Ilyen sem sűrűn fordul elő egy multinál, egyik főnököm vidéken, a másik kedvenc néptáncaim földjén jó délen, a fél cég valahol hibernálva, úgyhogy a mai leveleim:
- postán keresztül: 0
- emailben: 1-2 házonkívüli, egy önmagamnak szkennelés (de legaláb munka), egy dunántúli kollegina győzködése, hogy nekem a hátrafelé futást kell választanom új sportnak (most épp azt keresek), egy levél, hogy ha látom a főnököm, akkor kérjem mán meg, hogy olvassa el a sürgetős emaileket (nem látom), meg kettő egy aggódó tiszántúli kollégától, hogy hogyan is néz ki az igazgatósági főnökünk, aki mátyáskirálykodni megy hozzájuk, nehogy elküldjék véletlenül, ha nem húz sorszámot.
Ennyi.
A tegnapi nap fénypontja, hogy az engem rendszerint azzal húzó főnököm, hogy a sántákat megégetik végre viszontfricskát kapott, kicsit üzengettünk neki postitokon az irodájában. Kb. 3 óra múlva esett le neki. De szigorúan letagadtuk, hogy mi szemtelenkedünk vele.
