Elterveztem, hogy jó kis este lesz:
- elbúcsúzunk az utazóktól
- kipróbáljuk az új haléttermet
- Gével összefutunk és
- táncolgatunk egy másikban
- pár ital mellett.
Ígyhát:
- beállt a hátam és kataflám tartott életben, nem ittam
- jó kis csirkét ettünk a másik étteremben
- remek paródiákat kaptam, hogyan beszélek pasikkal telefonon
- kiderült, a melegeknek is Liptai Claudia jön be
- a csak elkísérlek a metróigból hazáig tartó hosszú séta lett
- és semmi tánc (igaz, az együttes tagjaival még összefutottunk, úgy tűnik, még kellek a bébifésznek)
- kaptam egy cuki cipőt ajándékba
- felöltözésre kényszerítettem egy férfit
- Gével nem is találkoztam, de a telefonban úgy hallottam, elvan nélkülem is
- később taxival mentem vissza a kocsimig, a kedves taxisofőr bókjával kísérve: nem csodálom, ha ma sokan megnézték.
És aztán a kocsival késő este befordulok az éjjel-nappali parkolójába, hogy némi vécépapírt vegyek:
Kiszállok a kocsiból, valaki a nevemet kiabálja az út túloldaláról. Anyám hangján.
Ja.
Anyu állt ott a sötétben.
Éjjel.
Épp ment haza, meglátta a rendszámomat a troliról, gyorsan jelzett, a sofőr döbbenetére leugrott.
Sportos 66 éves nő!
Hát, alig lepődtem meg, hogy ő az!
