Mindenfelől azt tancsolják, kezdjek el programozást tanulni.
Hát, nem is tudom. Matekból még a szigorlatom is egész jól sikerült, ergo talán van logikai készségem, illetve 27 (:D ) évvel ezelőtt tanultam basic-ben programozni, a két éves anyagot letudtam egy év alatt.
Annyira untam magamat a többiek lassúságán, hogy engedélyt kaptam a második évet is letudni egy igazán könnyű vizsgaprogrammal.
27 éve. Ehhe.
Dolgoztam szoftverfejlesztő cégnél mancikaként, ott a fiúk megtanítottak, hogy ha hibára fut, mit hogyan kell átírjak a programban, dehát azt egy okosabb csimpánz is meg tudta volna csinálni.
Naszóval esélyes, hogy menne, esélyes, hogy élvezném is (biztosan), de egy tulajdonságom nincs meg hozzá: nem vagyok elég precíz. Asszem. A cégem szerint az vagyok, de csak nem ismernek.
Hétvégén jól elvoltam a plafonom pityeregve nézegetésével, meg eltűntettem pár zsákot és produkáltam hat másikat.
Felsikáltam a teraszomat ismét, kiborítottam a nagy szekrényemet, elkezdtem a többit is, ezer éve porfogó könyveket és kreatív bisz-baszokat osztogatok el, vagy adományozok. Van a szomszédban egy könyvesszekrény az utcán, ahová lehet betenni könyveket és bárki elviheti, de állítólag a hajléktalanok kipakolják az egészet és eladják. Persze, így is segít valakin, de én azt szeretném, ha kedves nénik-bácsik olvasgatnák, akiknek nincsen pénze ezekre a méregdrága könyvekre. Majd beszélek az egyik nyugdíjasotthonnal, hátha örülnének.
Szombaton pakolás közepén belehasított a hasamba, leizzadtam és nagyon elszédültem. Reméltem, hogy csak a szokásos hasmenés, de megjött. 23 napra, ez már kezd rém idegesítővé válni.
Gyenge vagyok tőle, meg xarul, meg le kellett mondanom Hokist (akinek kitaláltam valami izgit, na mindegy), meg egy kedves srácot sajna.
Anyu nem vette észre, hogy szerdától hétfő reggelig hangomat nem hallja, irogatta, hogy mi történik velük. Ma már megcsörgetett, felvettem, beszélgettünk semmiségekről.
Aztán írt(!!), hogy akkor mi legyen a wellnessel, én meg válaszoltam, hogy legyen tűzhely, válassza ki.
Jó -írta válaszul. Végtelenül fura.
Aztán megkérdezte, én mit kérek szülinapomra, de februárban szoktak a legjobb ötleteim lenni, elfelejtem ilyenkorra. Passz. Nem kell semmi. A tárgyakat épp dobálom ki tucatszámra, utazni minek, élményt fizetek magamnak, ha akarok, a háztartási eszközeim működnek, passz.
