Nem sok mindennel lehet jobban felbosszantani, mint a "neked könnyű" lenézéssel.
Amikor valaki összehasonlítja a saját helyzetét vagy elért eredményeimet a saját kudarcával és degradál.
A való életben nem szokásom rinyálni (csak itt meg a cimboráimnak :D), ezért úgy tűnhet, nekem minden egy szivárványos pónigalopp.
Nem sajnálom magamat, de nem érzem könnyűnek az életemet. Mondjuk azt szeretem, hogy tudatosan élem. :)
Nem, nem könnyű nyelvet tanulni munka, túlóra mellett éjszakába nyúlóan magolva, szótározva ennyire szar memóriával. Fogyni, mozogni négy műtét után. Manőverezni a válaszott "szingli" utamon. Egyedül intézni, felelősséget vállalni, "férfi feladatokat" elvégezni. Költségeket egyedül fizetni. Kiszolgáltatva lenni. Néha egyedül hozni meg nagy döntéseket. Betegen is elmenni a patikáig, mert nincs kit küldeni. Az intenzív szerelmi életemet gondozni, tele kockázatokkal. Meg mindenki mást, mert nekem úgyis van időm.
Most épp az egészségem omlott össze durván karácsony után, minden év végére kimerülök, feküdtem majd' egy hétig, irtó xarul voltam/vagyok. Nem maradt erőm a szabim alatt kondizni járni, nem randizgattam és a nyelvtanuláshoz sem volt energiám. Még hajat mosni sem.
Tudom, hogy kik azok az ismerőseim, akik hogyvagy kérdésére tilos őszintén válaszolni (bár ő maguk non-stop sírnak a saját gondjaikról nekem), mert azonnal lecsapnak, hogy az semmi, nekik mennyivel rosszabb.
Most ecseteltem unokatesómnak kérdésére, hogy mennyire omlott össze az immunrendszerem, hormonrendszerem, erre a válasza, ezt figyeljétek: ő mennyire irigyel, mert neki meg egy idegesítő kamasza van. He?
Ja, az összehasonlítható azzal, hogy beájulok a konditeremben, lázasan fekszem napokig, nem ecsetelem, mi mindenem gyulladt be, vérzik, hullik, okozott/okoz kínokat, amikkel dolgoznom kell járni.
Ő meg egészséges, eltartja a férje és nem kell dolgoznia, nincsenek szemétkedő kollégái, határidejei, marad ideje magára, csavarog, pénzt költ és filmeket néz, nincsen létbizonytalanság és csekkekkel sakkozás, de főleg nem fáj mindig valamije, és a kamasza egy szorgalmas, kedves, udvarias és jó humorú kislány, egy ritka értékes kis ember. Ja, csak 13 évesen már van önálló akarata. Mint például hogy több időt akar a tanulással tölteni. Unalmában néhány ember nem tudja, hogy mivel hívja fel a figyelmet magára. Ezért lenézi mások gondjait.
