Tényleg ritkán és lassan reagálok felkérésre, de Müzlinek szívesen. :)
Szóval köszönöm. :)
Semmi fontosat nem kell tudni rólam, amit itt olvastok, kb. ennyi vagyok.
Mostanában tűnt fel, hogy aki első ránézésre akar levonni következtetést rólam, az általában téved.
Ha a magassarkú vagabond cipőimet vagy az ékszergyűjteményemet látja meg, biztos nem gondolja rólam, hogy ez az egyik kedvenc zeném és most is népzenei válogatáslista megy a jutyubról:
Taraf de Haidouks: Barza nachlea a pai...
Ha néptáncosként lát, nem hiszi, hogy kattanok a csipkés fehérneműkre és órákig tudom bodorítani a hajamat, ha olyanom van.
Aki ducinak tart, el nem tudja képzelni rólam, hogy mennyit képes vagyok mozogni. Nagyjából ugyanennyit enni is. :D
És imádok főzni. Amit viszont a főnököm nem hisz el, mert ő valami magyar sarahjessicaparkernek hisz. (Nem, sem külsőre, sem naivitásban nem talált, nem dőlök be Mr. Big típusú faxoknak és népzene nélküli esti szórakozóhelyen ötévente járok, menekülök is.)
Aki minden este táncolni lát (kivéve a mostani térdgondos élethelyzetet), az nem hiszi, hogy képes vagyok egész nap a Velencei-tavon lebegve napozgatni.
Aki látja, hogy mennyit nyüzsgök, az nem hiszi, hogy egyedül órákig el tudok bogarászni egy bonyolultabb kézimunkával.
Aki látja, hogy hogyan szórom a selejt pasikat, nem hiszi el, hogy mennyire szeretnék gyereket.
Érdekes, hogy milyen hamar kategorizálnak az emberek, bár nagyon nem izgat, túl sok ember véleményére úgysem adok.
+1. Azt hiszem, eddigi életemben most vagyok a legboldogabb, legkiegyensúlyozottabb, annyi szeretet vesz körül, hogy ez már gusztustalanul giccses. :))
Nem adom tovább, de akinek kedve tartja, írja le, akár egy emailben! :)
