Tobber életblogja

Ha lenne romantikus énem, már röpködne.

Zével randiztam, őszinte, nyitott, kedves, figyelmes. Kézenfogva sétálunk, irtó finomat kajálunk, csókolózunk a kivilágított Pest fényei alatt és nézzük a futókat, szépeket mond és imádja az alakomat és nem érti, miért nincs pasim (nem fejtettem ki neki :D), éjjel utolsó metrók egyikével hazakísér, meg még negyed órát a sötét utcákon, ő meg kereshet tömegközlekedést hazafelé.

Én meg ülök és döbbenten figyelem magamat, hogy minden nő erre vágyik, csak én voltam elégedettebb az eddigi életemmel?

Pedig jó ez, menni fog, és akarom is, mert nagyon kedves.

De nem akarok változtatni a mostanin, annyira nyugodt és biztonságos volt eddig. Félek, hogy elromlik a kis harmóniám, felborul az egyensúlyom, minden(!) párkapcsolatomból depressziósan, megalázottan és lelkileg megtépázva jöttem ki, vagy okosan időben kimenekültem belőle, mert éreztem, hogy lehúz. Nem engedhetem a törékeny békémet, mert most erős és stabil vagyok.

És mert senkit nem ismerek, aki monogám együttélésben boldogabb lenne a mostani nálam.

Próbálok optimista lenni, neki sokkal nehezebb és mégis hisz bennünk. Akkor én is fogok.

Kollégáim idiótábbik fele miatt Kolleginával mosolyogva leléptünk, hazaugrottam hajat izélni legalább, majd romkocsmák és Válófélbenlévő, aki legyen inkább Zé, először az ő, aztán az én barátaimmal, majd én kultúrám és hűvös nyári éjjen sétálás kézenfogva kettesben végre.

Éjjel hazaérni a közvilágításmentes kerületembe, a taxisnak ki kell majd tolatni, az utcám vége még lezárva, légkábel keresztben. Világít, amíg beérek, mert a lépcsőházban sincs áram és megbeszéljük, hogy jól teszem, ha nem megyek fel elsőre egy pasi lakására. Harmadikra, de tényleg nem akartam, Zét kiraktuk útközben.

Éjszaka kiültem az erkélyre, töksötét a környék, mintha egy park közepén élnék, ragyog a sok csillag, 00:50-kor csak egy motoros fűrész hangját viszi a szél. Kertváros, ugye? ELMŰ dolgozik még éjjel is, valszeg.

Reggel nulla smink, haj kontyba, lapos sarkú, farmer és strasszos póló, vállon átvetett táska, napszemüveg és a tavaszias szélbe kilépve egy finom cigi. Elsétáltam megnézni a károkat, katasztrófa.

Ugyanitt tűzifa nagy mennyiségben átvehető.

Egyik szomszéddal átbeszéltük a helyzetet, megdicsért, hogy ilyen sötétben taxival járok haza, mert elég fiatal vagyok még ahhoz(!), hogy megtámadjanak éjszaka. Kösz.

Éjjeli műszakos hótfáradt péklánynak rinyáltam, hogy fáj a fejem (alkohol ÉS menzesz), zöldségeslánynak, hogy nem fogom fel, milyen összeget mond. Mindenki mosolyog rám, nem is vagyok vicces.

Nézem a gyönyörű negyvenes nő utcai sportcipőjét a metrón, míg célhozértünk, ki is gugliztam, 38 000 Ft, de már nem kapható.

Zé szépeket ír, és úgy érzi magát, mint egy első randis.

Gé szerint teljesen odavan értem, látszik rajta.

Szerintem is.

Nagy a harc bennem, nem akarok újra együttjárni, együttélni senkivel.

Az a tizenév is irtó sok volt, a hátam közepére nem kívánom. Nehéz, mert kedvelem. De a mostani életemet is. A szabadságomat. Az önállóságomat.

Ezért ma döntésképtelenül yolózok, a jéghideg irodában jegeskávézom munka közben, fülemben jazz-feldolgozások szólnak, mert szétrobban a fejem a sok pofázástól, egyet elhallgattatok, jön másik kettő. Utána elszaladok a mobilszolgáltatóhoz, Bé miatt a mangoba is be KELL mennem sajnos, aztán sok-sok hal, aztán alvás végre végre végre!!!

Holnap este újabb randi Zével, kettesben vacsorázva. Sok egyeztetnivalónk van, ha ebbe bele akarunk vágni…

Írok én hosszúakat, csak lefagy a notebookom és nem csinált biztonsági mentést.

Kb. a leírtak szerint alakult a hétvége, illetve Válófélbenlévő a baráti borozgatás után elsétált velem a belváros másik végébe, majd kijelentette, hogy ez már randi.

A(z ex)felesége tényleg nem száz, meggyőzött.

Nincs köztünk még semmi, írogat szépeket, minthogy „Le a kalappal előtted! Nagyon vonzó nő vagy és jó volt veled találkozni, beszélgetni. Remekül éreztem magamat a társaságodban, felvidítottad a napomat :)”, de vannak erős fenntartásaim.

Egyébként a főzés remek volt, csak utálom, ha tolmácsszerepbe sodródom, mert onnan nem vagyok résztvevője a társalgásnak, így volt ezzel TCsV párja is, úgyhogy társasozni kezdtünk a nemzetközi kavalkád közepén.

Vasárnap kimaxoltuk a kikapcsolódást, strand, nap, kánikula, majd kedvenc étterem, kedvenc cukrászdámban szüleimmel találka, majd felugrottunk egy puszira Keresztfiamhoz, ahol kedvenc druszám is fenn volt, így ottragadtunk, nem siettünk sehová végre.

Azóta próbálok pihenni, nemigen megy, Csillagszemű minden tehetsége ellenére sajnos nehezen tartja a dátumokat, az meg nálam lerázó tényező, pedig őt sajnálom, Szöszke tegnap jött volna, a vihar átírt mindent.

Nálam volt a legnagyobb a katasztrófa az újságok szerint is, fél méter vastag fák sorban az utcán, autókon, légkábelek az út szélességű pocsolyákban, egy leánderem nyomtalanul eltűnt(!) a teraszról, az udvaron sincsen meg.

Vizes ruhában hazacaplattam a lábszárig vízben, majd a kocsihozérve felhívtam a metrónál ragadt négy kollégámat, hogy várjanak, bemegyek értük, mielőtt vagy a villám, vagy a tócsába lógó troli felsővezeték agyoncsapja őket. Csoda, hogy a kocsi bírta a 40-50 cm vizet, hazadobtam mindenkit, szüleimhez beugrottam segíteni, kikapcsolódásul beugrottam a barkácsáruházba zárás előtt, mert az mindig megnyugtat, aztán vártam a következő vihart eleinte teljes áramszünetben (már az irodában is az volt délután), aztán a lakásban helyreállt, de a lépcsőház, környék sötétben.

Nem bírtam elaludni, a szomszéd nem tudta kikapcsolni a riasztóját, ami a közös erkélyünk falán vijjogott egész éjjel, még reggel is, nekem oda nyílik minden ablakom. Ő elment inkább otthonról, kösz.

Közben ma Csinikolléga mozdult megint rám és hívott el (nem), Jóképűújkolléga írta, hogy tegnap is remekül néztem ki, mint mindig (szerintem nem).

Ma kollégákkal iszom, majd Válófélbenlévővel és barátaival iszom, majd egy késői koncertre megyek bandázni, holnaptól már nyugi, „csak” a munka, meg végre eszünk halakat Bével.

Hétvégét meg üresen tartottam. Abban biztos vagyok, hogy pár program úgyis lesz, de ha most nem próbálok meg pihenni, gond lesz.

Hintatábor (Hittantábor)

Izgalmas lehetne pedig.