Volt egy hét visszaesés a térdgyógyulásban, azaz a térd csak fájdogál, de a sípcsontom egészének, meg a combcsontom aljának csonthártyája (vagy mije) úgy begyulladt, hogy bokától combközépig lüktetett pár napig, járáskor, üléskor, alvás helyett. Tudtam, hogy hosszú és hullámzó gyógyulás lesz, de már egy éve fájok és korlátozott a mozgásom, hülyét kapok. Ez visszavetett a mozgásban is, csak a heti három gyógytornát vállaltam be, semmi tánc, bicaj, kocogás.
Ma délután éreztem azóta először, hogy nem fáj. A lábam. Mert a gyógytorna legtöbb gyakorlata előrehajolva marad egyensúlyban (így is tenyerelünk-repülünk nagyokat), magyarul ellendolgozok a régebbi gyógytornámnak, ami a derékdefektek visszatologatására hatott.
Szal leszakad a derekam, most kezdek arra is megint. Áááááá!!
Ennek örömére a tornán ma elkezdtük a rotáló mozdulatokat óvatosan.
Ez megint egy mérföldkő, ez is későbbre volt betervezve. Fstam is elkezdeni.
Ilyenkor jó, hogy többen, több szintről vagyunk a tornán, mindenki megkapja az egyénreszabott feladatait, egyetlen nálam fejlettebb kamasz tornatársam volt a húzóerő. Csak végig csipogott, nagyon cuki gyerek. :)
Két régi tornatársam meg meg akar látogatni tornán, kicsit csatlakozni, ha már ők jól vannak. Hát ez kedves. Meg az ujjongás, hogy holnap egy időben leszek egy harmadik sráccal.
Kb. másfél hónap lehet hátra.
-
Egyéb: bent a cégnél káosz, ma volt egy Nagy Bejelentés, megdöbbentünk. És látjuk, hogy még legalább két hasonló lesz.
Hát, figyelek, és dolgozok szorgalmasan. Csak ez a bizonytalankodás ne lenne. :S
Azért ma is megkaptuk a bókot, hogy az irodaházban a miénk a legkellemesebb környék... :)
Biztos a sok növény teszi, amihez az újonnan felfogadott (leépítési időszak közepén!) cég próbál tönkretenni, harcolnak a növényeink ellen ezerrel, néhány már kidőlt, berohadt, foltosodik, amiket mi évek alatt hoztunk rendbe, és valaki nagyon védi a cimbiket a beszerzésről, mert komikus levelezésekbe bonyolódok hetente, hogy pl. listázzam, melyik növénnyel mi a baj. Én biza leírom egyenként ha kell, hogy melyik növény van túlöntözve, melyik kvázi sivatagi szárad el, hogy 30 cm-es hajtások vannak a 30 cm-es bonsaion... csak feleslegesnek érzem, a takarítóknak sem írjuk ki, melyik pohár kólás, mégis elmossák.
Izé, régebbi főnököm lebuktatott, hogy én is elbőgtem magamat egy újfőnökös őő stika miatt, behivatott. Ilyet sosem tesz, csak teljesítményértékelésekkor ülök le nála. Most is megmondtam, hogy előbb magamban érlelném a problémát, de tudom, hogy már volt, aki elsírta magát nála, hasonló okok miatt, gyanítom, gyanítja az okot.
Nem fogok mószerolni, megpróbálom magamban/hasonló gondú kollégákkal feldolgozni, megoldani.
Úgyhogy régi most Kolleginát faggatja amikor nem vagyok ott, hogy magánéleti-e a gondom, dehát ugye az határozottan nem. (Azt meséltem, hogy vert át egy srác? Mindegy, inkább hagyjuk, még egy pipa a sunyilistán.)
De Kollegina sem mószerolja be, ő sem olyan. Bár hasonlóan érez. Csak neki nem főnöke újfőnök.
Sajnálom, mert normális pasinak indult, sőt, ha nincs stressz, akkor egy udvarias ember.
Napi fagyizással kompenzálunk a szomszédos fagyizóig sétálva. Én, aki régen a boltig nem ugrottam le munkaidőben. Én, aki egyébként nem szeretem a fagyit.
