A túl sok embert ismerek a városban állításomra bizonyíték, hogy míg kb. 15 perc alatt egy kietlen úton TáncosTéékig értem, láttam egy néptáncos ismerőst, egy exem baráti párját, rádudáltam a fogorvosomra...
De itt a cégnél ma folyamatosan legalább ketten beszéltek 3 méteres távolságon belül, kis tekintettel sem Kolleginára, rám. Képtelen vagyok figyelni, telefonálni, számolni, könyvelni, semmit.
Egy ideig szépen kértem őket, de semmi hatás.
Vannak kolléganők, akik hosszas illemkódexet lógattak ki, hogy miért kéne csendben hagyni a másikat dolgozni. Nekem ez túl durva, de valami lépésre el kell szánni magunkat.
Tegnap jártam meccsen, ahol nekem is szurkoltak, az nagyon jó volt!
