Egy hónapja beteg vagyok.
Tököm kivan!
Irtó fárasztó így dolgozni, szétfagyok az utcán lázasan, meg gondolom, a gyógyulásban sem segít, a metrón is mumus lehetek, hogy könnyesre köhögöm magamat. Stressz, kapkodás, a fejemben van tíz feladat, koncentrálnék egyre, közben a többit terelgetve, közben öt percenként beesik pluszban egy tízperces SOS, fúrnak alattunk két hete, beszélnek hozzám non-stop, telefonálnak mellettem, zsong a fejem és szétrobban a belem a fájdalomtól, mára megszerveztem egy búcsúztatót, mert ki más, túlórázom, ajándékot intézek a szabadidőmben, sosem tudok nyugodtan hazamenni, mindig marad félbe ezer dolog, elájulok.
A többi bajomat nem is ecsetelem.
Úgyhogy utánam a vízözön, kiveszek két nap szabit. Négy napig csak menstruálni aludni fogok. Hazaviszem a gépemet, mert pár határidőm van, de kíváncsi vagyok, akik szívességekkel terhelnek non-stop, vajon képesek-e megoldani nélkülem. Kénytelenek lesznek. A főnököm elengedett, más nem is adhatna feladatot nekem.
A spanyolt hanyagolom, nem jön be a tanár módszertana sem. Négy órát vagyunk a suliban hetente, mégis egy nyelvtankönyv kimásolt oldalait a végén adja oda, tanuljuk meg otthon(!). Értelmezzük magunkban a nyelvtani magyarázatokat spanyolul, majd írjunk leckét belőle. Azzal foglalkozunk kb. tíz percet, aztán majd' 4 órán át videókat nézünk, meg beszélgetünk. A szövegértésem hatalmasat nőtt, de a nyelvtant szeptember óta alig-alig értem, meg ennyi erővel magam is tanulhatnék otthon. Meg akkor minek vetettek meg velünk másik könyvet, ugye.
Nem tetszik, na. A tanár szimpi, de nem otthon akarok bonyolódó nyelvtani részeket elemezgetni, arra kéne a tanár.
Úgyhogy döntöttem, megismétlem ezt a szintet. Befizetem újra és aznap megyek, amikor nyelvtanközpontú tanár lesz. Nyilván egy szint felett nem fontos a tökéletes nyelvtan a társalgási szinten, de az alapok legyenek már rendben. Épp a felszólító mód, a feltételes mód és a kötőmód alapja maradna hiányosan.
Legalább új könyvet nem kell vennem, meg nyilván 60-70%-át már tudom majd, de. De ez az én hobbim, ne legyenek belőle keserű órák a lecsípett szabadidőmben.
Ebben a hónapban sport nem is volt (egy tánc), cimbiket tán kétszer láttam, fiúkból csak Hokist kétszer, meg Rosszfiút.
Meg beugrott egy tavaszi randim, és egy új, aki azóta is hivogat, de nem tudok neki mit ígérni. Pedig 3 percre lakik tőlem, jó pasi, de semmi erőm hozzájuk. Ja, és ő az időközben vidékre költözött Létra öccsének legjobb barátja, ők is ismerik egymást.
Merthogy kicsi a világ. Egy városból, egy haveri körből, és ugyanazt a környéket választották lakóhelyül is.
Hát, egy kicsit redőny le.
