Nekem nyilván korcsolyás cicám van.
Nem szokta a parkettát, néha elveszíti a talajt a kis tappancsával. Felugrik a játéka után, és hanyattvágódik.
Labda után rohan, az begurul a kanapé alá, ő nem bír fékezni és lefejeli a kanapét csúszás közben.
Megyek vigasztalni, de pont nem izgatja a fájdalom.
Viszont kezdi felfedezni, hogy ez a csúszkálás mekkora móka, éjjel úgy kergeti a plüssjátékait, hogy lendületet vesz és direkt túlcsúszik a kis popsijával.
Ami übercuki.
Ha nem hajnali kettőkor csinálja és a hálószobám ajtaján puffan hatalmasakat.
