A beharangozott új rovat lényege, hogy kiemelek mindennapi párbeszédeket, amik aprók és nem érdemes lereagálni, csak a rendszerességük bosszantó. :) És ezekre mind asszertívan kell reagálni, senki ne sértődjön meg, de én se hunyászkodjak...
Néha egy lakatlan szigetre vágyom. Vinnék magammal egy tehenet, úgy megvan a salátákhoz/turmixokhoz/körözötthöz a sajt, tej, tejföl, túró és társaságnak is szórakoztatóbb lenne*.
- Képzeljétek, Vecsésen a Fő utcai a Tesco felső szintjén a mozgólépcső mellett van X bolt!
- Hol?
---
- Hú, vele tökre izélnék!
- De hát azt mondtad, hogy eszereted, ha körbeudvarolnak!
(Ettől még szeretem. Lásd még: megkülönböztetés szép+20 éves és nem szép és/vagy nem 20 éves emberek között. Ez van.)
---
- De jó lenne, ha adnának ráadást! (Sóhaj.)
- Most azért ne hergeld bele magadat, hogy nem adnak!
(He?)
Hát ilyenek gyűlnek nálam szép számmal, ha tetszik a rovat, véleményezzetek, ha nem, nem írom tovább...
*Ennek örömére a nagymultitól** átbattyogok kb. száz ember közé estére.
**Ahol ma összeszedtük: az első két munkaórában hosszasan sztorizott egy kismamánk a terhességéről, egy gyakorló anyukánk az ovis kajáról, két apuka a felesége terhességéről, és ki milyen asztalnál akar ülni, mennyi füzetet akar magának, rossz volt a lift, ami időveszteség (és így ma 9 emeletet kell lépcsőzöm, plusz aluljárók és fáj a térdem, de befogom, mert táncolni fogok), ketten vártak nálam valaki másra, egy kollegina idejött, hogy mit is akart tőlem és ezt hosszan, egy felhívott, hogy elmagyarázza kb. 10 percben, hogy miért is kell neki valami, pedig megkapja anélkül is. Ezt csak 11-ig. A maradék időben próbáltam dolgozni.
