Tobber életblogja

Hogy én hány felesleges dolgot tanultam életemben, csak úgy, hobbiból!

Második, pénzügy-számviteles szakérettségi

Német felfrissítése

Főiskola, másoddiploma totál feleslegesen (a második izgalmas volt)

Francia tanfolyam (beletört a bicska, angol-oroszosként nőttem fel)

Ruhavarró tanfolyam (tudtam Burdából varrni, de sokat tanultam a részletekről. Nadrágot tudok készíteni tinikorom óta, öltönyt most sem)

Patchwork tanfolyamok, főleg a színekkel, formákkal szerettem játszani, csak leszakadt a hátam (egy éven belül gerincműtét)

Millió gyöngyfűző, szalaghímzős, fércművekes, selyemfestő, lószőr-, bőr-, kötél-, drót- és sújtásékszerkészítő tanfolyam

Főzőkurzusok

Kenyérsütő kurzus

Marcipánrózsakészítés (A szentendrei Szamosnál ki volt írva, megkérdeztük, mikor és hátra is hívtak minket, hogy akkor megmutatják azonnal)

A cégnél kb. az összes szoftverre külön tanfolyam 11+ év alatt :D

Gitározni csak önszorgalomból, tankönyvekből (oké, zenéltem kiskorom óta)

Kötni, horgolni, makramézni, csomókarkötőzni nagyon kicsikorom óta, de sokat tanultam a youtube-ról

Rajztanfolyam (igazi, nem jobbféltekés), meg egy kicsi festő- is (mármint igazi festő, nem olyan híres képről másolunk dolog. Bár olyanon is voltam)

Néptánc kicsikortól (három lehettem, amikor Sebőékhez levittek aprók táncára), még most is folyamatosan tanulok, pedig már alig járok (ehhe)

Salsa tanfolyam, csak rém gáz pasik vannak ott és nélkülük hülyén néz ki a salsázás

West coast swing, annyira tetű lassan tanították, gondolom, pénzlehúzásiból, hogy az életünket eluntuk (néptáncos pasival mentem :D)

Sokat adott jónéhány kórus, amikben énekeltem, ha ez nem is tanfolyam

Koritanfolyam, kicsikortól, koszorúig bezárólag

Görhoki, Békával, Atibával

Vettem jópár síórát, még előttem van oktatóZsolti feneke (25 évvel korábbról!), mert inkább azt bámultuk

Úszni is sikerült valahogyan, meg vezetni :D

Spanyol tanfolyam, még kitartok

Szeretnék valami barkácstanfolyamot, barista tanfolyamot, cukrászkodni, főleg formatortákat, asztalosnak tanulni, meg programozónak, de ezekhez nincs türelmem ('90-91-ben tettem le két év programozás vizsgáját egy év alatt, mert untam magamat órákon, a basicet még mindig tudom :'D), sosem megvalósuló álom egy szociológia diploma, egy könyvtáros (nem röhög), sosem fogok küzdősportolni és szörfözni, mert roki vagyok, sosem fogok cipőket készíteni, mert valljuk be, házi körülmények között sosem lesz olyan a cipő, mint a Tamaris ultraszupershock sarka ilyen-olyan szivacsizékkel (egyik dédapám cipész volt btw), talán egyszer megtanulok cimbalmozni (mert imádom a hangját, és egyik dédapám néha a nyakába vette és hetekre eltűnt, hogy abban a mulatóban játsszon rajta, amelyikben kedve tartja) és én meg lassan kikopok a táncból, de szeretnék zeneközelben maradni, bár nincs fölös 10-20 évem gyakorolni, és még millió dolgot, ami szembejön és érdekes. :D

Csak a mai, munka közbeni beszélgetések.

Miközben villog az inboxom és ezer feladatom lenne.

És ma egy nyugis nap van, alig van bent bárki:

El kell magyaráznom a zsíroseszka fogalmát. Elmesélték, Lipcseit hogyan dobálták meg kockacukorral (oké, ez vicces volt, csak közben várták az anyagomat). Egykorúak vagyunk, ha tudom, ki a PUF, meg az Üllői úti f.ck (itt hosszas elmélkedés a rock, gounge helyzetéről). A foci helyzete a világban, az országban, számokkal, tényezőkkel, akadályokkal, SzJ Zrt. profitjával. Fesztiválbeszámolók. Pont tegnap senki nem volt, de valaki négy éve poros lett. Búvárkodás. Kinek milyen magas az anyukája (ne kérdezd, nem tudom, honnan jött a téma, bólogatva agyaltam, miket kell még megírnom). Cuki kolléga új Pesten, ő mutatott hirdetéseket, jó környék-e lakást bérleni (oké, ezt is élveztem, bírom a srácot és szeretem Budapestet). Gyorsan beüti a pénztárgépbe az ebédemet, csak elküldött egy cuki videót a kisgyerekéről. Szerinted ha nem teljese fehér egy bögre, amit itthagynék a konyhában, az nem baj? Kik lopnak és mire vigyázzunk. Miért mondott fel egy ember és mi a jogi balhé (ezt négy forrásból hallgattam meg). Miért mondott fel egy másik ember és biztatja erre a harmadikat. A negyedik ismét tp-n, ezért az a részleg megint összeomlott, pedig a működésük létszükséglet. Egy ötödiket megint kiszervezik, most épp egy sokszázezres IT céghez, jé. Miért jobb a fénykép nélküli belépő (don't ask). Jé, harmadszor találkozunk, de vicces. Ja.

Aztán az a saját hangját imádó, akinek a (nem munka!) nagymonológja végén rávilágítok, hogy ez nem lehet úgy, ha így is, és akkor újra elkezdi előről, mintha nehéz felfogású lennék. (Ugyanezen kolléga ugyanezen stílusára anyázott egyik vezető a másiknak a menzán, a fél cég hallotta :D).

Na és akkor kimentem a konyhába bekapni pár falatot. Csatlakozik két kolléganő, épp azon röhögnek, milyen viccesen jelentette be a lánya, hogy már nem szűz. Éshogy jófej anyának tartja magát, mert viccesen elmondta a nagyinak és a párjának is. És ugye a kollégáinak! Nagyon röhögtek, hogy szégyenkezik a lány, meg leállítaná, dehát ez nem titok. DE! A gyomrom forgott, de durván.

Próbáltam két mondattal jelezni, hogy ez azért nem szép (a lófaszt, geciség), de úgyis túlkiabálnak állandóan, mindegy.

Úgyhogy belemélyedtem a feedly-mbe. Odajött kedves mérnökkolléga, hogy ketten megbeszéljük a koncert elmaradását. Pillanatok alatt ránkcuppant a két nő is, és megszakíthatatlanul, kiabálva okoskodtak bele, milyen képek(!) vannak fent a neten és az eső az rossz kb. A mondatom közepén kezdtek bele, dafka befejeztem, utána intettem a srácnak, hogy ebből nem lesz beszélgetés, majd máskor.

Kifejezetten érzékeny vagyok rá, ha mondok valamit és a másik a mondatom közepébe vág, hogy valami teljesen irreleváns hozzáfűznivalót, vagy más témát hozzon fel észre nem véve, hogy beszélek, vagy mondanék valamit, vagy hogy nem róla szól minden, és én meg kussolhatok, mert ő önkifejez.

Öröm volt visszamenni dolgozni.

Mondom, kevesen vagyunk ma.

Plusz a munkaügyi telefonálások, egyeztetések, munkacsoport, lezárások szabi előtt, ügyek elsimítása, faszom ki van, bocsánat.

Egyik vezető cuki volt, mert már elment és felhívott, hogy nem volt ideje kellemes pihenést kívánni, csak ezért hív. Az cuki. Meg a főnököm is hatszor elmondta, hogy nem tudja, utazom-e vagy otthon leszek, de jó pihenést (de meg nem kérdezi, ahhoz diszkrét :D).

Két óra komoly vihar, özönvíz, hatalmas villámok, dörgés, és a porszívótól sokkot kapott macska.

Akit ma gondosan otthonhagytam légkondival, szóval 21 fokot kell kibírjon egész nap. :D

Hallottuk a Szigetet, ment a koncert.

Rinyál egy kolléganőm, hogy ő ettől aludni nem tud, és elege van a városból (el lehet utazni, el lehet költözni, van füldugó és ne fikázza a városomat és a Sziget előbb itt volt), aztán megnéztem a guglimepen, és 11 km-re lakik a Szigettől. Én nyolc és elviselhető, csak azt hallani, hogy valahol buli van.

Aztán sírtam a metrón, mert elegem van, de holnaptól 18(!!!!) nap szabi. Semmit nem csinálok. Semmit.

Nem akarok ingereket, még több embert, még több zajt, lökdösődést, energiavámpírok tucatjait, csapkoló ajtót, unalmas történeteket naponta huszat.

Budapest, alvás, olvasás, kondi, spanyol, millió megnézendő érdekesség a városban, programok, fürdők, cicázás, diétás főzés.

Két éve egy ilyen szabin kezdtem bele az edzésbe becsülettel, akkor lement egy tizes 10 hét alatt úgy, hogy közben sokat izmosodtam is. Aztán jöttek a betegségek, meg Judós3, aki elég izgalmat okozott napi szinten, vissza is kajáltam az egészet.

Szóval újrakezdem.

---

Ti láttatok már babonás orvost? :D

Tegnap (magánklinika, egy óra késés és tahó recepciós hangnem, pedig én aztán kis meghunyászkodó bocshogyélek vagyok, semmiért nem reklamálva, de most visszajeleztem az elégedettségi kérdőíven) visszamentem a dokimhoz, mert találtak valamit a nyaki ultrahangon, ami nagy és nem tudni, mi.

Lesz CT, meg lehet, hogy biopszia.

A leletek alapján ne izguljak, nagyobb az esélye, hogy nincs baj, de lehet, és ki nem merte mondani a rák szót. Találtam az asztala alatt egy ötvenest és odaadtam neki, ki tudja, nekem még kellhet-e, akkor kérte, hogy szívjam vissza, mert nem szabad kimondani az ilyet. :D Dehát a villamos is elüthet, azt is vissza akarta szivatni. Na jó, igazából végigröhögtük a vizsgálatot, minden egyes értékemet hosszan magyarázott, nagyon alapos doktornő, és tűri a morbid humoromat, szeretem.

Mindig visszatérő témája, hogy a sok szex milyen fontos a hormonháztartáshoz, aztán mondok számokat havi átlagban, meg egy randi 3-6 menetéről, és akkor nagyon nevet, hogy ettől sosem kell féltenie, milyen jól is teszem. :D

Hát, ha az orvos ezt mondja, csinálnom kell becsülettel.

Kamaszként akkori dokim a nulla vérnyomásomat látva a kávéra beszélt rá.

Már csak a bacont kéne orvosilag ideologizálni.

Nahát én aztán pont lexarom az időjárást, a metróban hőségről/jéghidegről a BKV/főváros tehet, máshol légkondi van/strandolok/benti progik, hazáig szeretek elázni, csak befelé nem (azaz az nem zavar, csak vizes ruhában lenni a légkondiban estig, na az igen). Oké, a reggeltől izzadt melltartót is utálom.

De a mai szemét volt.

Nem jutunk ki Arctic Monkeys koncertre a narancs riasztás miatt.

Nem barangolunk a Szigeten éjjelig iszogatva.

Lemaradunk a többi koncertről is.

Nem látom Bét.

Nem tudok neki csodaszert adni. (Olyan legálisat.)

Hiába cipeltem a céghez a ruháimat.

Nem festjük ki egymást csillámporral.

Pro:

Napok óta A. M.-t hallgatok, ami jó.

Szinte megtanultam 1-2 szövegét is, ami szuper.

Egy éve csak spanyol zenéket hallgatok, felüdülés kevesebb amor míot, corazónt és mi gentét* hallani. Meg egyébként is jók a szövegeik.

Megspóroltuk egy wellness hétvége árát, el is költjük rá.

Megtaláltam a kedvenc könnyű vászon nacimat, hordani fogom ismét.

Egész nap kizárólag(!) natúr főtt rizst ettem, amit nem szeretek és nem laktat, de mást nem mertem enni, nem bírom a toitoi/yoo-t, és a hasam bármitől megy kb. Tehát éhes vagyok, de nem fáj a hasam.

Van időm este műkörmözni.

Meg cicázni. Kicsit duzzogósabban pofázik, mióta 3 napja csak a huszonéves fiúk foglalkoznak vele órákig. Van 5-6 játék, amiket megvettem, de mivel a macsek élettartamát 20+ évre tervezem, ő meg most egy, ezért beosztom, mikor mit kap, nehogy elunja.

---

Anyu hív:

-Te, ez a cica folyamatosan dumál. Adtam neki enni, friss vizet, játszottam vele, simogattam, de ő csak jön a lábamhoz tapadva és nagyon magyaráz valamit.

:'DDDDDDDDD

Namost ő vagy egy végtelenül jópofa kis állat, vagy valamit nagyon akar, amit sosem fogunk kitalálni. :D

*vida yo te amo más
que al aire que respiro,
tengo el corazón abierto,
sin ti yo no vivo.
vida yo te amo mas
cuando yo más te miro,
y solo magicos momentos
de ti yo recibo.

Hányósszmálji.

Hát, mit ne mondjak. Gazdi, meg az állata. Ez a macsek az összes huszonéves sráccal remekül kijön. Tegnap Nemszeretemamacskákat Hokis vakarászta, dobálgatta, húzogatta, ő meg rohant vissza hozzá további dögönyözésekért.

Szegény Hokis nem tudta elkerülni, hogy zuhany után összeszőrözze a lábszárát a nyolcasozásaival. :D :D :D

Egyetlen ötvenes nőt nem bírt (a cica, nem a Hokis), Anyu régi takarítónőjét, aki elvitte a fél dzsungelemet anno. Félt tőle, sem előtte, sem azóta nem futott be a kanapé mögé és elő sem lehetett csalogatni. Mondjuk nem segített, hogy kiabálva hívogatta a csaj! :D

Na ő ma megy ablakot pucolni hozzám (egyesek felmosás után szeretnek az ablakon tapicskolni). Kicsit tartok némi konfliktustól, de mondjuk a cica jól elvan a hűvös fürdőben is, látván az alomkavics nyomokat a kádban, meg a véletlenül nyitvafelejtett wc-ben. Nem. Nem akarok belegondolni. :D Inkább lecsukom.

Annyi kérésem volt, hogy kapcsolják rá a légkondit, mert felforr a cica leengedett redőnyök mellett is, pláne ha felhúzzák, én meg éjjel érkezem*. Látszik, hogy havasokból érkezett, hidegkedvelő állat, pont a légkondi vonalában alszik, pihen, játszik.

*Kidobtam a bizsuim (bizsujaim???) 90%-át, merthogy negyvenes nő elvan pár gyöngy, meg féldrágakő ékszerrel. Szóval most nincs ékszerem, amit felvegyek.

Okossrác megérkezett a külföldi, két hónapos útjáról.

Nagy egymásraborulás, örömködés.

Pénteken csak bújtunk, szombaton délben reggelit sütött, beugrottunk az autóba és éjjelig kocsikáztunk.

Felmentünk Zebegénybe, kávéztunk egy árnyékos teraszon. Felsétáltunk a kilátóhoz, átnéztünk a túlpartra. És pontosan szemben ott volt a céges üdülőnk, ahol ősszel, a szakítás előtt 2 héttel ünnepeltünk Judós3-mal az összeköltözésünk fél évét.* Ahol vörös rózsát lopott nekem, szív medált hozott, vett meglepi kávét, mert nem volt a konyhában, üldögéltünk a vízparton és romantikáztunk, szalonnát sütöttünk, 3-4 nap idill volt.

Azóta nem értem, hogy miért is lépett le utána pár nappal és főleg így.

(Jó, tudom, nem akart dolgozni. De akkor sem megoldás.)

Szóval elég szívbemarkoló volt újra látni a helyet, a vízpartot, a teraszt.

Aztán ránéztem Okossrácra, aki szép ÉS irtó okos és érdekes, és lelkes kiskutya szemű, és nyilván nem tart sokáig, mert vidéki egyetemre jár és ott kutat, de addig is intellektuális élmény minden vele töltött perc.**

Random megálltunk egy vízparti fövenynél, bámultuk a visegrádi várat szemben és nyugalom, béke, víz, madarak, bénázó motorcsónakosok, pihenés.

Aztán beugrottunk sétálni Vácra, ittunk egy kávét a Mihályiban, amit talán Molnár Ilonkánál javasolt valaki (ő??). Városkanézés, dunaparti sétány, nyüzsgés.

Hazafelé bementünk Kollegináék kedvenc éttermébe Dunakeszin, naplemente, tücsökök, Dunapart, nekem az megunhatatlan. Séta a sötét vízparton***, tippelgetés, hogy melyik lehetett nagyapám víkendháza a szigeten...

Éjjel másztunk haza, kifáradtan, mosolyogva.

Hajnalban arra ébredtem, hogy az ágyon ugrál, mert el akar kapni egy poloskát (ráhagyhatná a cicára), de már megszoktam, Kócos a pókokra reagál ugyanígy, neki az életét mentem meg a megfogásukkal. :D (Oké, megértem a fóbiákat, de én meg szeretem a pókokat és nem is rakom ki a lakásból, mászkáljon kedvére.)

Másnap szintén későn kelés, uzsgyi az autóba, tó, strand, kánikula, vízben játék, kedvenc étterem, kilátó, gyors sütizés, majd visszament vidékre.

Annyira helyes kölyök! És a cicám rá volt kattanva, folyamatosan dumált hozzá, magyarázott, könyörgött (nem tudtuk kitalálni, miért :D), bújt, sündörgött körülötte, elpofozgatta a tőle kapott szőlőszemet, amit estére el is tökített. Valahol a lakásban egy mazsola készül. Fel is tette a srác az insta story-jába. Meggyőződése, hogy tyúkok között nőtt fel a macska, mert a klasszikus nyávogáson túl a tyúkok kotkodálásával megegyező hangokat hallat rendszeresen. (Biológus lesz, ő tudja.)

*Judós3-mal álmodtam, beszélgettünk arról, hogy az új nő élete szerelme és én meg győzködtem, hogy milyen boldog vagyok én is az újjal, és amikor felébredtem, eszembejutott, hogy 13 éve exPasival ezt játszottam el a szakítás után.

**Nem tudom eldönteni, hogy a milfség vonzza a szép, okos és rajongó huszonéveseket hozzám, vagy külsőm eszem személyiségem, tinder talán. De 20 évesen, feszesen és frissen sosem volt megközelítőleg sem ilyen jó pasim, mint most évek óta sorban a legutóbbi 20 szeretőm... Mindenesetre dühítő, hogy már öreg vagyok hozzájuk. Nem mintha akarnék komoly kapcsolatot, pláne nem monogámiát. :D

***Fun fact, hogy Judós3 az insta szerint ugyanekkor a Duna szembepartján, Kalászon dunaparti romantikázott a fövenyen. :DDD