Szubjektíve megállapíthatom, hogy a budapesti Katona évek óta egyre igénytelenebb szinten és szájbarágósabban viszi színpadra a darabjait (pl. A két Korea újraegyesítése (szegény Kulka mennyire megalázó szerepet kapott a Nemzeti után!), Illaberek, a két Faust, két éve szinte nem is járok oda), ha eddig egészen pontosan 40 darabot láttam náluk az elmúlt években?
Egyik este összeírtam.
40 színdarabot* néztem meg a Katonában. Néhányat többször (Top dogs, Virágos Magyarország, Talizmán, Portugál, Ledarálnakeltűntem <3 ).
Gagyivá és felszínes mondanivalójúvá váltak napjainkra, hülyének tartják a nézőket (vagy már más a közönség összetétele). Elszomorító nagyon, régen a színjátszás fellegvára voltak, értő közönség járt hozzájuk, akik nem a témák felszínes kapargatását várták a daraboktól (azt megteszik barátokkal, családdal). A nézők mély mondanivalókat kaptak, napokig hatása alatt álltak, világnézetet fordítottak bennük. Egy cím, ami A Színház: Woyzeck. (Másodjára le is bírom írni...)
Hát már nem.
És ez az ország legjobbnak mondott kőszínháza, a többit hagyjuk is. Meggyőződésem, hogy a legjobb társulattal, rendezőkkel, írókkal, dramaturgokkal, fordítókkal dolgoznak. Valahol mégis nagyon elszúrják. Persze a köznépnél sikere van, menőbb a Katonába járni a mozinál (de zizegni, csókolózni, végigkommentálni, beletapsolni nem égő szerintük, mobilt nem kapcsolják ki).
Minden rekordot megdönt a látogatottságuk.
De színvonaltalanok mára.
Maradnak az alternatív alkotók. A Parasztopera (Pintér B.) sokadszor. :D És főleg I. Erzsébet (Szkéné/Vádli/FÜGE). A legjobb.
A Katona zuhanása elszomorít.
*Ezekből Bé tuti csak húszra emlékszik. :D
