Tobber életblogja

A főztöm Ba szerint nagyon magas szinvonalú. Jippí.

Arra is rájött lassan, hogy miért nem áll a konyhámban kézre nála semmi, balkezesre van kialakítva.

És megtanítottam fokhagymát pucolni, mert ő olyat még nem csinált.

Tegnap voltam még korizni, aztán néptáncolni pár órát, meg TCsV-vel jégereztünk és pont akkor álltunk neki melegszenyát felezni, amikor Ba értemjött és ugye ő féltékeny TCsV-re. De azért kaptam rózsát és raffaelot is.

És imádja, ahogy táncolok és TCsV szerint is sokat fejlődtem.

Reggel egyik tévén táncos műsor volt azzal a néptánccsoporttal, akikhez hívtak, de nem mentem, mert helyette a mostaniat választottam. Fura érzés volt.

És ennek a nemválasztottnak a vezetője ismét érdeklődött egy ismerősnél, hogy mikor megyek már hozzájuk.

Óh, bárcsak...

:O = Jéééé, tényleg?, nemár

:)

Ba megkapja a negyedéves bónuszát, kéztördelve mondja este a konyhában, hogy ő ezt akkor félretenné.
Jó, mondom és keverem tovább a vacsorát a tűzhelyen.
De ő ezt az esküvőre szeretné félretenni, hátha kelleni fog.

:O

Nagy nyilvánosság előtt szeretnék köszönetet mondani Békának, hogy a pasija kedvenc receptjét megosztotta velem.

Istenire sikeredett és csak apró gond, hogy dupla adagot készítettem, maradjon mára mindkettőnknek ebédre, viszont az utolsó falatig mind elfogyott még este.

Mocskosul kövér pár leszünk mi.

No, kezdek hátradőlni, otthon sosemlátott rend és szanálás és tisztaság van, pedig már szinte naponta főzök, az jó sok kupi, holnaptól akár a számítógépen lejátszott youtube-videókat (naná, néptáncok ezerrel!!!) is nagytévén láthatom majd, mert Ba ma áthozza a kilencvenakárhány centis tévéjét, OTP-t elintéztem, mehet újra a levonás, dokimat hívtam, csütörtökön felülvizsgál és akkor már nyúzni fogom további okos kérdésekkel ugye, a munkámban most dolgozok fel 1-2 elmaradást, fogyni kezdtem megint, a kocsimat is lehet, hogy kicsit újabbra tudom majd cserélni, dolgozok rajta.

Ba elég sok lendületet hozott az életembe, úgy tűnik. Pedig egy csendes, szerény fiú. Lassú víz...

Az utcánkban lakik egy macska. A sarki házhoz tartozik, de mindig kószál. Onnan lehet felismerni, hogy nincsen farkincája.

És ő lélekben egy kutya. Ebben biztos vagyok.

Régen lakott vele egy öreg kutya is, barátok voltak, a kutya már elpusztult, nem bírta az egyik telet.

A macsek, ha kocsival leparkolok, odajön, nyávog párat, valamit nagyon kommunikál. Figyeli az utcát, nincs mozgás, amit észre ne venne.

Tegnap pedig a kocsiban maradtam, amíg Ba felugrott a lakásba valamiért. Amint Ba bement a kapun, a macska rámnézett, majd bátran elémugrott a szélvédőn túlra és kényelmesen elhelyezkedett a meleg motorháztetőn. Rákérdeztem az anyósülésről, hogy nem érzi-e ezt pofátlanságnak, amikor ott vagyok tőle fél méterre, de csak benyávogott párat az ablakon és onnan figyelte a többi macskát, a kutyákat, gyalogosokat.

Azt hiszem érzi, hogy csípem.

Remek egy hétvége volt, kezdem élvezni Ba-val a hosszabb együttléteket is.

Pénteken Müzli látogatása után néptáncoltam éjjelig, egy rámhajtó srácot elhívtunk a tánccsoportba, olyan tehetséges, majd szombaton takarítás, további pakolások, aztán Ba kérte, hogy főzőcskézzünk közösen, ami így vicces, mert nem tud főzni.
De együtt életem legjobb főztjét dobtuk össze!

A leves isteni lett, sűrű és ízletes, a hús omlós, a többi cucc hozzá kifogástalan, a süti ismét egy kreatívkodás eredménye, Ba kérte, hogy mik legyenek benne én meg felturbóztam. A maradékból vittünk szülőknek, szóhoz se jutottak.

Vasárnap szereztünk tévének konzolt, és megvettük életem első mikróját!! :)
Már nagyon kellett, olcsóbb/kényelmesebb így maradékot melegíteni és most már el is fér ott.

Anyuékhoz még beugrottunk tesztelni az almáspitét, majd elégedetten olvasgattunk este egy kis forralt borral az ölünkben.