Nagyon sok impulzus ér, amit szeretek, de néha nagyon sok.
Nagyjából olyan, mintha egy kocsma közepén dolgoznék, non-stop pofáznak, telefonálnak, röhigcsélnek, engem be akarnak vonni, mintha egy ingyen szórakoztató asztal lennék, és sokszor egy mondatot nem bírok elolvasni, nemhogy gondolkodni rajta, és még hatan közbe is szólnak. Ma úgy a tizedik "mi baj van" kérdés (értsd nem nézek fel, hanem gépelek tovább, kétszer annyi munkát végzek, Kolleginát is helyettesítem) után közel jártam egy kiabáláshoz, de csak mosolyogva tájékoztattam őket, hogy dolgoznék és nem könnyíti meg, ha közbeszólogatnak, amikor szimultán 7-8 dologra kell koncentrálni.
Aztán a HR megint próbálkozik ránksózni a saját feladatukat, de úgy kértek meg, hogy még egy légyszíves sem volt az emailben, és nagyjából nem adtak meg semmi infót, csak hogy szervezzek le x emberrel interjút. Hogy milyen pozira, mennyi időre, kivel és miért én, azt nem tudom, és nem vagyok az asszisztensük.
Most komolyan örülök, hogy Kollegina tegnap egyet(!) hányt - semmi baja gyerekkel otthon van*, mert ő nagyon lecsap minden egyes nemgépelős percemre, amikor mondjuk végiggondolnék valami bonyolultabbat és csak nézem a monitort. És bizony, amint nem kattog a billentyű, akkor jön a vadidegen gyerekének osztálytársának a nemtommilyen betegsége, meg sok felesleges téma. Képtelenség itt koncentrálni, persze az eredményt 100%-osra és mihamarabb kérik.
Ma az épület másik végében hagytak valamit, majd idejöttek szólni nekem, hogy elmehetek érte, végeztek. Ezzel az erővel nem lehetett volna idehozni? :S
Komolyan, nekem ez a munkám nehézsége, hogy kizárni a világot, de ha kizárom, akkor erőszakosan be akarnak törni oda, képtelenség felfogni, ha valaki gépel, akkor nem szekálom, hogy mi van, hogy nem sztorizok amikor pofákat vág, ha meg megkérem, hogy menjen dolgára, akkor na ennek ma rossz a kedve kommenttel húz el és visszajön egy óra múlva, hogy jobb-e a kedvem...
Ettől lesz rosszabb.
És igen, a kollégáim nagyrészét nagyon szeretem, ők is engem, de én itt nem trécsközpont lennék.
* Nem a gyerek rosszullétének örülök, hanem hogy eggyel kevesebb az inger. De szombaton már mehet egy sportversenyre. Akkor most minek vannak otthon?
