Tavaly megvettem a Forbes sikeres nőkről szóló példányát, hátha tanulok belőle.
Kinyitottam. Rém unalmas volt*, be sem fejeztem. :D
Most a Budapestért sokat tevő emberekről írnak, na ez izgi végre!
*Azaz egyikük munkáját ismertem, apám kollégája, én is dolgoztam kicsit vele, hazugság az interjú min. fele...
Kijelentettük, hogy nincs program.
Jó.
De a biciklidefektet csináltassuk már meg munka után, mert fél órával korábban kelünk, amióta bkv-zik.
Dugó kifelé, nyilván.
Hazafelé rendeltünk pizzát, hamburgert, kekszeltünk, ettünk, meccset néztünk, pakoltunk, összevesztünk, mert az anyja mindenbe beleköt és nem kezeli felnőttként, engem meg a párjaként, csak mintha egy kedves főbérlőnél élne, és ezen martuk egymást hajnalban.
Aztán a cégnél meglepő módon egyik határidős futtatásom sem futott hibára és nem kellett tökölnöm vele plusz órákat, így hirtelen rámszakadt délben, hogy kettőig nincsen dolgom. Az igazgatóm lelépett szabira. Gyorsan körbetelefonáltam, be kell-e segítsek valahová, van-e másnál elakadás, vagy töltsek-e az adatbázisba összefoglalókat, oktatási anyagokat, sehol semmi.
Hív Judós3, ő is bent unja magát. Mondom, hogy hívja már fel a tanulmányiját, kérje el az igazolását a vizsgákhoz. Majd bemegy érte jövő héten.
Majd bevillant: az irodámtól kb. 10 percre van villamossal a sulija. Gyorsan hívja már őket, bemehetek-e én érte, felkaptam a telómat, tokjában a bérletemmel, bankkártyát és megjártam 40 percen belül, hogy még a Lidlben is jártam, ami nem nagyon akad a környékemen.
Van sportmelltartóm, vettem az ablakomba virágot, megebédeltem a gépemnél. Mintha csak kajáért ugrottam volna ki és nem hiányolt senki. :D
Ritkán csinálhatok meg ilyet, imádtam a friss levegőn sétálni!
Még leküldök egy összefoglalót és irány a pihenés!
Azaz a srác mára bevállalt egy edzést, holnapra kettőt, ma takarítok, holnap délelőtt én is edzek, majd elugrunk ebédelni valahová, majd átjönnek a fiatal kölykök VB döntőt nézni hozzánk, amiből ivás és hajnalig buli lesz, ergo vasárnap kimerültek leszünk, de azt már megszoktuk.
Úgysem bírjuk a fenekünkön...
Judós3 első osztályba járt az általános iskolában hét évesen, amikor megszereztem a második diplomámat.
Bakker.
Judós3 anyja ránksózta a HÁROM kutyát (ebből kettő is kb. hatvan kilós), hogy szitteljünk rájuk múlt éjjel, hurrá.
A strandtörcsim még a táskámban penészedik, kialvatlanok vagyunk és ápolatlanok, mindegy.
A srác munka után leedzette TCsV-t, addigra megérkezett a hatalmas eső, szupercellák, isteni fotó a teraszomról, stb., így érte mentem autóval.
Oké, de siessünk, hullák vagyunk.
Jó.
De ugorjunk még be Anyuékhoz, ígért túrós palacsintát, legalább megvan a vacsi. De ha már bemegyünk, akkor kacsazsíros pirítós zöldségekkel, házi töpörtyű, bekajáltunk, el kellett mesélni az utat.
Jó, most már menjünk. Haza a másnapi cuccokért.
Aztán belehajtottunk egy teljes és egy kísérő szivárványba, hatalmas volt és pont arra vezettem percekig, ekkorákat még sosem láttam!
Aztán mire a kutyákat sétáltatjuk, már újra zuhog az eső, jippi.
A hajam dráma. A ruháim kutyaszőrösek. A kutyák ázottkutyaszagúak.
Visszaértünk a szülői házhoz, lezöttyentünk dárcot nézni, nassolni, a kutyák azonnal az ölünkben, ételt szugerálva.
Na jó, menjünk zuhanyozni, aludni. Persze a kutyák is az ágyban akarnak. Párszor lepakoltam őket (plusz kézmosás!), visszamásztak. Majd csak a könyökömet nyalogatták, az lógott le.
Értem én, hogy szeretnek, de legyenek határok! :D
Judós3 szobáját végigcsodáltam, tele kamasz relikviákkal, sportereklyékkel, csajos poszterekkel (mind hatalmas mellű barna :D), végülis csak két éve érettségizett, pár hónapja költözött el, min csodálkozom! :D
HorizonGO appon még néztük a nagy legendákat, összebújtunk, én is ki akarom próbálni a szobát, ahol a kerület csinosabbik része megfordult. Hát még izgatottak voltunk, aztán a fáradtságtól úgy bealudtunk, hogy arra sem ébredtünk fel, amikor hajnalban, munka után Judós3 sógora beugrott és elvitte az egyik kutyát. A szobából.
Hajnalban kelés, rohanás vissza a városba, dolgozni.
Hát vicces, hogy miket kritizál nálam anyósjelölt, amikor nála végtelen kosz, bűz és kupi van, ezer éves kacatokkal teli a két emelet, meg a pince is, és nem szívesen ültem le sehová. Nem Tobber-tiszta a hely, az tuti, remélem, nem kell sokat ott aludnunk majd...
A Vékony Lány poénkodott, hogy neki jó lesz Judós3, majd menjünk ki a szobából. A fiú egyszerű lélek, annyit kérdezett tőlem este: komolyan azt hiszi, egy nyolc éves kisfiútestet akár bottal megpiszkálnék?
:D
Láttam az exnői fotóit, kivétel nélkül mind kerekded, nőies alkat.
...kb. fél év után eljön a pillanat, hogy Judós3 könyörög, NE csináljunk semmit a hétvégén.
Persze felröhögtünk. Olyan nincsen, hogy aznap akár hat programot ki ne találjunk, de ezt most elhatároztuk.
Jó, egy szombat reggeli edzés még belefér...
Na így kezdődik.
:D
Adria szerelem.
Jártam már többször is arra, Horvátországban is, most zúgtam bele teljesen.
Békés, kis turistaforgalmú sziget, eldugott öblök, girbe-gurba, fehér kövekkel kirakott bájos sikátoros ékszerdoboz kisvárosok a víz partján, kéklő mélység, kellemes hőmérséklet, barátságos helyiek, és főleg isteni ételek.
Még idén vissza akarunk menni Judós3-mal, aki minden fotón elégedett gyerek fejet vág...
És aki annyira, de annyira mediterrán, hogy ő haza sem akart jönni és teljesen komolyan gondolta. Jövőre költözik velem, bárhová, ahol van tenger és meleg.
Nekem is ez a tervem...
