Élek, már otthon.
Gyenge vagyok, nem sok az erőm az érdeklődéseket megválaszolni, bocsánat érte és köszönöm!
A kórházi naplót a 6-os számú kórteremből nem volt pofám tovább írni, viccelődöm itt, a szobatársak meg nagy harcokban...
Majd írok itt is, privátban is.
Rém unom magamat.
Anyut kiküldtem a gyöngyboltba egy listával, buherálok valamit.
3 óra volt a betegfelvétel, amikor mindent hoztam magammal az ekg-tól a leletekig.
Egy buzinagy multi ügyfélszolgálatának központjában dolgozó emberben elindul az agyalás, mi a fenét kell ennyi kavirnya. A szervezetlenség csúcsa.
A harminc év körüli gyönyörű szakorvosjelöltet zavarba hoztam, dehát ő akart melltartóban fekve(!) meghallgatni!
Csak úgy a nyakamban van a mellem.
Nem gondolta végig...
Kereste a helyet, sztem semmit nem hallott. :D
Ha az összenyomott banán sem tudja édessé tenni a végtelen savanyú narancsból és mandarinból készült gyümölcssalátát, hát beleöntök a sűrű szuperbió málnaszörpömből.
Tökéletes!
Pakoltam, takarítottam, műkörmöztem, cicáztam, elkészítettem néhány ékszert. Majd felrakom instára.
Holnap befekszem, tessék szorítani.
