Ha kekszet akarok, akkor nem találhatok kifogást a 3-4 hete hanyagolt sportra sem, pedig egy csomó eszembejut! Hétfőn este az öt centi vastag egybefüggő jégpáncél miatt nem indultam neki, tegnap már le kellett menni táncolni. Mondjuk a jég a környékbeli utcákban változatlan, nagyon óvatosan vezettem este, egyébként a napi 2*15 perces sétám a BKV-ig/tól 2*20 percre hosszabbodott.
Plusz a metróm egy hónapja döcög, meg-megáll és vesztegel az állomásokon, kimarad*, tömegnyomor, amire pedig átszállok, az néha nem is jár.
G**, I és J jött velem (H nevű cimbim nincsen), nagyon ránkfért, meg sem álltam 2,5 órán át.
Rosszfiúval romantikáztam egyik este, hát az igazán cukiságra sikeredett. A pasi szép, édes, bújós, bókolós, lazán reagál az én erősen pikírt humoromra, és olyanokat mond, ha meglát, hogy húbameg, egyre jobban nézel ki, meg amikor a fogyásról beszéltünk, azt mondta, hogy régen is bomba voltam, de most p.rn.sztár testem van (ehhe), meg élete nagy élménye, amiket csinálunk, és kis szerelmemnek hív, és megbeszéltük, hogy irtó kövér gyerekeink lennének, meg olyanokat ír következő nap, hogy gyönyörű vagyok és nyilván helyén kezelem, de jólesik.
Tanuljatok, pasik, fontos a hiteles(nek hangzó) visszajelzés.
* Bár rinyának tűnhet, mert 3 percenként jár, de tömve 200 emberrel. Ha csak 12 percig marad ki, akkor egy 100 méteres szerelvényen 800 ember (meg laptoptáska, hátizsák, retikül, kutya, babakocsi) akar bezsúfolódni csúcsidőben. Képzeljük el.
**Gé (egyébként hetente lát):
- Hú, mekkora a változás?
- A fogyás? 10-12 kg, de izmosodom is.
- Nem, a hízásodra gondoltam, a 10-12 kg látszik is.
