Amikor erre a hétre az ötödik több órás mozgást kezdtük el szervezni, és tegnap is ott voltam fél nap ültetés, erkélypakolás és suvickolás után, akkor megálljt kellett parancsoljak magamnak.
Este ketten álltak mellettem. Derékpanaszokkal. Mindhárman kertészkedtünk előtte órákat.
Azt meséltem, hogy szerdán táncon egyszercsak mellémpenderült D, tavaly nyári járásom, vagy minek nevezzem, akit elküldtem ősszel? Több éve nem járt lent ott, máshol is max. évi 3x. Nem volt véletlen. A szünetben meghívott a büfében egy vízre és kinyögte, hogy őt zavarja, hogy akkor úgy viselkedett, DE ő nem haragszik rám és én hogyan érzek.
Hát, valójában lexarom, azon felül, hogy utána véglegesítettem a döntésemet, hogy nekem boldogabb az életem párkapcsolat nélkül, persze ezt nem mondtam, megint udvariaskodtam, legrosszabb tulajdonságom.
Kocsihoz kísért, majd megkérdezte, hogy lenne-e kedvem beszélgetni vele máskor is, találkozhatnánk, vagy menjünk el most sétálni. Este fél tizenkettőkor hideg van, én meg búcsúztatóról jöttem fáradtan, csatak izzadt vagyok (mert rohadt fontos a termeket 25 fokra fűteni, ha órákig kuvvasokan ugrálunk benne!) és fázom és még hajmosás, nyújtás várt, meg 6:20-as kelés, leráztam, hogy ha szeretné, vasárnap beszélgessünk, úgyis jön, értelmeset már nem bírok vacogva kinyögni.
Örült, mint majom a farkának.
Tegnap 17-21 h között hirdették meg, én 19-21:45 közt ott voltam. 20:06-kor(!) kaptam egy sms-t tőle, hogy most nem felel meg neki sajnos, de majd legközelebb beszélgetünk. Mintha én akarnám. Ez előbb nem jutott eszébe. Az sem, hogy esetleg én sem mennék, csak mert megígértem (de).
Nem is tudom, minek álltam megint szóba vele és nem lesz legközelebb, vannak kedves emberek is, akikkel szívesen beszélgetek, sőt.
Csak a "kis hülye" kifejezés visszhangzik a fejemben.
