Tobber életblogja

Ti rendeltetek már úgy ételt házhoz, hogy szüleitek kirándultak az országban és pont abban a városban a legfinomabb a legkedvencebb halételetek?

Én most megtettem. Diéta ide vagy oda.

---

Egyik kolleginámmal megüzente a kisfia, hogy rég jártunk a magasban, az anyja továbbra is tériszonyos, úgyhogy ideje mennünk. Megyünk.

---

Múlt héten elmentem a nőrokonaimmal vásárolgatni. És ledöbbentem, hogy mi Anyuval mennyivel érettebben, okosabban viselkedünk, ők fúrták egymást, piszkálták, kicsinyes játékokba mentek bele. Végül a menyasszonnyal elhúztunk egy másik boltba és kivihogtuk magunkat kicsit.

---

A mai munkanapom volt a szervezési csúcs, ha gyerekkoromban nem játszom annyi logikai játékot, tuti nem tudtam volna megoldani ennyi problémát.

Tizedennyi elvégzése után gratulálnak a kollégák, hogy hogyan bírom. (Kollegina egész nap beszél hozzám hőbörögve, ez is eléggé nehezítette a melót. Minimum egy órát veszítek ezzel naponta, hogy elvonja a figyelmemet, hogy válaszokat vár, hogy kérdezget.)

---

GUIL …Mindent egybevetve, akkor cselekednénk a legveszélyesebben, ha nem avatkoznánk a dologba. 
ROS De mi értelme?
GUIL Ne keress logikát.
ROS Nem ártott nekünk.
GUIL Sem igazságot.
“ROS Ezzel az erővel halottak is lehetnénk. Gondolod, lehet hajó a halál?
GUIL Nem, nem, nem… A halál az… nem. A halál nem. Nekem ez a véleményem. A halál a végső negatívum. Nem-levés. Márpedig nem-lenni nem lehet hajón. 
ROS Sokszor volt, hogy nem voltam hajón. 
GUIL Nem, nem, nem – ami voltál, az nem hajón volt.

De tényleg.

Szerdán lent volt az egyik tánccsoport vezetője is, látásból ismerem. Tegnap rámírt, hogy szeretné, ha a tánccsoportjában táncolnék.

Ez hatalmas elismerés. Komolyan meghatódtam.

Legnagyobb örömömre bevillant, hogy a sárgarépa és az eper nagyjából ugyanannyi kalóriát tartalmaz, ezért a 25 dkg-os répavacsorámat felcseréltem egy kis tál eperre.

---

Legnagyobb örömömre D eltűnt, szerintem nincs képe odajönni.

---

Legnagyobb örömömre a szépifjak szerelmi válságába egyik fél sem vont be (kivételesen), így külön-külön mindkettővel jót szórakoztam. És nem volt front, úgyhogy mindenki cuki volt, ez is ritka.

---

Hazafelé mellémkeveredett a másik japán autó buzi táncos a pirosnál. Igen, egy kicsikét versenyeztünk. Egy hét évvel fiatalabb és jóval erősebb kocsija van, de az enyém is szépen odatette magát!

És szebben tudom csikorgatni, meg felbőgetni, hihi.

Ugyanez a személy jelezte, hogy én vagyok az új célpontja, de lehet, hogy túl hangosan röhögtem a felvetésen. Én így pasizom.

---

A főváros egyik végén lakom, hétvégén a város másik végében található külvárosba kell átmenjek Nagyihoz, a Keresztfiamhoz, amerre nincs M0-s, valamelyik belvárosi híd kell. Sok kedves ismerősöm szeret a futásokon indulni, sok imádja a bicajos felvonulásokat (olyat nem ismerek, aki a vágtára megy ki), de itt Majkával értek egyet: „Racionális magyarázatot kérek a városban való futásra! Azonkívül, hogy megakadályozza másnak az A-ból B-be jutást. De tényleg... mi a f.szért?”

Amikor erre a hétre az ötödik több órás mozgást kezdtük el szervezni, és tegnap is ott voltam fél nap ültetés, erkélypakolás és suvickolás után, akkor megálljt kellett parancsoljak magamnak.

Este ketten álltak mellettem. Derékpanaszokkal. Mindhárman kertészkedtünk előtte órákat.

Azt meséltem, hogy szerdán táncon egyszercsak mellémpenderült D, tavaly nyári járásom, vagy minek nevezzem, akit elküldtem ősszel? Több éve nem járt lent ott, máshol is max. évi 3x. Nem volt véletlen. A szünetben meghívott a büfében egy vízre és kinyögte, hogy őt zavarja, hogy akkor úgy viselkedett, DE ő nem haragszik rám és én hogyan érzek.

Hát, valójában lexarom, azon felül, hogy utána véglegesítettem a döntésemet, hogy nekem boldogabb az életem párkapcsolat nélkül, persze ezt nem mondtam, megint udvariaskodtam, legrosszabb tulajdonságom.

Kocsihoz kísért, majd megkérdezte, hogy lenne-e kedvem beszélgetni vele máskor is, találkozhatnánk, vagy menjünk el most sétálni. Este fél tizenkettőkor hideg van, én meg búcsúztatóról jöttem fáradtan, csatak izzadt vagyok (mert rohadt fontos a termeket 25 fokra fűteni, ha órákig kuvvasokan ugrálunk benne!) és fázom és még hajmosás, nyújtás várt, meg 6:20-as kelés, leráztam, hogy ha szeretné, vasárnap beszélgessünk, úgyis jön, értelmeset már nem bírok vacogva kinyögni.

Örült, mint majom a farkának.

Tegnap 17-21 h között hirdették meg, én 19-21:45 közt ott voltam. 20:06-kor(!) kaptam egy sms-t tőle, hogy most nem felel meg neki sajnos, de majd legközelebb beszélgetünk. Mintha én akarnám. Ez előbb nem jutott eszébe. Az sem, hogy esetleg én sem mennék, csak mert megígértem (de).

Nem is tudom, minek álltam megint szóba vele és nem lesz legközelebb, vannak kedves emberek is, akikkel szívesen beszélgetek, sőt.

Csak a "kis hülye" kifejezés visszhangzik a fejemben.