Azért jó éjjel blogolni, mert bár Béká legutóbbi hosszú levelét még nem vettem elő, de a posztra reagált és csetel velem hajnali kettőkor. :)
Közben Bé és unokahugom sem kapott választ cseten, de ilyenkor csak felébrednének. Bé, ha olvasol, amint felébredek, írok, nem reggel lesz. :)
Hetek után levettem a laptopomat a hangfalról, hogy írjak pár hosszabb levelet, de nincs erőm.
Azt terveztem, hogy szabim alatt végighajtok pár találkozást, pár randit, aztán nyugiban és ingerszegénységben szeretnék olvasgatni, kötögetni a meleg lakásban.
De nem azért, mert két napja nem bírom levinni a lázamat!
Gé öccsével gyönyörű fát vettünk. Eddig apám kierőszakolta mindig, hogy vele menjek, rámerőszakolta, hogy a legrondább gagyi fát vegyem meg és azt is harmadára lealkudta, hogy nekem égett a képem az árus mellett bepakolni a többmilliós szedánjába.
Most kifizettem érte a kért pénz, ha már az a szegény fakereskedő belőlem kell meggazdagodjon, gyönyörű Nordmannt választottunk, kicsi, formás, szabályos, szépséges.
Díszítgettem, takarítottam a lakást, sütöttem, nagybevásároltam, vendégek jönnek, szelektáltam, fényesítgettem, felszereltem még fényfüzért, azt fent is hagyom évközben, nagyon csillogós lett.
Péntek éjjelre átjött Újszerzemény, rá nagyon kell figyelni mert az iskolai angoloktatás során nem tanultam a témába vágó szakkifejezéseket érzékeny fiú. Szombaton ipari mennyiséget sütöttem, szaunáztam, aztán elmentem hobbizni az újabb hobbitársammal. Megint alig akartam hazajönni,még ittunk és hajnalig dumáltunk, majd hobbitárs nekiállt a telefonján hotelt keresni, leállítottam, jöjjön hozzám, ha megfelel a kanapém. Tényleg ott aludt.
Reggel összedobtam neki egy fekete erdei sonkás ham and eggset, majd kitettem a kezében egy sütivel, mielőtt Béká átért. Vele elszöszmötöltünk egy délutánt, gyurmáztunk és festettünk, irtó kreatívak voltunk, a díszített muffinoknak mindig örül a család.
Erőbe telik újra tükörbenéznem az egyébként is lelki terhelt időszakban, hogy elfogadtam tőle egy raklapnyi narancsot, cserébe még egy ócska marcipánvizslát sem készítettem.
Aztán Békát is elzavartam, miután elmosogatott, megint jött Újszerzemény. Eléggé idegesített szegényke, mert kötözködős kedvében volt, amit hamar le tudok szerelni, de én sem voltam jó passzban.
Hétfőn már maradt időm olvasni, aztán átjött Jogászhallgató elmesélni, hogy milyen hülye nők vannak, bizony, ezt a típust kell majd gyorsabban kiszúrnia a jövőben.
Kedden elcsesztem két tepsi sütit és képtelen voltam jó állagúvá gyúrni egy harmadikat, ami ritkán történik meg velem, nem állítom, hogy nem a végkimerülés, idegesség és a letargia miatt, de kukába dobtam mindet. Én.
Aznap éreztem igazán, hogy lemerültek az akkumulátoraim.
Úgyhogy kora délután bementem a városba, már éreztem, hogy a szövetkabátomhoz hideg van, átmentem TCsV-hez, akinél bandáztunk egy karácsonyi koccintósat, ettem isteni sós sütiket, én is vittem a kis figurás marcipánosakat, lelkiztünk egy hatalmasat, és konstatáltuk, hogy a legrégebbi, összeszokott mag az igazán kellemes társaságunk, hiába szeretünk mind új emberekkel ismerkedni, meg meghívni minden cimborát, akit kedvelünk.
És akkor szerda reggel oltári fejfájással ébredtem, láz, szédülés, émelygés. A lázat azóta sem tudom hosszabb időre levinni, mindig visszaszökik. Így nyilván nem sütöttem, dekorálgattam tovább a kitalált sütiket (ugyanitt sok kiló cukor átvehető!), örülök, hogy élek!
A kis fát gyorsan felállítottam, lőttem egy szép fotót a facebookra, nehogymárne, aztán feküdtem is vissza, az erkély és a kinti kisfenyőm díszítése elmaradt, én ki nem megyek így!
Szenteste a szokásos vacsora a szüleimnél van, de azt ígérték, ha rosszul vagyok, akkor átjönnek ők, ez meggyőző volt: átmentem én. Énekeltünk, ettem egy kis halat, a sütiket meg sem kóstoltam, alkoholt nem ittam, mert kocsival voltam, adok az ünnepi gasztro élvezeteknek.
Apám duzzogott egy sort, hogy jó, jó lázas vagyok és esélyes, hogy hányok is, de az alulfűtött templomba elmehetnék, ahová évek óta nem járok, mert tenyérbemászó politizálás folyik, és az én lelkemben élő Jóisten szerintem nem ezt akarná.
Megírtam Műegyetemistának, hogy ágymatracot*, lepedőket és Jägereket kaptam a szüleimtől: szerinte mit gondolhatnak, mit csinálok a szabadidőmben. Valójában tényleg ez fogy nálam... Lefotóztam az ajtó előtti állatkát is neki, képregénnyé szerkesztettem és úgy kívántam boldog karácsonyt, ezt a mosolyfiút bármivel meg lehet nevettetni.
A depressziós unokatestvér, akit több évtizede nem láttam, küldött nekem zenéket. CD-n, olyan retró módon. Szerintem legutóbb valami népzenét vehettem CD-n, azt is több évvel ezelőtt. Jó ízlése van.
A mai nagynéni-nagybácsi látogatást lemondtam egy telefonnal, a bácsi 80 éves és térdműtétje lesz, nem hiányzik neki egy influenza (a megrendelt védőoltást nem tudtam ősszel beadatni, mert egy hónapja nem voltam egészséges hozzá! :( ), így megúsztam egy horthysta-bezzeg a mi időnkben a férfiak-katonaság-ki az igaz férfi-a két vh közötti oktatási rendszer-latin mondások és német versidézetek (igen, emlékszik rájuk! :O)-polgárinagycsaládos témaköröket, cserébe meglátogatom majd őket januárban szüleim nélkül, na majd megkapom még ezt. Küldtek sok-sok kaját, amikor semmi étvágyam.
És jól sejtettem: az ok, ami miatt nem engedem be apámat az autómba, bekövetkezett ismét. Nem értem, hogy értelmes, nem túl öreg férfinak nem megalázóbb ez, mint pelenkát hordani?
A holnapi nagycsaládos, unokatesós, keresztgyerekes, vicces gyerekes, másik unokatesó kedves felesége családjás, közösen zenélős partit is lemondtam nyilván, bár unokatesóm a telefonban könyörgött, hogy menjek, mert kivel fogja végigröhögni a délutánt, de megnyugtattam, rajtam felszabadítóbb úgy nevetni, ha nem vagyok ott.
Sajnálom, hogy nem megyek, látni akartam az arcukat, ahogyan kibontják a meglepetéseket, nagyszámú ajándékot kapnak a kölykök, és tök jókat. Már átvittem mindent Szenteste a szülőkhöz.
Azért telefonban átbeszéltük, hogy én miért nem akarok férjnél lenni, egyik ismerős nőt most a szülinapján, karácsony előtt pár nappal hagy ott a férje huszonév után két kamasszal, mert ő megtalálta a nagybetűs szerelmét egy hónapja. És a nő kifordult önmagából, nagyon sajnálom. Csakúgy, mint Molnár Ilonkánál** felbukkant kommentelőt, akivel pont ugyanez esett meg: négy gyerekkel.
Mindkét férfi végre szabad akar lenni, meg az életét élni, kérdeném, hogy a gyerekeik nem az életük-e, de sajnos értem, hogy ezek az önző mai pasik mit nem akarnak, nyáron Zé elmeséléseiből derült ki ugyanez, neki ne mondja meg más, hogy legyen kedves levinni a büdös pelust a kukába, meg segítsen már, ha aznap épp nincs kedve egy csecsemőhöz. Ő akkor volt válófélben, kértem, hogy akkor folytassuk, ha lezárult a válás: törölt az ismerősei közül is. Igen, aki nyáron még szerelmes bociszemekkel bámult, nem értett meg semmit, csak hogy megint nem az történik, amihez kedve van.
Felháborít, és biztos vagyok benne, ha a gyerekeim apja megcsalna, nem élném túl, vagy nem is tudom, jó a gyerek miatt biztosan, de hány ilyet láttunk már, akár szétváltak, akár erőltették újra együtt, nem jó ez már sehogy, a nő meg ottmarad egyedül minden feladattal, sokszor minden költséggel, sokszor a női princípiumai kiteljesítése miatt munkatapasztalat nélkül, vagy alacsonyabb fizetéssel, közben harcolva a fél házért, a gyerektartásért, úgy látszik, a férfi ilyenkor minden esetben gorombán hibáztatja is a megcsalt nőt, aki erején felül többet beleadott a családi életükbe, áh, nem kezdek bele.
Ha van okos tanácsotok, kérjetek tőle jelszót a blogjához.
Most még fekszem, balettpróbákról nézek dokumentumfilmet a mezzon, úgyhogy nem maradtam le Csajkovszijról minden reményem ellenére sem.
Szilveszteren gondolkozom. Van egy meghívásom pár fős buliba, ahol alig ismerek valakit (ez nem gond). Van a hobbitársaknak egy bulija, de ennyire szorosra nem fűzném ott a viszonyt. Illetve cimbikkel mindig 30-án hívjuk fel egymást, hogy valójában egymással akarunk lenni, nekem ez a verzió tetszik legjobban. Meg az, hogy végre itthon leszek és alszom nagyokat, talán már egészségesen.
* Neten rendeljük majd meg. Többször aludtam Pécsen egy olyan hotelban, ahol életemben a legjobbat is, úgyhogy nem cicóztam legutóbb, lehúztam a lepedőt és lefotóztam a matrac típusát, egy magyar gyártó készíti és kapható is sok helyen.
** Nemrég találtam rá a blogjára és hasonlóan kedves, vidám lánynak látszik, mint a mi O barátnőnk, akit nagyon szeretünk. :)
