Vagyok, csak mindig lefoglalom magamat.
A munkahelyem (és a bkv-zás) egyre jobban lenyom, ráterpeszkedik az életemre, a gondolataimra, az idegeimre.
Meguntam, hogy ezt kompenzálgatom (túl) a szabadidőmben.
Kezembe akarom venni az irányítást.
Ezért kezdtem nyelvet tanulni.
Most az egészségemet akarom helyrepofozni, ami a lelkemre is hat, hát nyilván.
Hetek óta min. heti négyszer mozgok, most szabi alatt ötször is belefér. Kialszom magamat. Van időm spanyolt olvasni. Bemenni a Libribe, spanyol füzeteket venni a szintemen, beülni velük a Freibe és kávé közben kiolvasni a felét. Sok-sok gyümölcsöt eszem, nem célom a fogyás. Pakolok otthon, új növényeket ültettem, igen, most.
Próbálok nem gondolni a cégre, bár egy témában helyzet van, ezért naponta ránézek a céges levelekre. Szerdán megint meghazudtolt az egyik görény, hánytam az idegességtől. Szabin.
Kekszelek nagyon-nagyon sokat, ráérek végre kiélvezni. Ma randiztam a város legszebb testű pasijával. Pedig hittem, hogy Létra az. Jaj, hát csodaszép volt, élsportoló. Létra visszatér a lelki izék után, Joghallgatóval ünnepeltük az első évfordulónkat, Vörös ismételt, Rosszfiú volt fél nap nálam, ő mindig nagy élmény, nagy egyéniség. Nagyonlétra akart ma, meg a Pincérfiú, egy gimis osztálytársam írt, hogy látott tinderen, igyunk meg valamit, de nem bonyolódnék bele.
Remélem, hétvégén lehet napozni, ezeket akartam szabi alatt mindössze.
Nyugalmat.
