Szép kihívások elé állít nehéz feladatokkal. Komolyan vesz. Reggel ráírtam egy sms-t, hogy csináljon meg valamit, mire beérek, ő meg elmegy valahová, csak ezért felugrott hozzám.
Őszinte.
A régi Nagyfőnök úgy beszélt velem, mint aki hülyének tart. Meg a nőket. Meg a pestieket. És nekünk szidta.

És akkor a kis csapatomtól is meg kéne válnom, akikkel ma harsányan kacagtunk ebédnél, másik cégtől is hozzánk kéredzkednek kollégák nevetgélni, mennek a körlevelezések, programszervezések.

Nem is vágyom el a jobban fizető poziba…

---

Té kérte, hogy mutassak meg neki egy szoftvert. Két hete nem talál időpontot, a mai estét szúrta ki. Direkt ráírtam tegnap, hogy áll-e még a szitu, mert akkor haza kell vinnem a gépemet, reggel be kell hozzam a laptoptáskának használt retikülömet. Persze, hogy olvasta, nem válaszolt. Hát táska nélkül jöttem. Majd megmutatom jövő héten, home officeban leszek egyik nap…

Még mindig szétrobbanok!

Lementem este kondizni, lefárasztottam magamat.

Lementem reggel kondizni. Dettó.

Átjött Hokis kekszelni, nagy kedvenc.

Ettem ch szegényet, csirke-köles-saláta.

Cicáztam.

Néztem sorozatot.

Mostam.

Este mennék táncolni, de az ízületeim ezt már nem bírnák 24 órán belül.

És még mindig feszít belülről a nemtommi!

Naszóval a munka miatt lemaradtam róla, adtam meghatalmazást, és az ügyvédünk is ment.

A korrupt közös képviselő lemondott, előtte még szemétkedett párat. Például hogy a hatályon kívülre helyezés miatt hivattunk össze új gyűlést, erre azt nem vette a napirendi pontok közé. Magyarul nem szavazhatunk róla. Ügyvédünk fellebbez, erre van képe nem átvenni a tértis ajánlott levelet, emailre nem reagál, majd ügyvédi fenyegetésre annyit ír, hogy mivel előbb lett kiírva a meghívó, nem lehet belevenni. Any.d.

Persze helyben megszavazták, hogy legyen felvéve a pontok közé.

Aztán a leköszönő kk kijelentette, hogy a tartózkodások a nem szavazatokat erősítik, ami azért vicces, mert ha fordítva tennénk fel a kérdést, akkor a másik oldalt erősítené, az ügyvéd kioktatta kissé.

Utána felhívott az ügyvéd, meg a szomszédnő, az ügyvéd kiakadt, milyen hangnemben beszélt velük a kk, majd a csajszi első mondata, hogy teljesen megértelek, Tobber, hogy elsírtad magadat legutóbb.

Merthogy a bolond bácsi nekitámadt, hogy bezzeg nyaralni el tud járni, de a ház ügyeivel soha nem foglalkozik (he?), és további abszurd személyeskedések, alázások, igazságtalanságok. Aztán előadta a mártírt, hogy bár senki nem kérte rá, megcsinál ezt-azt, mi meg nem. Hát, ha felmerül egy feladat, akkor hívjunk rá szakembert, vagy szóljon, hogy csináljuk meg együtt, ne az legyen, hogy megcsinálja csendben, majd utólag mártírkodik.

(Ugyanez a bácsi addig buherált valamit, míg egész nyárra felkapcsolta a kocsileálló fűtését. A hatalmas villanyszámlát persze benyeltük. Például én is, akinek nincsen garázsa lent...)

Úgy mellesleg ezzel engem nem mert betalálni, mert havat takarítok, amit csak mi ketten a társasházból, megvarrom a zászlót, ha felakad a bokorra és megtépi, szólok, ha valami hiányzik, ott vagyok gyűléseken. Meg bekopogok, ha kívül hagyják az egész kulcscsomójukat a zárban, de velem is hazugságokat dobálva sértegetett legutóbb.

Persze közellenség neki és a feleségének mindenki, aki boldog, nekem így tűnik. Jaaaaj, de hideg ráz az ilyen frusztrált emberektől!

Ennek örömére étvágyam nuku, vettem egy pohár mascarponéval leöntött epret és az az ebédem.

Ideges vagyok, elmegyek ma is, holnap reggel is kondizni, délben Hokis, ki KELL adnom a dühömet.

---

Leveleztem a céges helyzetről Kolleginával, és arra jutottunk, hogy összehasonlíthatatlanul jobb együtt dolgozni a mostani igazgatónkkal, mint a régi Nagyfőnökkel.

Ég és föld. Jobb ez így.

---

Én tényleg egy végtelenül naív és álmodozó típus vagyok, ahol azt hiszem, hogy ha tíz évig hűséggel, odaadással, ingyen túlórákkal és megbízhatósággal szolgálom a régi főnökömet, akkor ha megürül egy szép és jól fizető pozíciója, engem választ.

És nem azt a nyilvánvalóan xarkeverő és seggnyaló kollégát, akit egyébként a fél cég utál, mert nem csinálja meg a feladatait, kocsis hangneme van, és néhány gerinctelenségét mind tudjuk.

Egy nagy kalap szarnak érzem magamat.

Tíz. Év. Becsületes, hűséges odaadás.

Tényleg meg kell tanulnom, hogy az emberek hálátlanok. És hogy ez csak egy k.baszott munkahely. Amibe feleslegesen tolok energiákat 13. éve, egy tollvonással kirúghatnak. Épp elég lelki energiámat öltem az itteni dolgokba, pedig aztán örömmel látnának bárhol.

És a jelenlegi főnököm talán az első, aki emberszámba vesz és elismeri a képességeimet, lásd még a rámbízott feladatainak nehézsége. Szóval egyelőre örülök, hogy maradtam itt. Csak az a havi plusz 100 000 Ft bánt.

Meg hogy hiába voltam tíz évig odaadó és becsületes, a sunyi talpnyalás nyert.

Gyűlölöm, hogy ennyire naív vagyok. Nem tudok változtatni rajta. (Kollégáim szerint gerinces, de ez nem vigasztal.)

---

És akkor egyik kollégát elkaszálta a főnöke az egész cégnél.

Egy másikra rábíztak nem rá való munkát és sokmilliós büntetés lesz, mert elszúrta.

Egy harmadiknak annyira pszichés beteg a férje, hogy elköltözött a két gyerektől, kolléganőtől, elviselhetetlen volt.

Egy negyedik úgy menedzseli a két gyereket, hogy a férjét néha beviszik zártosztályra.

Kollegina a nagymamája temetésén van.

Na EZEK a drámák, nem az előítéletes alakok sértegetései. Na mindjárt mesélem a lakógyűlést.

Most már megnézném Meghanék babáját. Vajon megszületett?

---

Egész napos workshop, előtte öt perccel elkapott a főnököm, hogy mire átér a 3 órányira lévő nagyvárosba, készítsek el egy hosszú anyagot. Amihez hiányoznak adatok, amiket azóta sem mindenki küldött meg. Szóval a ws-n csak félig füleltem és néha mondtam irtó okosat, oszt gépeltem ezerrel tovább, jeleztem, hogy munka van, bocsi.

Így is egészen hatékonyak voltunk, sőt, nagyon. És jó volt látni a többieket, ki tudja, ki marad itt jövőre...

---

Irogatnak a régi szeretők, megint leráztam mindenkit, még Jogiegyetemistát is, de Hokis, aki egy hónapja elnézést kért, hogy eltűnik, mert becsajozott, jönne ismét, hehe. Ő jöhet.

---

Ha már hoki, inkább nem követem a vébét, csak felidegesítem magamat.

---

Szomi beígérte, hogy akárhogyan is, de hazaér a lakógyűlésre. Hát este lemondta, szar az idő arrafelé. Mindegy, kapott meghatalmazást szomszédnő, én meg nem tudom, hogyan érek haza (most skype-ban vagyok, szokás szerint ekkor blogolok), még ezer munkám van.

---

Erre ír TCsV-exkollegina, hogy akkor MOST itt lesz a lenti kávézóban, meghívhat-e valamire. Háááát, pisilni nincs időm.

---

Annyira kimerült vagyok, hajnali egykor feküdtem le, 6:10-kor keltem, egész nap végtelen a pörgés.

Szombat este beájultunk, mint most már hetek óta Kócossal, őt még kiküldtem fogat mosni, hogy mindjárt megyek utána, aztán a következő emlék, hogy a macsek felágaskodik az ágynál és dumálgat hozzám, megnyugtattam, hogy kimegyek vacsorát adni neki. Majd megfordultam, és megdöbbenve vettem tudomásul, hogy ott egy meztelen pasi az ágyban. Elfelejtettem, hogy Kócos ott van. És kiesett öt óra, szóval reggelit adtam a cicának, akit így ugye nem is zártam ki éjjelre.

Jesszus, leesik a fejem.

---

Kéne fapadoskompatibilis méretű retikül egy héten belül. Elhoztam egy centit magammal, majd azzal méricskélek, azért jó lenne kimaxolni a mérethatárt, sok sminket kell hozzak hazafelé. :D

---

Macsek lemerítette az elemes egere elemjét, még az is kéne valahonnan... Meg epilátorkábel, a régi eltörött. A hivatalos oldalról lehet rendelni magyar szabvány dugós pótkábelt. De. csak. Angliába. Szállítják. Házhoz. Ahol meg nem az a szabvány.

Vá.