Miután beletörődtem, hogy elmém tovább nem fejleszthető kapacitásbéli hiányosság miatt, testemre fordítom az időt. Kap sok mozgást, szolit, krémeket, kényeztetést, amitől még több erőm lesz takarítani.
Olyannyira, hogy 50 éves főnököm, látván, hogy minden virágot átültetek, megmentek másokét a kidobástól és közben még mindig rend van a környezetemben (szombat óta!!) megjegyezte, hogy most már megértem a férjhezmenésre.
Az új főnökben szerintem felmerül, hogy nekünk nincs elég munkánk, mert egész nap röhögni hall minket.
A félszavas kommunikáció meg mindkettejüknél működik már, az egyik két szava után mondtam a nevet, amire rá akart kérdezni, az újnak benyögtem, hogy a feladat, amit adott kicsit gyógypedagógiai fejlesztő gyakorlat mire hevesen bólogatott, de azért 105%-os lett a tavalyi évem teljesítményértékelésem.
