Tobber életblogja

Tegnap délben a jalapeno darabokat kiszedtem az ebédből, de így is fáj a hasam jóideje. Erre Kócos este egy hatalmas, hagymával teli kézműves hamburgerrel és egy nagy adag jó fűszeres ajváros csevappal állított be.

Ez nem egy kímélő diéta. :D

Aztán kaptam teljes testmasszázst, amiben zseniális.

A reggeli szeretkezésünk tökéletes volt. A tizedmásodpercre összehangolt orgazmus az ő munkája. Összeszokás, gyors tanulásra készség. Nyami.

---

Hétvégére ismét a kikapcsolódást terveztem, szoli, leárazások, holnap 6 órás kreatív tanfolyam, vasárnap apámmal hokimeccs (céges szponzoráljuk a csapatot és megfelelő helyen elejtettem megfelelő kérést ingyenjegyre. Apám meg évek óta kéri, hogy vigyem ki mérkőzésre. Válogatott meccsekre a Bé családdal járok, meg szeretőimmel, adott volt ez a lehetőség).

---

Hokis és a régi szépséges áll készenlétben.

---

Hétfőn a dokimnál kezdek, elmondom, melyik vizsgálat fulladt kudarcba, melyikből lett műtéti előjegyzés közben, és a harmadiknál mi a gáz érték. Plusz a műtét előtti vizsgálatokra is rá kéne hasalni.

Újabb rohangálások várhatóak.

Itt a tavasz...

Nyomul a komolyan gondoló kolléga, pedig irtó bunkó vagyok magamhoz képest vele.

Így sem eléggé.

(Aki anno látott Judós3-mal, és nagyon ledöbbent, hogy miért nem inkább vele vagyok. He?)

Az asztalos is félreérthetett valamit, gyorsan gagyogni kezdtem a páromról.

Hokis állandóan nyúz találkáért, meg a macskaimádó régi szeretőm, sosem tudom, hogyan hívtam, meg Kócos (=a szombati) ma már jönni akar, Kismacska, a kis hormonbomba, akit az új barátnője még váratni akar (nem, nem jöhet), meg még egy régi, meg új lelkesek, én meg kizárólag Hokisra vagy Kócosra vágyom próbálom megfogni az elfolyó időt.

Én egy barlangban élek.

Sosem hallottam Dua Lipáról. A kvíz egyik képrejtvényében a megoldást tippeltük, abból következtettünk vissza a nevére. Majd megkérdeztük a szomszéd asztalnál ülő egyetemistákat, ez meg ki. :D

Méghogy nem találó a csapatelnevezésünk.

(Ellenben tudok a Monty-Hall paradoxonról. Csak részegen nem tudtam meggyőzni a cimboráimat, hogy miért az a jó válasz. Szerencsére okosnak hisznek és hogy a pincérfiú is azt súgta (a pincérfiú!) beírták.)

---

A kis Maugli végre megette a pöckök közé kiszórt tápot. Pedig volt a tálkájában is. Annyira büszke vagyok rá!

---

Ma KETTŐ fok volt reggel 7:40-kor (szeptember 26-a van!), szóval nyakig behúztam a sídzsekimet, sapka, sál, ahogyan kell. Két perc alatt bkv-ra szálló Kollegina persze tett megjegyzést, hogy ő nem fázott. Ja, az első 4-5 perc sétánál még én sem.

---

Úgy kell 295 Ft-ból ebédet venni a piacon, hogy nem viszel pénztárcát és ennyi aprót kaparsz össze a sídzsekidben. Gépsonkás zsemle.

A hűtőben van friss bio paradicsomlevem.

---

Ma sminkeltem. Nem vagyok kibékülve az alapozóm színével, mert nyáron semmit nem barnultam, ezért előkapartam egy régebbi MAC pro longwearemet. Akkor meg már rittyentettem egy 2 órát is kitartó sminket. :D

---

Totál lemaradtam, hogy Kulcsár Győző meghalt. Mondjuk Székhelyi Józsefről is csak egy helyen olvastam.

Szívom magamba az infót, tudok mindent a retró számítógép csoportokról és a legújabb kötésminta divatról, talán még a gazdaságról is, de ez kimaradt.

---

Ami meg sokkolt tegnap: gyanúsan régen nem frissült egy blog, odakattintottam, hát Török Mónika meghalt.

Ledöbbentem. Nagyon!

Sok dologban nem értettem vele egyet, de érdekelt a véleménye. És a magánélete is, négy gyerek után szerelmes lett és 53 évesen ikreket vállaltak be egy béranyától. A mindennapjaikról irogatott mostanában. Meg hogy mennyire fáradt ettől. És volt egy posztja, amit csak a readeremben láttam, mert törölte hamar, abban arról ír, kiköltöznek az országból, homályosan rémlik.

És hirtelen meghalt.

És erről sehol nem hallottam két hónapja!

Ejj, de sajnálom!

---

Egy barlangban élek.

Szerintem egészen jó vagyok időgazdálkodásban, de valahogyan nem fér be minden, amit szeretnék.

Egy kicsi ez, egy kicsi az, nem tudom átélni a flowt, vagy hogyan mondják trendien, hogy belemerülök. Bével beszélgettünk, hogy elveszőben van gyerekkorunk elmélyült, belefeledkezős olvasása, nekem ez szinte teljesen eltűnt. Várták a kis könyvecskéim, hogy olvassak, de 2-3 órára nem kezdek bele. Féligkész ékszerek, végig nem vitt edzéstervek, félbemaradt levelezések, megrekedt spanyoltanulás, elsinkófált kötelezettségek.

Valamit át kéne szervezni, mert ezt így nem élvezem.

Tegnap kvíz (azt nyilván élveztem), ma munka után asztalos, éjjel visszatér egy régi szerető (akit nem tudom, hogyan hívtam itt, de odavoltam a szépségéért), fáj a hasam napok óta, Anyukám csak a cica hogylétéről érdeklődik, felőlem semmit, az orvosokat, műtét előtti vizsgálatokat nyomatnom kéne, kialvatlan vagyok és olyan céltalanul morzsolódnak az órák/napok.

A cégünk létszámát 20%-kal csökkentik, bőven háromjegyű szám. Az egyik közvetlen kollégám ma felmondott.

Kezdődik.

Az instán egyre többen követnek, nézegetem, nem ismerem őket. Az egyik luxusfeleség Vivien. Öh. Néha boldogságot érzek, hogy nincsen tévém, fura, hogy így is hallottam már róla.

Ellenben a metróplakátok szerint ma kezdődik a Survivor, ami az Éden Hotel mellett a kedvenc (half)reality műsorom.

Ma kvízestre megyünk a cimbikkel, remélem, holnap estére felteszik a netre és hogyvolt is lesz belőle.

A hétvégén kb. semmit nem csináltam és ezt nagyon élveztem. Főleg Kócost. Meg hogy átsétálok a plázába nyitásra, és a tömeg érkezéséig befejezek minden vásárlást.

Ő áll nyerésre a kis harcunkban. :D

Amíg hezitálok, hogy legyen-e még egy macsek, ne unatkozzon, addig vettem neki egy foglalkoztató játékot.

Étel 5 különböző helyre beszór, ő szórakozik, fejleszti a finommotorikus képességeit, illetve nem habzsolja fel az ételt (eddig még nem hányt).

Tápot beleszórtam. Megmutattam neki kézzel. Odavezettem a mancsát többször is. A fejét odadugdossa, de nem éri el az ételt. Két napja kint van, néha piszkálja, és megyeget neki, de pont lexarja.

Én adjak neki enni és én szórakoztassam, kiabálja a kajásláda mellől.

Fél nap után megsajnáltam, inkább éhezne. Mondjuk erős a pályán, kóbor cicaként sokszor éhezhetett, érthető, hogy inkább az enni adó rabszolgának kiabál, mi van már, a tálkája üres. :D

Gyakorlunk még, Maugli.